Néha az emberek nem szándékosan hazudnak.Mondanak dolgokat,amiket akkor úgy gondolnak,de később már nem.

-Gyerekek kész a vacsora.-jött fel az emeletre Bill (Dominic apja).
-Megyünk.-indultam meg kifelé a szobából.Kész megváltás volt,hogy nem kellett tovább kettesben maradnom Wilhelmmel..Kínossá kezdett válni a helyzet.Lementünk a konyhába és helyet foglaltunk.
-Lasagnet sütöttünk Cloverrel.Remélem szereted.-mosolygott a velem szemben ülő Kate.
-Az egyik kedvencem.-válaszolt a mellettem ülő Wilhelm.Kate szedett mindenkinek,először természetesen Wilhelmnek,majd nekem és végül maguknak.
-Mesélj a családodról kicsit Wilhelm.-kérte Kate.
-Mindenképpen,de nyugodtan hívjanak Willnek.-válaszolt Will.
-Te pedig nyugodtan tegezz minket.-mosolygott Bill.
-Rendben.-bólintott.-van egy bátyám Wesley,és egy ikerhúgom Wanda.
-Van egy lány ikertestvéred?-fordultam meglepetten Will felé.
-Igen.-bólintott.-Gond?-kérdezte mosolyogva.
-Dehogy-erőltettem én is egy mosolyt az arcomra-Én úgy tudtam,hogy csak egy bátyád van.-döbbentem le és elfogott egy keserű érzés.
-Will és hogy-hogy mindháromótok neve W-vel kezdődik?-kérdezte Bill.
-Édesapámat Victornak hívják édesanyámat pedig Violettenek.Ha a nevük kezdőbetűjét összerakjuk W lesz belőle.Ez egyfajta jelkép,hogy kettőjükből lettünk.-magyarázta.-A szüleim a csuklójukra is tetováltattak egy-egy W betűt.
-Ez igazán szép.-mosolygott Kate.
-Igen,eléggé összetartó család vagyunk.-folytatta Will.-Kissé sokkot is kaptak ettől a cserediák dologtól,de aztán támogattak és nagyon vártak Dominicet.
-Mi is vártunk téged.-válaszolt Bill.
-Ennek örülök,mert egy ideig nem voltam benne biztos,hogy jó ötlet.
-Áttudom érezni.-mondta együttérzően Kate.
-Én is.-motyogtam magam elé.Hirtelen a többiek elhalkultak és felém nézték.Magam elé bambultam és arra gondoltam,hogy Dominic lehet most egy Wanda nevű lánnyal hetyeg és arra,hogy ezt a dolgot sem mondta el nekem.-Ne haragudjatok,nem akartam elrontani a hangulatot.-néztem fel és elmosolyodtam.
-Ugyan Clover-fogta meg a kezemet bátorítóan Kate.-nekünk is hányzik.-mondta.-Clover és Dominic olyan mintha testvérek lennének.-tette hozzá Wilhelm felé fordulva.
-Elhiszem.-bólintott.A vacsora további része egész kellemes hangulatban telt.Próbáltuk kerülni az olyan témákat amiről Dominic vagy Wilhelm családja jutott volna eszünkbe.
-Nagyon szépen köszönöm,ez egyszerűen isteni volt.-törölte meg a száját Will.
-Nagyon finom volt Kate.-mosolyogtam.
-Egészségetekre.-mondta kedvesen.
-Menjetek fel nyugodtan ha esetleg pár dologról szeretnétek beszélni az iskola kapcsán.Hiszen holnap után már tanítás.-emlékeztetett minet Bill.
-Rendben.-mondtam.Túl akartam esni ezen a beszélgetésen,hogy utánna mehessek haza.
-Jössz Wilhelm?-kérdeztem a fiútól amint felálltam az asztaltól.Nem mondott semmit csak ő is felállt és utánnam jött.Beléptünk Dominic szobályába.Én levetettem magamat az ágyra,Will egy darabig ácsorgott,majd leült az íróasztalnál levő székre.
-Mire vagy kiváncsi?-kérdeztem fáradtan.
-Semmire.-válaszolta egyszerűen.
-Mi?-ültem fel.
-Majd gondolom minden kiderül magától.-rántotta meg a vállat.
-Akkor ne mondjak semmit a suliról?-kérdeztem újra.
-Ne.-válaszolt egyből.
-Ahogy akarod Will.-mondtam és fáradtan a hajamba túrtam.
-Ki mondta,hogy így hívhatsz?-kérdezte felháborodva.
-Willnek?-kérdezem-még te vacsoraközben.
-Nem.Én Cooperéknek mondtam.-közölte egyszerűen.
-Én miért nem hívhatlak?-húztam fel a jobb szemöldökömet.
-Mert tetszik ahogyan a nevemet mondod.-nézett a szemembe.
-Wilhelm.-suttogtam halkan.
-Igen,elég szexi.-mosolyodott el.Hirtelen ledöbbentem,majd gyorsan kapcsoltam.
-Akkor mostantól csak Willnek foglak hívni.-vigyorogtam.
-Ne!-szólt rám.
-De-álltam fel az ágyról.-Szerintem indulok haza.
-Messze laksz?Elkísérjelek?-kérdezte.
-Köszönöm,kedves vagy,de csak egy utcán nyira lakok innen.Maradj csak.-kezdtem le búcsúszkodni.
-Rendben.Hát akkor jó éjt.-köszönt el.
-Neked is.-válaszoltam és elindultam lefelé a lépcsőn.Elköszöntem Dominic szüleitől és elindultam hazafelé.Mérges voltam Dominicre.Felőlem azt szed fel akit akar,csak egyszerűen azt nem értem,hogy miért titkolózik.Mire hazaértem apu elaludt.Pedig még tíz óra sem volt.Felmentem az emeletre és az íróasztalomon levő laptopomért nyúltam.Bekopcsoltam és rámentem a Skype-ra.Dominicet kezdtem el hívni.Fel is vette,majd megjelent az arca a laptopomon.
-Szia!-köszönt lelkesen.
-Hello.-válaszoltam egyhangúan.
-Baj van?-érdeklődött.
-Milyen a hely?-kérdeztem ignorálva a kérdését.
-Nagyon király.Mindenki nagyon jó fej.-magyarázta boldogan.
-Wanda is?-kérdeztem.
-Igen ő is.-bólintott.-Honnan tudod a nevét?-kérdezte meglepetten.
-Wilhelm mondta,hogy van egy ikerhúga.-válaszoltam.
-Oh tényleg Wilhelm már megérkezett-gondolkodott hangosan.-Milyen a srác?-kérdezte feszületen.
-Nem tudom,normális.-rántottam meg a vállam.-Idáig rendes.-tettem hozzá.
-Rád nyomult?-kérdezte.
-Mi?Dehogy!-vágtam rá egyből.
-Miért hazudsz?-kérdezte és értetlenül megrázta a fejét.
-Nem hazudok,nem csinált semmit.-magyaráztam.-Egyébként is te vagy az aki nem szólt,arról,hogy van egy lány testvére is Willnek.
-Már becézed is?-döbbent le.
-Istenem!Miért nem figyelsz arra amit mondok?-emeltem meg a hangom.-Miért titkoltad el előlem Wandát?-kérdeztem szomorúan.
-Nem titkoltam.Vagyis nem szándékosan.Azt hittem említettem.
-Hát képzeld egyáltalán nem.-mondtam szemrehányóan.
-Féltékeny vagy?-vigyorodott el.
-Nevetséges vagy.-mondtam őszintén.-Nem,csak nem értem,hogy miért nem szóltál róla.Tetszik neked vagy ilyesmi?Mert tudod,hogy ez engem nem érdekel,csak az zavar,hogy nem mondtad el.
-Clover esküszöm az égre,hogy azt hittem beszéltem róla.Egyébként meg teljesen mindegy,hogy nekem tetszik-e.-rántotta meg a vállat.
-Miért?Barátja van?-kérdeztem.
-Rosszabb-nézett szomorúan.-Lezbikus.-nevette le magát.
-Ez komoly?-nevettem fel én is.
-Halálosan.Amúgy meséltem neki kicsit rólad,sőt egy képet is mutattam.Kéri a telefonszámodat.-röhögött jóízűen.
-Idióta vagy.-nevettem és fáradtan megdörzsöltem az orrnyergemet.-Miért feltételezed Willről,hogy kikezdett velem?-kérdeztem.
-Wanda említette,hogy Wilhelm eléggé szeret csajozni és,hogy a szőke lányokra bukik.Te meg nem akármilyen szőke lány vagy.És hát kicsit távol vagyok ahhoz,hogy megakadályozzam,hogy akár egy ujjal is hozzád érjen.
-Emiatt nem kell aggódnod.-ráztam meg a fejemet.-amíg rajtam múlik,nem fog történni semmi.-gondoltam ezt akkor.
-Tudom,de ez nem csak rajtad múlik.
-Ismétlem emiatt nem kell aggódnod.Te csak érezd jól magad oké?-próbáltam nyugtatni.
-Jó.-bólintott.-bármi van hívjál!
-Rendben.Vigyázz magadra!
-Te is.Jó éjszakát.-köszönt el mosolyogva.
-Neked is.-nyomtam ki a hívást.