És megint megtörtént. A következő életemben egy cuki kicsi kutya voltam! Welsh Corgi! Kölyökként, egy dobozban árultak a testvéreimmel együtt.

Arra járt egy fiatal, barna bőrű lány. Kedvesnek tűnt. És végül el is vitt magával.

Nagyon jó dolgom volt Maya mellett. A Tino nevet adta nekem. Maya bárhová ment, mindig magával vitt.

A suliban volt egy srác aki többször is próbált ilyen-olyan dologgal közeledni felé. De a lány valamilyen indokkal mindig elutasította.

Maya lehet hogy kicsit sok kaját tömött néha belém. Orvoshoz kellett mennünk, aki azt mondta hogy mozogjak többet. Így hát elmentünk a parkba labdázni.

Játék közben ismét belefutottunk abba a srácba. Kiderült hogy a neve Al. És az is kiderült hogy van egy kutyája, Roxy. Gyönyörű, hatalmas kutya volt. 

Ez után a találkozás után Maya és a férfi egyre többet voltak együtt.

Az egyik nap elmentek vacsorázni. Én és Roxy is velük tartottunk. A srác nagyon izgult. Folyton dobolt a lábával. Mígnem bátorságot vett magán és elkezdte.

Maya! Van valami amiről régóta szeretnék beszélni veled. Már együtt vagyunk egy ideje...És öh... És szeretném megkérni a kezedet.-erre hirtelen a lány felsikított.

Roxy és én is felpattantunk, mire a fiú hanyat esett a székkel. Elég vicces jelenet volt.

Aztán következett az esküvő. Nagy nehezen, de sikerült minket beállítani egy csoportképre.

Aztán megszületett az ifjú pár első gyermeke. Aztán a második. Majd a harmadik.

A kis virgoncok eléggé megkeserítették az életem. Folyton kergettek, én pedig folyton rohantam.

Egyre csak idősödtünk. Az egyik nap Roxyt elvitték az állatorvoshoz. És soha többé nem jött vissza. 

Aztán eljött az én napom is. Maya mindvégig mellettem volt. Nagyon hálás vagyok neki.