Azt a felső videót csak úgy otthagyom nektek...
Első segítőm vagyis Marichat2006 ölébe hullott egy papírlap. Felderült az arca, hisz megkapta első x readeres sztoriját.

Egy nem várt szerelem

Nagyon régóta ismerted Hiyorit, így amikor egyik napról a másikra kezdett el furcsán viselkedni, rögtön rájöttél, mi a helyzet.
-Nocsak, nocsak! A nagy Hiyori szerelmes lett! - vigyorogtál rá egyik délután miközben elterültél kényelmes ágyán.
-Miből gondolod? - vörösödött el rögtön.
-Például folyamatosan a mobilodat nézed, néha random elvörösödsz és ami a legszörnyűbb, a délutánokat sose velem, a legeslegjobb barátnőddel a világon töltöd. - soroltad. Elégedetten nyugtáztad, hogy igazad volt, ugyanis minden szó után egyre pirosabb lett az arca.
-Jól van... Talán tetszik valaki. - sóhajtott megadóan.
-Vííí!!!! -ugrottál a nyakába. - Mesélj! Hogy néz ki? Ismertem? Randiztatok már? Megvolt az első csók? Talán már a házasságot tervezitek?- kérdezted az egyre keptelenebb dolgokat, mire ő csak felnevetett.
-Jó, hát Yatonak hívják, kék(?) hajú, ahogy a szeme is a tenger színeiben pompázik, magas, kedves, vicces, nem ismered, ma lesz az első randink, nem csókolóztunk és még az esküvőt se tervezzük. - válaszolt szép sorjában mindenre.
-Na várjunk csak! - kerekedett ki a szemed. - Ma lesz a randitok és mégis békésen üldögélsz velem? Gyere, azonnal el kell kezdeni készülni! - kiáltottál rá, majd a fürdőszoba felé vonszoltad.
-Hé! Várj! Még van négy óránk addig!-próbált szabadulni, ám te nem hagytad menekülni.

Úgy döntöttél elkiséred a randi helyszínéig - ami egyébként egy cseresznyefákkal övezett park volt - hogy lásd, nem valami őrültel tervez sétálgatni. Mikor odaértetek, Yato már ott volt, ám meglepő mód, ő se egyedül érkezett, hanem egy alacsonyabb, szőke, narancssárga szemű aranyos fiúval, aki első pillantásra megtetszett neked. Yato odarohant Hiyorihoz és szorosan megölelte, míg ti megilletődve szemeztetek a szőkeséggel. Észbe kaptál, hogy nem miatta jöttél, úgyhogy inkább elkaptad a tekinteted és gyorsan végigmérted a még mindig barátnődet ölelgető másikat. Jóképű volt, de melegítőjével kicsit hajléktalan hatást keltett. Nem volt igazán a te eseted inkább a narancs szemű. Ráadásul te két évvel fiatabb voltál Hiyorinál, így korban is inkább a szőke illett hozzád. Erőt vettél magadon és megkérdezted.

-Szia! [Név] vagyok! Neked mi a neved? - mosolyogtál rá a fiúra, aki bátortalanul viszonozta azt.
-Yukine vagyok. Sejtettem, hogy te vagy [név], Hiyori már mesélt rólad. Viszont gondolom azt nem tudod, én ki vagyok. - kezdett el már bátrabban beszélni. Hangjától mosolyogni támadt kedved.

Nem tudtad mi volt az a furcsa érzés ami hatalmába kerített, de idővel egyre többször és erőteljesebben érezted mikor a közelében voltál. Általában négyesben lógtatok és szépen lassan beavattak a titokba, miszerint Yato egy elfeledett isten és Yukine a Szent kincse. Egy késő tavaszi délután épp a szobádban bámultad a falat, mikor megcsörrent a telefonod és legjobb barátnőd száma villogott a képernyőn.
-Szia! Ráérsz ma megint négyesben lógni? - kérdezte furcsa hangon Hiyori. - Ott ahol először találkoztál Yatoékkal.

-A parkban? Miért is ne.. Habár épp dolgom volt, de a kedvedért félbeszakíthatom. - miközben ezt mondtad, már kapkodtad is magadra a táskád és a cipőd, hogy minél előbb odaérj. Az egész utat ilyen furcsa izgalommal tetted meg, aminek magad sem értetted az okát.

Mikor a park bejáratához értél, megálltál és megvártad míg egyenletessé vált a légzésed és kicsit rendezettebben léptél be. Felfedezted, hogy a földön [kedvenc virág] szirmok voltak elszórva és mintha egy ösvényt képeztek volna ami egyenesen a park közepe felé vezetett. Érdeklődve követted és mikor odaértél, teljesen ledöbbentél.

Egy nagy pokróc volt a földön, rajta a kedvenc ételeiddel és egy vázával amiben egy gyönyörű virágcsokor foglalt helyet.

-Tetszik? - lépett elő az egyik fa mögül Yukine kis híján szívrohamot okozva neked, ám ezt feledtette a mosoly amit neked ajándékozott.
-Ezt te csináltad? - Hatódtál meg.

-Teljesen egyedül - húzta ki magát büszkén. - Na jó, Hiyori segített idecsalni, de a többi tényleg az én érdemem.
-És... Miért? - kérdezted félve a választól. Ha azt mondja, hogy barátilag több időt akar veled tölteni, abba beleszakadna a szíved. Időközben teljesen beleszerettél és nem hiszed hogy még sokáig beérnéd csak barátsággal.
-Erre térjünk vissza a végén.- habozott egy pillanatig. Megadóan bólintottál, majd mindketten leültetek a pokrócra.

Viszonylag hamar feloldódtatok és egészen addig beszélgettetek, míg már teljesen besötétedett. Ez se lett volna zavaró tényező, mert a közvilágítás működött, de neked haza kellett menned, hisz másnap iskola. Szóltál Yukinének és már fel is álltál, hogy indulj mikor megragadta a karod.

-Várj! Nem vagy kíváncsi, hogy miért csináltam? - kérdezte kissé kétségbeesve.
-De... Azt hiszem. - mondtad bizonytalanul, miközben arcát fürkészted. Egy mély levegőt vett.
-Nem merem kimondani, hanem tenni fogok valamit. Ha te viszonzod, akkor tudni fogom, hogy te is így érzel. Oké?
-Jó. - válaszoltad kicsit rémülten.

Az egyik kezét a válladra tette és közelebb húzott magához, másik kezét végigsimította az arcodon és megcsókolt. Annyira váratlanul ért, hogy nem tudtál reagálni, így csalódottan húzódott el. Észbe kaptál és visszarántottad magadhoz. Érezted, hogy belemosolyog az általad kezdeményezett csókcsatába.

Aztán kattintgatást és egy félreismerhetetlen kuncogást hallottatok. Félbehagytátok a csókot (erre nem találok szinonimát) és bosszúsan néztetek Yatora aki épp lesifotókat készített rólatok.

-Megölöm, aztán hazakísérlek, oké? - kacsintott Yukine, majd el is indult a még mindig röhögcsélő isten felé, de szerencsére megjelent Hiyori.

-Majd én megoldom, ti menjetek. Majd ő - mutatott barátjára - összetakarít.

Bólintottál, majd megfogtad Yukine kezét és elindultatok az otthonod felé.

Mikor odaértetek, még egyszer megcsókolt.
-Akkor ugye leszel a barátnőm?- futotta el pír az arcát.
-Persze! - megpusziltad az orrát és boldogabb léptél be lakásodba.