*TaeHyung PoV*

Mi a szar? Én most komolyan hagytam, hogy majdnem leteperjen a konyha közepén? Oda adtam volna neki magam??
De újra fog próbálkozni...megígértem, hogy lesz folytatás. Áh elveszi az eszem, és nem tudok rendesen gondolkozni mellette.

- Seo?- mentem fel gyorsan a síró kislányhoz. - Mi a baj Kincsem?- ültem le mellé az ágyba és az ölembe vettem.

Nyugtatóan simogattam a hátát mire álmosan és szipogva bújt hozzám.

- Leesett...- sírt csendesen.

- Megijedtél?- puszilgattam. - Semmi baj csak egy tányér esett le.

- Azt hittem bajotok lett- sírt a mellkasomba.

- Dehogy Angyalka. Semmi ilyesmi. Nyugi mindketten jól vagyunk- ölelgettem.

Legalább fél órán keresztül nyugtattam mire újra vissza szunyókált. Lefektettem az ágyra és a kezébe adtam a kicsi plüss oroszlánom. Már félig aludt, de magához ölelte és nyugodtan szuszogott tovább.
A meleg takaróval betakargattam és csendben mentem vissza a konyhába.

Kerülnöm kell Jimint míg Seo alszik. Nem akarom, hogy ezt tegyük. Ha esetleg a felállás más lenne és én lennék felül talán, mert ezt a gyereket mindenki dugná, de így már nem jó, hogy azt a baszott farkát belém akarja nyomni.

- Aissh Shit- szitkozódott valaki aki csak Jimin lehetett.

Bementem a konyhába és láttam, hogy a keze úszik a vérben. Biztos a szilánkok.

- Barom- néztem rá mérgesen, de aggódással a szemeimbe. Megfogtam a kezét és a csap alá tartottam. A kis bénaság ugyan ott vágta meg a kezét, mint én első nap. Na most megtudja milyen érzés. Áh nem én akartam. Dehogy.

- Taeh...- bújta a hátamba. - Fáj

Nyöszörgésétől megdobbant a szívem.

- Mindjárt kész. Nyugi Jiminie- nyugtattam és néhány perc múlva már ismét a konyha széken ült én pedig előtte térdeltem.

Bekötöttem sebét és lentről néztem fel rá. Éreztem, hogy véresek az ajkaim. Szemei teljesen üvegesek voltak és csak egyre inkább hajolt közelebb.

- Fel kellene szedni a szilánkokat- suttogtam, de nem a szemeibe néztem. Dús, telt, húsos ajkaira tapadt tekintetem amit egy mozdulattal be is nedvesített nyelvével. Szexy ádámcsutkája fel-le járt annyit nyelt. Huh majd mást is nyelhetsz Jiminie.

- Taeh...kérlek- fogta meg a kezem és oda rakta ahol egy egész szép dudor volt. - Kérlek...miattad áll...veled élvezzem.

Most rajtam volta sor, hogy nyeljek egyet. Azt...azt akarja, hogy leszopjam? Én...én meg akarom tenni. A számban akarom tudni minnél hamarabb. Akarlak Jimin. Nem csak egy éjszakára.

Megszüntettem a köztünk lévő távolságot és csókot kezdeményeztem. Hálásan viszonozta csókom és testem a lába közé húzta. Még mindig dudorán nyugvó kezemmel elkezdtem lágyan simogatni tagját.

Belesóhajtott a csókba és elvállt tőlem. Ezek szerint ezután már csak nyögni akar.

- Halkan...Seo alszik- néztem rá mire bólintott. Remélem nem veri fel mert ha most felizgatom és nem megy el félő este álmomba megdug.

Kigomboltam a nadrágját és megemelte a csípőjét. Lehúztam róla és magam mellé raktam. Boxeren keresztük tovább masszírozgattam amit egy elismerő sóhajjal díjjazott.

Vettem a bátorságot és a vékony anyagon keresztük kezdtem nedvesre nyalni. Eleinte csak a körvonalát utána ahol értem. Folytott hangon felnyögött amitől akaratlanul kezdett a kis TaeTae is felállni. Bassza meg ha közbe ki kellessz vernem...

Már alsóján keresztül éreztem a mérete nem egy átlagos 20 centi. Ahjaj...

Megéreztem valami nedveset és finomat a nyálamon kívül. Ezek szerint el cseppen a drága. Egy utolsó nyalás után levettem róla a már teljesen átázott utolsó alsó ruházatát.

Nyelve egyet szemeztem ágaskodó nemességével. Gyerünk Tae, ne futamodj meg.

- Kérlekh Taehh...- nézett rám Jimin elködösült mogyoró barna szemekkel.

A láványa már most édes volt. Élvezettől eltorzult arc, már most kócos haj és elnyúlt cseresznye piros ajkak. A látványától képes lennék elmenni...

Látta, hogy nagyon tépelődök ezért lehajolt és a fülembe suttogott.

- Kérlek Taeh... Ha örömet szerzel nekem én is neked- lehelte fülembe kéjesen majd fülem mögé csókolt amitől már most megremegtem.

- Szavadon foglak- néztem rá ártatlan szemekkel.

- Én is azt tettem- mosolyodott el és lábait picit terpeszbe rakta.

Közelebb férkőztem elég kemény tagjához és kezeimbe fogtam. Nos...az ő kezében nagy mert kicsi kézben nagyob...de általában nagykézben kicsi, de ez...nincsenek kis mancsaim, de ez még az én kezemben is nagy.

Hitetlenkedve szemeztem vele, de türelmetlenül felnyögött. Még egyet rándult a kicsi Tae a nadrágomban. Ah ez nem lesz a legjobb...

Lassan mozgattam rajta a kezem amitől elégedett és erotikus sóhajok hagyták el ajkait. Kínzóan lassú tempómra csak türelmetlen nyögések voltal a válasza.

- Vedhhh...ahh...szádbah~- nyújtotta el a végét mert pont akkor adtam makkjára egy aprócska csókot.

Lassan a pénisze tövét körbe nyalogattam és egyszer kérszer megharaptam az ott lévő érzékeny bőrt. Nem birtam. Az én szerszámom ugyan úgy kezdett felállni és hála a drága szűk gatyának még fájt is.

- Verhd....- suttogta valószínüleg arra amit gondoltam.

Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna és, hogy eltereljem a gondolatait nyelvem hegyélvel kezdtem tagja tetején körözni felnézve a szemeibe. Nevemet nyöszörögve harapott kis öklébe, hogy ne nagyon eressze ki a hangját. Végig a szemébe néztem és egyre több került a számba.

Nyelvemmel masszírozgattam, kezemmel az érzékeny bőrét húzogattam rajta a fejem mozgásával pedig csak fűszereztem.

Éhes kiscica módjára faltam őt, ami tetszett is neki. Feltörekvő halk nyögései zene volt füleimnek. Néha néha már a figaimat is bevetettem.

Lábait megéreztem merevedésemnél. Lefagyva néztem rá.

- Sh...nyugi- talpával elkedett masszírozni ami rohadt jól esett így a nyögések miatt nem tudtam folytatni.

Remegő kézzel nyúltam le és magamra fogtam. Elvette a lábát és hagyta hagy elégítsem ki magam. Ugyan abban a tempóban kezdtem mozgatni a kezem mint rajta a fejem.

- Taeh...ezazh..mégh...- mart teljesen a hajamba.

Belenyögtem férfiasságába hála a kezem munkájának.  Hirtelen legyőzve a nyelési reflexeimet letoltam az egészet a torkomon.

Háta ívbe feszült és lihegve markolgatta tincseim.

Egyre erősebben szívogattam mire egy jó adag élvezetet lövelt a számba amiből jutott az arcomra is és idő közben én is markomba élveztem.

Pihegve válltam el tagjától egész szép fehér arccal és egy nyálcsík húzódott köztem meg félig merev farja között.

Nyelvemmel letisztítottam magam közbe felpillantottam rá. Megfogta a kezem és az arcához emelve lenyalta. Piroskó fejjel csókoltam újra makkjára így a nyál csík is eltűnt.

- Am...elmegyek zuhanyozni- állt fel Jimin és ott hagyott...egy köszönöm nélkül. Majd ha vissza jött biztos megköszöni...vagy nem.

A földszinti mosdóba mentem hogy lemossam magamról Jimint. Fura érzéd, hogy megtettem... Nem rossz furcsa inkább Jó furcsa. Mármint nem nyomta le a fejem, nem ellenkeztem. Egyszerűen csak jó volt, de egy nyanvadt köszönömöt sem érdemlek?? Komolyan? Eléggé felhúztam az agyam, hogy mikor elment mellettem mindig végig simított a derekamon vagy ha egymás mellé ültünk a combomat cirógatta, de azt nem tudja oda nyögni nekem, hogy "kösz baszd meg, hogy lepippantottál".

Időközben Seo is felkelt. Míg én a házi feladatomat írtam a konyhába Jimin lehozta a kis csöpséget.

- Tá- mosolygott álmos szemekkel és apjához bújt.

- Szia Drágaságom- mentem hozzájuk közelebb és átmászott a kezembe.

- Szeretlek Tá- ölelgetett.

- Mind szeretjük TáTá-t- kuncogott Jimin és oldalról átkarolta a derekam.

Nem válaszoltam egy ideig mert lekötött, hogy jelenleg családi fotókat megszégyenítő ahogy állunk. Legszívesebben puszit nyomtam volna Jimin arcára de gátolt az, hogy haragszom rá.

Picit arréb léptem és őszintének látszó mosolyt vittem fel az eddig komoly és gondolkozó arcomra.

- Engem mindenki szeret- kuncogtam egósan.

- Nya Tá- nevetett Seo. - Jössz velem játszani?

- Nagyon szeretnék, de házi feladatom van- biggyesztettem le alsó ajkam.

- Az nekem is van- mosolygott büszkén.

- Na micsoda?- néztem rá érdeklődve.

- Meg kell tanulnom elaludni délbe az oviba- újságolta és mosolyogva elkezdte ecsetelni mennyire rossz mikor az ovónéni rá szól, hogy aludjon, meg, hogy mennyire kényelmetlen ott az ágy stbstb.

Én mosolyogva hallgattam, de láttam Jimin kicsit letörten megy ki a nappaliba. Ahj miért esik meg rajta ennyire a szívem?

- Gyere ijesszük meg apát- raktam le a földre és négy kéz láb araszoltunk Jimin felé aki a kanapén telefonozott. Seo mivel kicsi volt a lábához ment én meg Jimin mögé. Elszámoltunk 3-ig magunkban majd egyszerre ugrottunk rá. Vagyis mikor Seo beleugrott az ölébe én kikaptam a telefont a kezéből és a nyakát karoltam át két kézzel.

- Meg vagy apa!- kiabálta a kislány boldogan és apja ölébe fészkelte megát. Kuncogtam és mire észbe kaptam, hogy ideje lenne elengedni Jimint ő megfogta a kezem és nem engedett.

- Házim van- suttogtam a fülébe de mintha csak a falnak beszélnék. Semmit.

Sóhajtva hajtottam fejem a fejének és hallgattam újra ahogy Seo meséli az alvós történetet.

- Tá, neked nem házid van?- nézett rám Seo nagy barna szemekkel. A szemei teljesen olyanok mint Jiminnek. Imádom.

- De, csak Jiminie fogva tart- láthatatlanul öleltem kicsit jobban magamhoz, hogy el ne engedjen.

Látszólag meglepődött, de elengedett.

- Menj tanulni mert butuska maradsz- simította meg az arcom.

- Gonosz- kuncogtam és össze borzoltam a haját.

Hallottam édes nevetését ahogy én kimentem a konyhába. Vissza ültem a székre és tanulgattam.

Nem sokára Jimin is csatlakozott hozzám.

- Mit tanulsz?- ült le mellé és kezei már egyből combomra vándoroltak.

- Japán- motyogtam ahogy a szótárt böngésztem.

- Fáradt- mondta ranézve a füzetemre.

- Oh köszönöm- írtam le így már a mondatot.

- Nagyon szívesen. Egyébként...miért léptél el tőlem?- kérdezte és közelebb húzott magához. Átkarolta a vállam és a hajamba puszilt.

- Mert nem mindenki ismeri a köszönöm szót- motyogtam végig a füzetem nézve.

- Mert amit tettél egy egyszerű köszönömmel nem lehet letudni- suttogta mire érdeklődve felé kaptam a fejem.

Álam alá nyúlt és szerelmes csókot lehet ajkaimra. Bár honnan tudnám az milyen...de ha nem voltam szerelmes még...miért tetszik ez az apró játék ajkainkkal?

Lassan elvált tőlem, de csak mert levegő kell.

- Köszönöm szépen amit tettél. Egy csoda vagy- mosolygott.

Elpirulva bújtam mellkasába. Olyan...olyan mintha együtt lennénk...de akkor most mi van velünk?

Amikor szerelmesek vagyunk a szívünk hevesebben ver, ha hozzád ér? Az arcod piros lesz ha bókol? Azt érzed meg akarod érinteni csak egy pillanatra is?
Szerelmes lennék? Én? Az lehetetlen...

Halii! :)
Furcsán reggel hozok részt, iskola időben, de reggel volt időm megírni, hála a korán kelésnek 😅
Remélem elég cukira sikeregett és a VMin jelenet is teljesen kielégítő volt.
Ha tetszet Nyomokat hagyjatok!

Pussz: VALAKI