A nagyszavak szépek,de nem valódiak .

10:35
-Nehogy sírni merj!-parancsolt rám a reptéren.-Ne sírj,mert a végén meggondolom magamat.-mondta fenyegetően.Aranyos volt,hogy ezt mondta.Pedig tudta jól,hogy sírni fogok.És én tudtam jól,hogy ő ettől még elmegy.
-Dehogy.-mosolyogtam rá kedvesen és éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon.-Nem sírok.-nevettem el magam és patakokban kezdtek hullani a könnyeim.
-Hé!-dobta le a cuccait és szorosan megölelt.-Ne csináld ezt.-suttogta a fülembe.-Visszajövök.Oké?Érted visszajövök.-simította meg a hajamat.
-Tudom.-mondtam bár egyáltalán nem voltam ebben biztos.
-Kérhetek tőled valamit?-hajolt el tőlem és láttam,hogy az ő szeme is kissé bekönnyezett.
-Aki jön a helyemre srác-kezdte és már itt gyanús volt Dominic.
-Igen?-kérdeztem ijedten.
-Neki van Franciaországban egy bátyja,ő segít nekem a gimiben,tudod,hogy beilleszkedjek.-kezdte kedvesen.
-Jajj ne Dominic!-túrtam a hajamba idegesen.-Nem fogok bébiszitterkedni.
-Nem is kell.Csak pár napig figyelj rá rendben?Nem akarom,hogy rosszul érezze magát.
-És mégis mit kéne csinálnom?-kérdeztem előre félve a választól.
-Ma este érkezik.Anyu vacsit csinál és apu eljön érte.Szeretném ha te is velük vacsoráznál,hogy ne érezze magát kellemetlenül,legyen ott egy korabeli is.Mesélj neki a suliról,a városról és ennyi.Meg persze az első nap menjetek együtt iskolába.Mutass be neki pár embert és kész.-rántotta meg a vállat.
-Mi?Miért kell nálatok lennem amikor megérkezik?Pont ettől lesz kínos.Jól el lesz a szüleiddel is.
-Clover!-nézett rám komolyan.-Kérlek!
-Jó,hát felőlem,de nem ígérem,hogy hű de jól fogja érezni magát.-rántottam meg a vállam.Dominic arcán hatalmas mosoly jelent meg.
-Köszönöm.-ölelt meg újra és egy puszit nyomott a fejem.
-A farnciaorszagba tartó utasokat beszállásra kérjük!-szólalt meg a bemondó.Dominic elköszönt a szüleitől és elindult.Még a kapu előtt egy utolsót intett nekünk és eltűnt.
-Gyere Clover!-lépett mellém Dominic édesanyja.-Menjünk haza.-mosolygott kedvesen és átkarolva engem elindultunk.Az autó út csendesen telt.Túl csendesen.Általában ez a kocsi tőlem és Dominictől zeng.De most csend volt.Csak a rádió szólt tompán és a motor monoton zúgását lehetett hallani.

12:00
Dél volt mikor megérkeztünk.Abban maradtunk Dominic szüleivel,hogy hazamegyek,kicsit rendbeszedem magamat és hat óra felé átmegyek.Segítek megcsinálni a vacsorát amíg Dominic apja elmegy az új fiúért.

-Hogy ment?-kérdezte apa amikor beléptem a lakásba.
-Úgy ahogy gondoltam.-lépkedtem felé szomorúan.-lehangolóan.-ültem le mellé.
-Elhiszem kicsim.-nézett rám szomorúan és megölelt.Visszaöleltem.
-Szerintem depressziós vagyok.-mondtam egyszerűen.
-Dehogy vagy.-nevette le magát és elhajolt.
-Mondom,hogy az vagyok!-erősködtem.
-Drágám,a depressziós emberek nem tudják,hogy depressziósak.-mosolygott ki engem.
-Hát én tudom,hogy az vagyok.-nyújtottam ki a nyelvemet és elindultam felfelé a szobámba.

17:45
A frissen mosott szőke hajamat kivasaltam és hagytam,hogy a hátamra omoljon.Egy fehér ruhát vettem fel amit még a nyáron vásároltam Dominic ajánlására.Azt mondta,ebben nagyon csinos vagyok.Szeretem ezt a ruhát.A felső része kissé kivágott,passzos és a szoknya alja V-alakban omlik.Combközépig ér.
Tussal kihúztam a szememet és egy szempillaspirallállal göndörítettem pilláimat.Egy kis pirosítot raktam az arcomra,majd elindultam lefelé.
-Apu!Átmegyek Cooperékhez!-léptem be a nappaliba.
-Mikor jössz?-kérdezte és a tv-ről levette a tekintetét így a teljes figyelmét nekem szentelte.
-Nem tudom.Ma jön hozzájuk az a srác és megkértek,hogy legyek ott.Majd sietek.
-Rendben.Egyébként nagyon szép vagy.-mosolygott kedvesen.
-Köszi.-mosolyodtam el én is,majd elindultam.A nap még fent volt.Ezt szeretem a nyárban.Bekopogtam és Dominic anyja kinyitotta az ajtót.
-Hű de csinos vagy.-mért végig.
-Köszönöm szépen.-mosolyodtam el és beljebb léptem.-Mi lesz a menü?-érdeklődtem.
-Lasagne.A tésztája már kész van.Már csak a szósz kell.Meg sütöttem browniet is.
-Hű az biztos nagyon finom lesz.-léptem be a konyhába.
-Hát remélem.Akkor segítesz?-kérdezte.
-Persze!-válaszoltam és belebújtam abba a köpenybe amit felém nyújtott.

18:57
Lasagne a sütőben volt,az asztal megterítve és már csak két szalvétát raktam a helyére amikor csöngettek.Kate (Dominic édesanyja) izgatottan rohant az ajtóhoz.Én teljesen nyugodt voltam.Nem volt miért izgulnom.Hallottam ahogy Kate kedvesen és hangosan mondd valamit,majd nevetés hallatszott.Én is elindultam a bejárat felé és közben kibújtam a kötényemből.És akkor megpillantottam őt.
-Wilhelm hadd mutassam be neked,Dominic egyik legkedvesebb barátját Clover!-konferált fel Kate.
-Szia!-köszöntem és kezet nyújtottam.Elmosolyodott és megrázta a kezemet.
-Wilhelm Smith.-mutatkozott be.
-Clover Berongs.-ismételtem gesztusát.
-Menjünk beljebb mindjárt kész a vacsora.-invitált minket beljebb Kate.
-Elnézést,a bőröndömet hová rakhatom le?-kérdezte Wilhelm.
-Fent az emeleten van a Dominic szobája ami most a tiéd lesz.Clover megmutatnád neki?-kérdezte Kate.
-Persze.-bólintottam.-Erre gyere!-indultam meg felfelé.Wilhelm szorosan a nyomomban jött.-Ez lenne az.-nyitottam be a szobába és Wilhelmet előre engedtem.
-Wow!-nézett körbe.-király szoba.-állapította meg.
-Az.-mosolyodtam el.Wilhelm az íróasztalhoz lépett és felvett egy képkeretet amiben Dominical egy közös képünk volt.
-Mintha Kate azt mondta volna,hogy egy barátja vagy Dominicnek.-mondta.
-Igen.-léptem beljebb.
-Nem a barátnője vagy?-fordult felém.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.-Csak régóta ismerjük egymást és szoros a kapcsolatunk.-magyaráztam meg.
-Értem.-rakta vissza a képet.
-Ha gondolod ezt nyugodtan elrakhatod.Nem kell egy éven keresztül a mi arcunkat bámulnod.-nevettem el magam.
-Nem fontos,jó kép.-ült le az ágyra.Fura volt egy idegen fiút látni ebben a szobában.Egy ideig beállt a kínos csend amit végül én törtem meg.
-Smith.-mondtam a vezetéknevét.-Ez nem francia név.
-Nem,nem az.-mosolyodott el.-Apám angol.
-Hát ezért nincs akcentusod.-kapcsoltam.
-Pontosan.-bólintott.Pár pillanatig csak az arcát fürkésztem.Helyes fiú volt.Nagyon is.Nagy fekete szemei voltak.A haja nagyon sötét barna és nem olyan rövidre volt vágva,mint Dominicé.Neki hosszabb volt.Nem nagyon tetszett ha egy fiúnak hosszú haja volt,de neki kifejezetten jól állt.Hirtelen azon kaptam magamat,hogy ő is engem nézett.Végigmért és elmosolyodott.
-Furcsa,hogy nem vagytok együtt.-mondta.
-Miért?-raktam keresztbe kezeimet.
-Ha az egyik legjobb barátja vagy akkor gondolom elég normális lehetsz,és csúnyának sem mondanálak-billentette félre a fejét-sőt,csinos vagy.Akkor mégis miért nem vagytok együtt?-kérdezte.Idáig szimpatikus volt.Idáig.
-Nem ismersz minket.-húztam össze a szememet.
-Egy évig itt leszek.-rántotta meg a vállát.-előbb vagy utóbb téged megismerlek.