HELLÓ HELLÓ VISSZATÉRTEM A MÁSODIK RÉSSZEL!!!! És előre elnézést kérek, ha a rész nem lesz a legjobb, éjfél van és tegnap is hajnali négy körül aludtam el, szóval nem vagyok a topon.

(Továbbra is Sebby szemszöge)

Már egy hónap eltelt, mióta (Vezetéknév) kisasszony hozzánk költözött, és ezalatt az idő alatt mindenkivel nagyon összemelegedett. Még Ciel úrfi is vidámabbnak látszik a közelében, aminek igazán örülök, tekintve, hogy ez volt a fő célom. Ám több dolog is zavart.

Először is szinte semmit nem tudtam meg róla, csak azt, hogy éjszakánként néha elpárolog, és SEMMILYEN nyomot nem hagy maga után, árvaházban nevelkedett, emellett, mikor reggelente először jelenik meg, még kicsit álmosan, összeszedetlenül -ami meg kell jegyezzem, nagyon aranyos- a szeme néha vörösesen, néha pedig zöldesen csillan fel, ami számomra elég feltűnő, főleg, hogy mennyire elüt az általában (szemszín) színű szemeitől.

Másodszor Finny túl sok időt tölt vele. Szinte folyamatosan együtt vannak. Finny megvárja, amíg (vezetéknév) kisasszony végez egy-egy zongoraleckével, majd együtt sétálgatnak, a lány pedig sokszor ott van a szőke erőművésszel, ameddig az a virágokkal foglalkozik. Nem mintha ennek zavarnia kéne, de valahogy mindig dühös leszek az ilyen helyzetekben.

Harmadik és legnagyobb problémám pedig az, hogy reménytelenül beleszerettem. Rejtélyes, kedves, okos és szinte mindenhez ért. És persze kifejezetten csinos is. Persze azért a fejem nem vesztettem el, továbbra is az után kutatok, hogy ki ő.

Másnap dél körül

Épp a kertben beszélgettem Miss (Vezetéknév)-vel, mikor egyszer csak megjelent Grell. Na már csak ez hiányzott. Gondoltam. Mikor meglátott, boldogan integetett.

-Szia Sebas-chan!! Olyan jó, hogy összefutottunk!- mondta, miközben arcára egy hatalmas pír költözött fel. Aha. Összefutottunk. Nyilván csak úgy "erre járt" az úrfi kertjében-Ki ez a nő Sebas-chan?! - kérdezte a vörös hajú, mikor észrevette, hogy nem egyedül vagyok. (Vezetéknév)- san megfordult, így arca láthatóvá vált a halálisten számára is.

-(keresztnév)?! Te meg mit keresel itt? - kérdezte döbbenten Sutcliff. - Na nem mintha nem örülnék a jelenlétednek - vigyorodott el, amit látva kezem önkéntelenül is ökölbe szorítottam.
-Grell-chan! - mosolyodott el a fiatal. - Én is ugyanezt kérdezhetném tőled! Én ugyanis itt dolgozom, mint Ciel zongoratanárnője. Talán van valami konkrét ügy, amiért ide kellett jönnöd?
-Áá nem, nem, csak Sebbyt akartam meglátogatni. És egyébként ő tudja? - kérdezett vissza a vörös. Úgy éreztem nem vesznek tudomást a jelenlétemről. Ez se fordult elő sokszor.
-Nem, de nagyon próbálkozik szegényke. Szerintem ma el is mondom neki, hogy ne kelljen magát tovább gyötörnie.

Ezzel most azt akarja mondani, hogy szerinte hülye vagyok?! Való igaz, eddig nem sikerült kiderítenem sok mindent, de azért nem kell ilyen lenézőnek lenni... Nem voltam dühös, inkább csak kicsit csalódott, hogy a kisasszony így vélekedik rólam.

-Hmm... Akkor nem is zavarok tovább - kuncogott a vörös hajú nő. (Trans Grell rights guys!!) - Amúgy is randim lesz Willel, fel kell készülnöm, hogy elég csinos lehessek! - áradozott, majd ott is hagyott minket.

Már épp el kezdtem volna kérdezősködni, mikor a miss az órájára pillantott és ezt mondta:
-Találkozzunk ma este 10-kor ugyanitt, most megyek Cielnek órát tartani.

Ezzel ott hagyott.

Aznap, este háromnegyed 10

Amíg a zongoraóra tartott, elmentem a halálistenek könyvtárába, és kicsit kutakodtam. Azt hiszem végre rájöttem kicsoda, vagy micsoda ez a rejtélyes hölgy, akibe beleszerettem. És kevesebb, mint 15 perc múlva végre az ő szájából is hallhatom az igazságot. Éppen elkészültem az egész kúria kitakarításával, mivel Mey-rin (jól írom a nevét?) miatt megint mindenhol maszatfoltok maradtak (Hmmm... Alliteráció. Nyami). Átvettem egy tiszta ruhát és mivel meleg volt, így csak ingben indultam ki, öltönyömet csak a karomra terítettem, csak a biztonság kedvéért, ha szükségem lenne rá.

Mikor végre 9:58-at mutatott a karórám számlapja, elindultam a kert rózsákkal borított részén lévő asztalhoz, ahol délben is beszélgettünk a kisasszonnyal. Egyik kezemben két frissen készült teát szervíroztam, a másikban pedig a tea izéhez passzoló teasüteményeket (hű de sok a tea).

Letettem őket az asztalra, majd az egyik szék háttámlájára terítettem az öltönyömet. Megszemléltem a helyet, hogy minden tökéletes-e, és boldogan nyugtáztam, hogy semmi nincs rossz helyen, megjelent (Vezetéknév). Ő is más ruhában volt, mint délután, egy sokkal egyszerűbb, de ugyanolyan elegáns ruhát öltött magára, mint általában. Világos, (kedvenc szín) színű anyaga kiemelte most éppen vörös íriszeit. Haja nagyjából ki volt engedve, az első tincsek kivételével, amik hátra voltak vezetve, ahol egy fonatban végződtek. Fehér kesztyűjével megfogta az előre kihúzott széket, és leült, majd intett, hogy én is tegyek így. Amint én is helyet foglaltam, belekortyolt teájába, evett egy harapást az egyik süteményből, majd belekezdett a várva várt történetbe:

-Gondolom már te is tudod, láttam, hogy elmentél a halálistenek könyvtárába, de azért én is kimondom. Félig halálisten vagyok - kezdte a vallomást. Én csak aprót bólintottam, jelezve, hogy ezt már tényleg tudtam - Félig pedig démon - folytatta. Ez megmagyarázza a néha zöld, néha piros, néha pedig sárgás szemeit - Az anyám egy démon. Beleszeretett egy halálistenbe, aki viszonozta az érzelmeit. Egyszer - a mai napig rejtély miért - teherbe esett. Mivel ez elvileg lehetetlen, mindenki tanácstalan volt, mi legyen. Végül, miután kihordott, letett egy árvaháznál. Mikor 10 éves lettem, a halálistenek tanácsának pár tagja eljött értem, elmesélték ezt, és megkérdezték, hogy nem akarok-e halálistenként tevékenykedni - Akkor ezért van szemüvege és ollója. Gondoltam - Én igent mondtam, a többi gyerek amúgy is félt tőlem, mivel a démoni erőim segítségével néha megkínoztam őket, ha nem tetszett valami, amit mondtak vagy csináltak. 11 évig tevékenykedtem halálistenként, de mikor betöltöttem a 21-et, elmentem, mivel fel akartam fedezni a démoni részem is, ám erre köztük nem volt lehetőségem, hisz a halálistenek megvetnek minden más fajtájut magukon kívül. Egyébként ezek alatt az évek alatt ismerkedtem meg Grell-channal is - mosolygott halványan - Ezek után 23 évig egy kislány démonja voltam, egy másik démonnal együtt. Ez a Hanna nevű démon megtanított mindenre, amit nekünk tudnunk kell, cserébe én meghagytam neki a kislány lelkét, hisz nekem nincs szükségem rá az életben maradáshoz. Ezek után döntöttem úgy, hogy az emberi világot is jobban felfedezem. 5 éve vagyok itt, azóta mesteri szintre fejlesztettem a zongoratudásomat, és mikor megláttam, hogy zongoratanárt keresel a királynő kutyájának, rögtön izgatott lettem, hisz ilyen lehetőség nem adódik minden nap. Ráadásul ismét együtt dolgozhatok egy másik démonnal. A többit meg már tudod. Ja és mint látszik is, 18 éves korom óta nem öregedtem, és ez valószínűleg így is fog maradni, kivéve, ha démoni alakomban vagyok, persze - fejezte be.

-Van kérdésed? - nézett rám, pár perc hallgatás után.

-Mit akarsz itt csinálni? - vettem fel vele a szemkontaktust, hogy jobban kiszűrhessem, ha hazudik.

-Először tanulni akartam az emberek szokásait. Most viszont már veletek akarok lenni. Mindenki a szívemhez nőtt. Ciel olyan mintha a fiam lenne, Finny olyan akár egy kisöccs, te pedig... Téged közelebbről is meg akarlak ismerni. Nagyon titokzatos vagy - pirult el kicsit mondandója végén. Tehát viszonozza az érzéseim?

-Meg akarlak csókolni - Suttogtam halkan, miközben egy tőlem ritkán látott, lágy mosoly ült arcomon.
-Akkor mire vársz? - mosolygott ő is - úgy tudtam a démonok nem ilyen gyengédek, hogy engedélyt kérjenek valakitől valamire, aki nem a mesterük.

Felálltam a székemről, odasétáltam hozzá, kezénél fogva felállítottam, a karjaimba vontam, majd lágy csókot nyomtam ajkára, amit sok másik követett. Azt hiszem (Teljes név) tényleg különleges. Végülis elcsábított egy démont.

~Bónusz jelenet~

-Láttátok ezt? - ugrándozott Mey-rin az egyik bokorban, miután látta az újdonsült párt csókolózni.
-Annyira aranyosak együtt! - sóhajtott ábrándozva Finnian.
-Szép dolog a szerelem - bólogatott mindentudóan Bard, miután kivette szájából cigarettáját.
-Komolyan azért keltettetek fel az éjszaka közepén, hogy egy bokorból meglessük a komornyikomat és a zongoratanárnőmet, ahogy... Csókolóznak? - kiabált suttogva Ciel, kissé dühösen. De legalább az az egy dolog vigasztalta, hogy mostantól tudja mivel piszkálni a szerinte kifejezetten idegesítő démont.
-Ho ho ho. - mondta chibi Tanaka, csak hogy ő is értékes tagja legyen a társalgásnak.

Bocsánat, hogy ilyen sokat kellett várnotok, remélem azért tetszett a rész. Mit szeretnétek legközelebb?
°Hetalia°
°Bnha°
°Ohhc°
°Free°
°Danganronpa°
°Black butler°
°Noragami°

Szavazzatok, és amire a legtöbb szavazat érkezik, abból a fandomból hozok legközelebb oneshotot ^^
Süti🍪