- Nagyon csúnyán összevesztünk Olíviával anya - fogtam meg édesanyám kezét. - Két napja nem beszélünk.

- Mi történt fiam? - kérdezte.

Ekkor bólintottam, és mindent elmeséltem.

Szóról - szóra elmondtam neki a történteket.

- Tökön rúgott? - nézett rám apám.

Megborzongtam.

- Azóta is fáj - suttogtam.

Anyukám a szavaimat, és a mondataimat ízelgette, majd megköszörűlte a torkát.

- Te miért gondolod azt, hogy ez a baba dolog nem jó ötlet? -

Gondolkoztam, és a szívem szerint, megfontoltan válaszoltam.

- Mert nem merek egy ekkora felelősséget magamra válallni. Megijedtem a gondolattól.
Anya, én ügyvéd vagyok. Emberek járnak hozzám nap mint nap, hogy segítséget kérjenek. Ez elveszi az életem röpke 89% - át. Mégis, hogy tudnék ez melett apa lenni? - kelltem fel a kanapéról, és a borostámat piszkálva sétáltam a nappaliban.

Apukám, anyukám mellé últ, és megpuszilta a fejét, majd mindketten engem néztek. - Most mi van?

- Szerintünk pedig nagyon jó apa lesz belőled. Határozott vagy, felelőségtudatos emelett pedig igazságos - mosolygott az anyukám.

- Nem kell nekem az a ....- néztem oldra, és a hajamba túrtam. - Most jól benne vagyok a pácban - vettem le a nyakkendőmet, és lazítottam az ingemen.

- Mond ki Logan. Egy ártatlan, törékeny kisbaba! - mondta apukám.

- Huszonkilnc éves vagyok! Az isten szerelmére! - emeltem fel a hangomat.

Anyukám felvonta a szemöldökét.

- Neked egy pszichológus kéne Logan. Sok benned a stressz. A munka miatt vagy ilyen?

- Ti tényleg nem értitek igaz? - ráztam meg a fejemet. - Én nem tudom magam elképzelni, úgy, hogy gyereket fogok a karjaim közt, és, hogy pelenkát cserélek!

- Tényleg! Logan - él hányszor is kelett pelenkát cserélni? - suttogta anya.

- Ohh! Régi szép idők! - mosolygott apa.

Ekkor rám nézett. - Baba korodban volt egy pici játékod, egy fekete - fehér foltos tehén. Mindig azzal játszottál. Dobáltad, mintha valami labda lett volna. Ha meg eltűnt akkor sírtál, és más játékkal nem voltál hajlandó jatszani! - bólogatott apa, én pedig a fejemet fogtam.

- Kész! Eddig bírtam veletek! - fogtam meg a nyakkendőmet.

- Aludj ma este itt fiam. Kapcsold ki magad. Hidd el, hogy jót fog tenni! - szólt utánam anya, mire megtorpantam a küszöbön, és sóhajtva néztem vissza rá.

- Csak ha csinálsz nekem este kakaót! - szögeztem le.

Ekkor összemosolyogtak.

- Legbelűl még mindig kisfiú - mondta apa.

- Te nagyon vigyázz magadra öreg! - mondtam mosollyal az arcomon.

Késő este, a kanapén últem, és a kakaómat ittam, miközben eljátszottam a tetején tátongó epres habbal. Apám adott egy fehér pólót, ezért nem kelett az ingemben aludnom.

Megigazítottam a hátam mögött levő párnát, és a kezembe vettem a telefonomat.

Rá nyomtam Olívia nevére, és a fülemhez emeltem a telefonomat, de Olívia kivolt kapcsolva. - Baszki - dörzsőltem meg a csuklómmal a szememet. - Hiányzól! - dobtam le magam mellé a telefonomat.

- Csak rá tudsz gondolni igaz? - állt anyukám a küszöbön. - Hiányzik neked.

- Persze, hogy hiányzik. De mintha most kicsúszna a kezeim közűl az irányítás.

- Biztos, hogy nem szeretnéd azt a babát? - suttogta.

Ekkor némán a fejemet ráztam.

Anyukám felvont szemöldökkel a TV - hez sétált és letett elé egy CD - t. - Jó film nézést - puszilta meg a homlokomat.

Amikor anyukám rám csukta a kétszárnyú ajtót, a kezembe vettem a CD - t, amire nem volt írva semmi.

Ezért bekapcsoltam a TV - t, betettem a lejatszóba, a CD pedig elindúlt, a következő felirattal.

A pici Logan első estéje itthon.

Ekkor visszaültem a kanapéra, félretettem a bögrémet, és a képernyőre meredtem. Apukám kamerázta édesanyámat, aki engem tartott a védelmező karjai közt. Nagyon pici baba voltam. A kék cumim ott volt a számban, és nagy szemekkel édesanyám arcát néztem. - Gyönyörűszép vagy - suttogta anyukám, apukám pedig felnevetett. - Csendes baba. Erre nem számítottál igaz? - kérdezte apukám, anyukám pedig a pici fejemet simogatta az ujjával. - Mindenre számítottam csak erre nem. Szeretlek kis hercegem - puszilta meg anya a fejemet, én pedig hadonászva felnevettem. A képernyő elsötétűlt, majd megjelent rajta egy újabb cím.

Amikor Logan járni tanult.

A szobában ültem, miközben a kezemben egy pici játékot tartottam. Nagy szemekkel a kamerába néztem, majd hadonászva elkezdtem nevetni. Hírtelen négykézlább álltam, majd két lábra, és nevetve a kamera felé sétáltam. Ekkor sétált be anyukám a szobába. - Uramisten! Láttad ezt?! - kérdezte anyukám könnyes szemmel. - Sétált. Már sétál. Annyira ügyes vagy pici fiam - puszilta meg anya az arcomat, én pedig nevetve hozzá bújtam. Apukám, aki a kamerát tartotta, átvett anyukámtól, aki minket videózott. - Ügyes vagy bajnokom. Pici Logan - puszilta meg apukám a kicsi kezemet. -Itt van a játékod! Bizony! - adta a kezembe a tehenet, amit a két kezembe vettem, és az arcomhoz nyomtam. - Apa egyetlen kisfia. A születésedkor tudtam, hogy gyönyörű baba leszel. Most pedig már járni tanulsz. Lenyűgöztél fiam! - mosolygott apukám a kamerába. - Integessünk a maminak. Szia mami! - mosolygott apa, én pedig kuncogva hadonásztam.
A képernyő elsötétűlt, és megjelent rajta a harmadik cím.

Logan, és az óvoda

Anyukám melett sétáltam. Nagyon durcás voltam. - Anya, én ezt nem akarom. Menjünk haza oké? - fogtam meg anyukám kezét, és a kijárat felé húztam őt. - Logan kicsim, nincsen mitől félned. Én mindig itt leszek veled. Mindig meletted leszek, drága kisfiam - simogatta meg anya a barna tincseimet. - De én nem akarok oda bemenni. Haza akarok menni! - dobbantottam a lábammal. Anyukám leguggolt elém, és a kis mellkasomra tette a kezét. - Emlékszel, hogy mit tanítottunk neked Logan? - suttogta, a kamera pedig mindent felvett. - Azt hiszem. - bólintottam. - Akkor menj kicsim. Apával érted jövünk oké?

A következő felvételen a sarokban álltam, de már otthon voltunk. Apukám kamerázott, aki pont akkor lépett be a nappaliba. - Miért állítottad sarokba a gyereket? - kérdezte egy. - Nem én voltam. Amikor hazahoztuk az oviból, ide állt. - guggolt le elém anyukám. - Nos kisfiam. Mit csináltál amiért bünteted magadat? - kérdezte az anyukám. Ekkor a mutatóujjamat a számra tettem. - Nagyon csúnya dolgot. - suttogtam. - Mi lenne az fiam? - kérdezte. - Egy lány ellopta a zsírkrétámat ezért jól meghúztam a haját! - válaszoltam, a felvétel pedig elmosódott, mert apukám nevetett.

Ekkor egy újabb cím jelent meg a felvételen a következő betűkkel:

Logan tizennyolcadik születésnapja.

Ekkor csak egyetlen egy szöveg tátongott a TV képernyőjén.

" Kisbaba voltál, de már felnőttél. Végignéztük azt, ahogy a gyönyörű kisfiúból, egy jóképű, okos fiatalember lesz. Egyetlen egy percet sem bántunk meg a születésed pillanatától kezdve. Amikor legelöszőr a karjaink közt tartottunk, az volt életünk leggyönyörűbb pillanata. Téged, akit kilenc hónapig a szívem alatt hordoztam, kilenc hónap után, végre beszívhattam a finom baba illatodat! Ha nézed ezeket a régi felvételeket, akkor tudnod kell, hogy az élet soha nem egyszerű, néha kikell állnunk a próbákat, de ha a szívűnkre hallgatunk akkor a legnagyobb boldogságot kaphatjuk cserébe."

A szemem elé tettem a kezemet leűltem a földre, és engedtem, hogy a kövér könycseppek végig szántsák az arcomat, hogy majd az államon és a nyakamon folyannak le.

Ekkor a villanyt felkapcsolta valaki; anyukám volt az.

- Gondoltam, hogy erre még szükséged lehett! - adott a kezembe egy csomag zsepit. Ekkor felálltam, és sírva magamhoz öleltem.

- Elkell mennem hozzá - mondtam. - Nagyon köszönöm.

- Én gyönyörű nagy fiam! - puszilta meg anya a homlokomat könnyes szemmel.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Késő este az ágyamon ültem, és a négy falat néztem. A hasamra tettem a kezemet, és hallkan megszólaltam. - Az apukád csak megijedt. Tudom - suttogtam. - De akkor mégis miért nem keres két napja...- fakadtam sírva, majd megijedtem mert az ajtóm bevágódott, és Logan sétált be rajta. - Logan?! - néztem fel rá.

A szemei kivoltak sírva.
Ekkor letérdelt az ágyam mellé, megfogta a kezemet, és a szemembe nézett.

- Kérlek szépen, hogy bocsássatok meg nekem! - suttogta, a pupillám pedig kitágúlt. - Hibáztam. Nagy hibát követtem el. Nagyon sajnálom! - mondta, és felült velem szembe az ágyra. - Én akarlak titteket. Mindkettőtöket akarlak! Nagyon, nagyon szeretlek titteket. Amit mondtam, csak azért mondtam, mert megijedtem. De rájöttem arra, hogy a világ leggyönyörűbb kincsét hordozod a szíved alatt. Megtudsz nekem bocsájtani?

A szemem megtelt könnyel.

- Tőle kell bocsánatot kérned - néztem le a hasamra. Ekkor Logan közelebb hajolt, és a hasamra tette a tenyerét.

- Szia kislányom. Vagy kisfiam. Apa nagyon szerett téged. Itt vagyok, és nagyon sajnálom. Ostoba voltam. De én, nagyon örülök neked. Bizony! - törölte le a szemét, majd lehunyt szemmel a hasamhoz hajolt, és nyomott rá egy lassú puszit. - Bocsánat - nézett a szemembe, de a kezét nem vette el a hasamról.

- Miért gondoltad meg magad?

- Végig néztem egy babát, aki szeretetben nőt fel. Ennél szebb dolog nincs a világon. Olívia én akarom ezt a babát! Akarlak titteket.

Elmosolyodtam, és megsimítottam a karját.

- Megértem, hogy megijedtél. Legelöszőr énis megijedtem, de ez egy ajándék. Ő lett a szerelmünkből - tettem Logan kezére a kezemet.

Logan sóhajtva bólintott.

- Nagyon szeretlek titteket. Soha nem foglak se téged, se a kicsit szavakkal bántani. Várni fogom őt. Gyönyörű ruhákat, és szép teheneket fogok neki venni.

Ekkor a szemöldökömet ráncoltam.

- Teheneket? - kérdeztem.

- Igen! - fogta meg a kezemet. - Ő lesz a legboldogabb kisbaba. Mindent elfogok követni, hogy nevetni lássam őt. Megfogok tanítani neki mindent - nézett a szemembe, én pedig végre elengedtem magamat, a hátamra feküdtem és a plafont néztem.
Logan a hasamat puszilta, majd a szemöldökömet ráncoltam.

- Mi ez a póló rajtad? - néztem a nagy méretű ruha darabra, ami lógott Logan - en.

- Apám adta! - bólintott.

- Tehát örűlsz a picinek?

- Nagyon örülök neki. Ő lett a szerelmünkből. Ha fiú lesz, ha kislány lesz, szeretni és óvni fogom őt - bólintott.
Megsimítottam a tarkóját, és nyomtam egy puszit a szájára. - De egy dolgot megkell igérned nekem - tette fel az ujját.

- Mondjad csak.

- Soha töbszőr ne rúgj tökön, mert nagyon fájt - adta a tudtomra, én pedig könnyes szemmel lehúztam magamhoz őt.

- Bocsánat. Soha töbszőr nem fogom bántani - pusziltam meg az arcát.

Logan a mellkasomra hajtotta a fejét, a tenyerét pedig a hasamon pihentette.

Nem tudom, hogy mi történt ez alatt a két nap alatt, de nagyon tanúlságos két nap lehetett.