Leparkoltam a korház bejárata elött, és az ajtót becsapva siettem be az ajtón. De, mielött a recepcióshoz mentem volna, Sebastian fogta meg a vállamat.

- Hol van apa? - tettem a vállára a kezemet, és elkezdtünk sietni a korház folyosóján.

- Nemrég hozták ki őt az intenzívről - pillantott rám.

- Baszki - fújtam ki magamat. Amikor anya rám pillantott, könnyes szemmel magához ölelt. - Mi történt anya? - ültettem le őt az egyik műanyag székre.

- Volt egy kisebb rohama. Nem kapott levegőt. Ezért hívtam a mentőket, és behozták ide. De most már jól van. Csak pihennie kell - bólogatott, de láttam rajta azt, hogy tényleg megijedt.

- Oké - sóhajtottam a kezét fogva, miközben apa szobája elött ültünk.

Hatalmas kő esett le a szívemről, miszerint nincsen nagyobb baja.

De!

Mégis itt vagyunk. A korházban. Ez egy figyelmeztetés apám állapotáról. Sikeresen elcsíptem az egyik nővért, aki apám szobájából lépett ki. - Nővér! - futottam utána, és elé álltam. - Hogy van az apám?

A hölgy elpirúlva nézett fel rám.

- Tényleg olyan jóképű mint a magazinokban. - Mosolygott. Ekkor kihúztam magam. - Nos. Az apukáját megvizsgáltuk. Leesett a vérnyomása. De szerencsére jól van. Pihenie kell, utána haza mehet Mr. Morgan. És szedje tovább a gyógyszereit. Javasolt a sok folyadék fogyasztás is.

- Hála az égnek - sóhajtottam, majd biccentettem és elsétáltam melette. Visszaültem anyám mellé, majd megfogtam a kezét. - Semmi baja - mosolyodtam el halványan.

- Ez nem mehet így tovább Logan. Nem tudhatjuk, hogy a kövezkező rohama milyen súlyos lesz - rázta meg a fejét.

- A fő, hogy mindig otthon legyen - mosolygott Sebastian.

Kivettem az öltönyöm zsebéből a telefonomat, majd írtam Olíviának egy üzenetet.

17:52 Logan

Neharagudj amiért otthagytalak a járdán! Gáz volt tőlem. De ha legközelebb találkozunk elmondok mindent.

17:55 Olívia

Nem lesz legközelebb Logan!

Felvont szemöldökkel olvastam el a válaszát, de erre nem írtam semmit. Jobbnak is láttam. Az automatagépből édesanyámnak hoztam egy kávét, aki hálásan elvette, majd megsimította a tarkómat.

- Mióta nem alszol Logan?

- Nem tudom anya.

- Menj nyugodtan haza haver. Én itt maradok édesanyáddal, és haza is viszem őket - veregette meg Sebastian a vállamat, majd bepillantottam apám szobájának az ablakán. Mélyen aludt. Biztonságban volt.

- Legyen - sóhajtottam. - De hívjatok ha van valami - adtam puszit anyám homlokára.

- Jólvan fiam - mosolygott. - Nem lesz baj.

- Kösz haver - fogtam meg Sebastian vállát, majd kisiettem az autómhoz, de ami ott fogadott, arra nem számítottam. Amint kiléptem az ajtón, egy rakás újságíró futott elém, akik idétlen kérdésekkel bombáztak.

- Mr. Morgan! Nyilatkozna kérem az édesapja állapotáról? Tényleg nagyon beteg? Önt ez hogy érínti? - tartotta elém a mikrofont, de egyenesen az autómhoz mentem, és beszálltam. Közben készítettek vagy száz képet rólam. Utálom ezt. - Mr. Morgan egy szóra! - kiabálták, majd padlógázt nyomtam, és elhajtottam a korház elől.

- A kurva anyád! - csaptam a kormányra. Ez történik ha te vagy a város egyik legjobb ügyvédje. Nem beszélve arról, hogy anyámat és apámat nagyon sok befolyásos ember ismeri. Tudják az emberek, hogy kik vagyunk. Az autópályán hajtottam vissza a városba. Nem akartam hazamenni. Nem akartam egyedűl lenni.

Este, az utakat szépen megvilágították a lámpák, én pedig leparkoltam az egyik bár elött. Ma tuti leiszom magam. Nem érdekel. Inkább vagyok emberek közt, minthogy otthon egyedűl. Leűltem a púlt elé, a telefonomat magam elé tettem, majd a púltos elém állt. - Egy Martini lesz - mondtam rá sem nézve. Miután megkaptam az alkoholt, lehúztam. Ugyan ezt tettem a harmadik, és a negyedik pohár után. A kezembe vettem az telefonomat, és írtam Olíviának.

20:51 Logan

Neharagudjmeg rám! Nemn akartalak ottt hagyniii

20:53 Olívia

Ügyvéd létedre pocsék helyesírással rendelkezel!

20:55 Logan

Hihi igen!

Amikor letettem a telefonomat, egy nő ült le mellém. A vörös ruhája szépen kihozta az alakját. A szőke haját, szorosan felkötötte. Vörös rúzs díszítette az ajkát. Az arca tele volt sminkkel.

- Messziről felismertem magát Logan Morgan - pillantott rám.

- De jó nekem - válaszoltam rá sem nézve.

- És részeg vagy. Énsem vagyok ma este józan.

- És én ezzel mit csináljak?

- Megmutatom, hogy én mit tudok ezzel csinálni - fogta meg a kezemet, majd maga után húzott hátra. Az telefonomat a zsebembe tettem, miközben becsukta a szoba ajtaját. - Ami itt történik, az itt is marad - guggolt le lassan elém, majd az övemhez nyúlt amit kikapcsolt. Lehúzta a sliccem, és felnézett rám. - Nézzük, hogy mekkora méretett tart magánál Logan Morgan - harapott a szája szélébe. Amikor a boxeremhez nyúlt, ellöktem a kezét.

Annyira azért nem voltam részeg.

- Még a te szádba sem férne bele angyalom - kapcsoltam vissza az övemet, majd megfordúltam.

Minnél hamarabb el innen.

Amikor kiléptem az utcára, végre friss levegőhöz jutottam. Az öltönyömet átdobtam a vállamon, miközben zsebre tett kezekkel sétáltam a sötét New York utcáján. A mai napom egyenlő a nullával. Olíviát is megbántottam. Apám beteg, én pedig leittam magam. Ekkor két csóka állt meg velem szemben.

- Hé! Te, nem az a Logan vagy a magazinokból? Az a gazdag ficsúr? - állta el az utamat.

- Nem. Nem - sétáltam el melette.

- De ő az! Logan Morgan! Ohh mennyire vártam már azt, hogy szétverjem a fejedet! A magad fajta ember nem jár ilyen helyeken!

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

-

Tehát csak úgy ott hagyott téged - pillantott rám Lív, miközben késő este a kanapén ültünk.

- Igen. A randi után azt mondta, hogy haza kisér engem. De utána lelépett. Nem hozzám való Logan.

- De azt mondtad, hogy jól érezted vele magad. Akkor mi a baj?

- Jól éreztem magam igen. Csak mert ma olyan más volt. Nem volt annyira Logan - es. Normális dolgokról tudtunk beszélni. Nem csak a szexről.

- Akkor mi itt a baj?

- Nem hozzám való. Ő gazdag, én pedig csoró vagyok. Na! Így jobb? - kérdeztem, miközben kopogtak az ajtón. - Kinyitom - sóhajtottam, majd lenyomtam a kilincset, az ajtót kitártam, ezzel együtt pedig Logan, sikeresen beborúlt a nappaliba, arccal a földre.

- Olívia drágám, egy szóra - tápászkodott fel a padlóról, majd rám pillantott, de ijedten fogtam meg a vállát, hogy megtartsam őt. A szép ívelt szemöldöke, felvolt repedve. Egy vékony vér csík, tátongott az ívelt arcán.

- Téged bántottak? - fogtam meg a derekát, majd a kanapéhoz vezettem őt.

- Csak szar napom volt - ült le a kanapéra.

Meg volt viselve. Fáradt volt. A szokásos parfüm illatát pedig átvette az alkohol tömény szaga.

- Hozok valami kötszert! - pattant fel Lív a kanapéról. Leültem Logan mellé, aki felémfordúlt. Halványan elmosolyodott.

- Nem akartalak magadra hagyni. Nem mentem volna el, ha nem lett volna fontos dolgom - pacskolta meg a térdemet.

- Jólvan Logan! Túltárgyaltuk már - sóhajtottam. - És ne tapiz - vettem el a tenyerét a belső combomról, bár olyan meleg és puha volt a keze.

- Ezt a rövid hállóinget, legszívesebben levenném rólad - bólintott. - Majd miután levettem, az ölembe húzlak, és kezdődhet az erotika.

- Először is részeg vagy. Kettő, itt a kötszer - vettem el Lív - től a dobozt, majd elláttam Logan felszakadt szemöldökét. A vért letöröltem a borostás arcán, majd felsóhajtottam. - Jól vagy?

- Jobban lennék ha meztelen lennél - próbált lazítani a nyakkendőjén, de nem sikerült neki.

- Majd én - hajoltam hozzá, és lassan a nyakkendőhöz értem, amit kikötöttem, és ráterítettem a vállára. Logan bűzlött az alkoholtól. Szörnyű! Ezek szerint tényleg rossz napja volt. De még így részegen is zavarba ejtően joképű. Nemis létezik ilyen szép arc! Modell alkat, az biztos.

- Itt maradhatok ma éjszakára?

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Ne aggódj, még nem tervezek veled semmit. Elötte megkell bocsájtanod nekem.

- Logan köztünk semmi sem lesz!

- Már hogyne lenne Olívia. Ahelyet, hogy kihasználnád azt, hogy részeg vagyok, tovább dacolsz ellenem - sóhajtotta.

- Mégis miért használnám ki? Nem érdekelsz Logan! - fontam össze magam elött a karomat.

- Mondjuk a gatyámba nyúlhatnál. Azt mindketten élveznénk.

- Na jó! Hozok neked vizet jó? - pattantam fel a kanapéról, és megálltam elötte.

- Jó! - bólintott, de egy váratlan mozdulattal, az ölébe húzott, és túlságosan közel, és túl szorosan. A tenyerét levitte, a lapockámról, majd a hátsó combomat végig simította, és két kézzel a hálóingemet feltűrve, a fenekembe markolt, a kezét pedig csak a bugyim választotta el a meztelen bőrömtől. Az érintése pedig isteni volt. Teljesen elgyengített. A szememet lehunytam, és bár azt kivánhatnám, hogy vonjon magához közelebb, de nem tehetem. Az ujjait gyengéden a bőrömbe süllyesztette, miközben a fenekemet markolta. A hüvelyk ujjával pedig a bugyim szélével játszadozott. Mintha azon gondolkozna, hogy levegye - e vagy nem. Logan egyetlen érintésétől is leolvad rólam a bugyim. - Csak, hogy tud azt, hogy ilyen pózban is fogjuk csinálni. Meztelenűl természetesen. Ruhák nélkűl. És nem egyszer. Hanem sokszor - húzta vigyorra a száját. Levettem a kezét a fenekemről, majd a púlthoz sétáltam és öntöttem neki vizet.

A kezébe adtam, amit megivott.

- Idd meg, utána menj el. Menj haza Logan.

- Részegen nem vezethetek.

- Akkor hívok neked egy taxit.

- Olívia! Hagyj maradjak már itt. Itt alszok a kanapén. Holnap reggel, pedig haza megyek jó? - nézett mélyen a szemembe. Nehezen tudok ellent mondani, ilyen gyönyörű kék szempárnak. A tekintete szinte lyukat égetett a bőrömbe. Még így összeverten is a világ legjóképűbb pasija nézett vissza rám.

- Jólvan. De a kanapén alszol.

- Rendben! Úgy lesz! Enyém a kanapé!

A továbbiakban, adtam Logan -.ek egy takarót, amit a kanapéra dobtam. Miután úgy láttam, hogy Logan elaludt, énis betévedtem a szobámba. Végre! Persze, hogy nem lenne szívem őt későn este utcára tenni. Egyébként is megverte őt valaki. Gondosan betakartam magamat, majd a macimat, magamhoz ölelve, hunytam le a szememet. Mélyen aludtam. Addig, amíg egy kéz, át nem fogta a hasamat. Ha a macim volt az oké. De a macim keze nem simítaná meg a hasamat.

- Menj ki a szobámból! - rúgtam le Logan - t az ágyamról, aki hangos puffanás kiséretében elterűlt a padlón.

- Ma már másodszorra fekszek a földön - nyöszörögte, majd hasra feküdt mellém, a takarómat pedig elvette tőlem, és betakarta magát. Pislogás nélkűl meredtem rá.

- Add vissza! - rángattam a takarómat, de a részeg Logan erősen markolta az anyagot.

- Mici Mackó. Kiskoromban énis szerettem - mosolygott.

- Milyen Mici Mackó?! Logan add vissza a takarómat! Azt sem tudod, hogy miket beszélsz! - húztam még mindig a takarót.

- Ha nem viselkedsz a bugyidba fogok nyúlni. És garantáltan élvezni fogod - feküdt a hátára.

- Logan! - fújtattam.

- Itt aludhatok veled? - kérdezte.

- Nem. Ott van kint a kanapé.

- A kanapé szar! - fogta meg a takarót, majd hírtelen gondosan betakart engem, a fejét pedig óvatosan a mellemre hajtotta. - Jóéjt - suttogta. Pislogás nélkűl meredtem rá. A gazdagok tényleg ilyen kényelmesek lennének?! Ennyire elvárják azt, hogy luxust kapjanak? Ez pofátlan! De amikor a részeg Logan, a lábát rátette a lábamra, akkor telt be a pohár.

- Te mamlasz! - löktem le magamról, de ismételten vissza fordúlt hozzám. Mozdulni sem tudtam Logan testétől. Mérgesen néztem a plafont, miközben azon gondolkoztam, hogy ezt tényleg New York leghelyesebb ügyvédje csinálja velem?

Holnap megkapja a magáét!