*TaeHyung PoV*

Lementem a konyhába valamit inni mikor egy kicsi test a lábamnak csapódott.

- Kicsim elütöttél- kuncogtam és lültem a csempére a szívószálas üditőmet iszogatva.

- Tá Oppa Te szerelmes vagy?- csücsült a kislány az ölembe és kicsi kezeivel kivette a szívószálat a számból s a sajátjába rakta.

A kis sunyi elveszi tőlem. Huh mint Jimin a szüzességét a seggemnek. Nem hiába, az alma nem esett messze a fajától.

De a kérdése...mit válaszoljak?
Én sosem vagyok szerelmes csak egyszer voltam, de mit jelent nekem Jimin?
Ismét előjönnek a régi, jól ismert kérdések.
Azt hittem azon az estén megszabadultam minden zavaró kérdéstől, de nem. A kérdések hada még csak most kezdődik.

- Én szerelmes voltam és....szerintem még az vagyok- bólintottam lassan.

Nem voltam benne biztos, de tudom, hogy nem hagyja annyiban míg rendes, egyenes választ nem kap.

- Akkor te szerelmes vagy apuba?- lepődött meg még a szívószálat is elengedve.

- De ez maradjon a mi kis titkunk- mosolyogtam rá és megittam a maradék innivalót

****

Csendben mentünk az egyetem felé és kaptam egy üzenetet.

Faszszopókám💕: Baba merre vagy? :$

             Kőkeménykém💕💓: Nem messze tőletek az egyetemnél

Faszszopókám💕:  Gyere a legközelebbi mosdóba 😏 5 perc

Elköszöntem tőlük gyorsan és elsiettem oda ahová kért. Nem akartam ott hagyni őket, de felejteni akarom Jimint. Meg amúgy is Seo mindig velem van.

5 perc múlva kivágódott az ajtó és Joshua libbent be rajta.

- Szia Kicsim- karoltam a nyakamba és lágy csókba húzott.

- Szia cica- karoltam a derekába és mohón faltam ajkait. Mostanában sokszor próbál dominálni.

Na azt várhatja. Az egyetlen aki felettem dominálhat az Jimin!

A nyakamat tépte fogaival amire csak jólesően felsóhajtottam.

- Térdre kiscicám- simítottam meg az arcát.

- Mi lenne ha most az én farkamat kényeztetnéd?- simított már elég kemény merevedésemre.

- Nem. Ezt már megbeszéltük- csókolgattam az állát.

Sóhajtva törődött bele és letérdelt.

Már a szájával kényeztetett amikor hallottam, hogy Jimin Seo nevét kiabálja. Mi lett az angyalkámmal??

- Engedj!- húztam ki tagom a szájából és próbáltam elrakni. Nehezen meg, de az övemet úgy hagyva meg a gombot sem rendeztem el csak rohantam a hang után amely Seo nevét kiabállta.

Nem sokára meg is találtam őket.

- Jimin- ziháltam.

Ahogy hűvösen rám nézett és kezdett benne összeállni a kép, hogy mi a francért mentem el.
Seo csak zokogott és apjához bújt.

- Jimin- nyúltam utána kétségbe esetten.

- Hogy szopnátok egymás fulladásig- morogta oda a szavakat és elsétáltak.

Bassza meg...

- Kicsim nem folytatjuk?- cirógatta a hasam Josh.

- Engedj- löktem le magamról kezeit.

- De Baba...- akart újra hozzám nyúlni.

- NEM ÉRTED, HOGY NEM AKAROM, HOGY HOZZÁM NYÚLJ?! SOHA TÖBBÉ NE GYERE A KÖZELEMBE!- ordítottam majd rohanni kezdtem Seo és Jimin után.

A kocsinál nem volt és körbe rohantam az egész egyetemet.

- Bassza meg!- vágtam idegesen be a kocsi ajtót és beültem. Őrülten hajtani kezdtem Seo-ék felé.

A telefonom minden percben megszólalt.
Joshua mit nem értessz azon, hogy hagyj békén?!
Lenémítottam és kikapcsoltam.

Leparkoltam és szinte berontottam a házba.

- Seo!-kiabáltam az emeletre.

- Fogd már be alszik!- vágott pofon erősen Jimin.

Oké ezt megérdemeltem.

- Sajnálom Jimin. Tudom elrontottam de,...

- Nincs de! Takarodj innét míg szépen mondom!- mutatott az ajtóra.

- Jimin ne csináld. Tudod, hogy a mindenem Seo- néztem rá kétségbe esetten.

- Leszarom. Akkor is a mindened volt mikor elveszve sírt a folyosón téged keresve? Vagy akkor inkabb az volt fontosabb, hogy leszopjanak??

- Jimin kérlek...- csuklott el a hangom a feltörekvő sírástól.

- Ta-ka-rodj!- szótagolta és a kezembe adta a táskám amiben minden cuccom benne volt.

Legördült egy könnycseppem.
Elvesztettem őt is és Seo-t is.
Kiballagtam a házból és beültem a kocsiba. Nem akartam sírni, de nem bírtam ki. Zokogva hívtam fel az első embert aki eszembe jutott.

- Szia. De rég beszéltünk- csendült fel egy kipihent és boldog Kookinak a hangja.

- Kook...átmehetek?- szipogtam el-el akadó hangon.

- Taeh...mi történt?- ijedt meg.

- Elmesélem...

- Gyere. Az ajtó nyitva- s lerakva indultam el az öcsémhez abban a reményben majd ő lelket önt belém.

Undorodom magamtól. Fájdalmat okoztam életem legfontosabb lányának... Gusztustalan féreg vagyok.

Halii! :)
Kicsit depis, de mostanában nem nagyon fognak boldog részek jönni :( sőt ennek az évadnak a lényege a szomorú vágyakozás.
Ha tetszett nyomokat hagyjatok!

Pussz: VALAKI