*TaeHyung PoV*

2 csodálatos éve annak, hogy azzal élhetek akivel mindig is akartam.

De nem csak kettecskén mint az elején.
Egy éve Seo is mellénk került. Nem bírta szegény lány hogy mindig kocsikáznia kell ezért Anna és Jimin megegyeztek, hogy átköltözik.
Először kicsit szomorú volt, hogy elszakadt az anyukájától, de hamar megnyugodott, hogy hetente látni fogja.

Jiminnel azóta a gyerekeken is gondolkoztunk, de tervektől többre nem jutottunk.

- Babám- kiabáltam Seo-nak. - Fürdés.

- Megyek Oppa- ugrándozott le a lépcsőn. - Apa?

- Apa iskolába. Majd este jön. De neked angyalkám pancsi van- vettem karjaimba és felvittem a fürdőbe.

- Fürdessz velem Oppa?- kérdezte és elkezdett levetkőzni.

- Erre mi mindig a válaszom?- kezdtem el neki a vizet engedni.

- Az hogy Nem

- Pontosan. Na pattanj kis csibe- ültettem a langyos vízbe.

Pancsikolva játszadozott és fröcskölt. Kuncogva fröcsköltem vissza és az egész fürdő egy idő után úszott a vízben.

- Oppa vízes- fogdosta kis kezeivel a hajam.

- Oppa tőled nedves lett- kuncogtam és kiemeltem a vízből.

Egy puha törölközővel szárazra töröltem csöpnyi testét és ráadtam a pizsamáját.

- Oppa nézd!- futott a nappaliba

- Nagyon aranyos vagy, de gyere alvás idő- mentem fel a szobájába és megvátam míg kiszaladgálja magát.

- Oppa olvasol nekem mesét?- feküdt el az oroszlánkáját magához szorítva.

- Mit olvassak?- néztem a könyveit.

- Inkább mesélj, hogy találkoztatok apával?- nézett rám érdeklődve engem meg elkapott a röhögő görcs.

- Oppa most min nevetsz?- nevetett velem együtt.

- Kérdezz mást- legyintettem kacarászva.

- Jó, miért kék az ég?- s úgy néztem hatalmas szemeibe, hogy azon meg ő kezdett el nevetni.

- Na Seo mit szólnál, ha Oroszlán mesélne?- simítottam meg a fejét.

- Jó. Jó éjt Oppa- puszilt meg.

- Szép álmokat Kis lányka- dörgöltem össze az orrunkat és lekapcsolva a villanyt hagytam hagy beszélgessen a kis oroszlánjával.

Pont ajtó csukódásra kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta szerelmem.

- Kicsim- mentem oda hozzá mosolyogva.

- Szia Baby- zárt erős karjai közé és szerelmes csókban részesített.

- Milyen volt a suli?- bújtam hozzá.

- Nagyon fárasztó, de menj zuhanyozz addig csinálok finomat- puszilt pirosló ajkaimra és elsasszézott a konyhába.

- De ha fáradt vagy csi...- mentem utána, de egy csókkal belém folytotta a szót.

- Menj- simított fenekemre és lágyan megpaskolva azt küldött fel.

Vállat vonva mentem a fürdőbe és fél óra alatt lecsapattam magam vízzel. Jól esett a meleg víz picit hideg testemnek és a hajamnak, ami amúgy is vízes volt.

Felvettem egy boxert meg egy elnyújtott pólót. A hajamat viszonylag megszárítottam egy kendővel.

- Baby itt vagyok- mentem le kócos, szemembe lógó, vízes tincsekkel, de a szemeim csillogtak akárhányszor ránéztem arra aki nap mint nap boldoggá tesz.

- De gyönyörű vagy- nézett rám mosolyogva és egy tál gőzgombócot rakott az asztalra.

Picit elpirultam. - Kicsim tudod, hogy nem szeretem- néztem a gombócokat.

- Csak kóstold meg- tartotta felém. 

- De nem szeretem. Elfogok tőle hízni- húztan el a számat.

- Jajj Pabo te mindentől. Na tömd magadba- mutatott a tálra.

- Egy elég?- nyafiztam.

- Elég- bólintott.

Sóhajtva kivettem egyet. Megszagoltam és belekóstoltam. A fogam azonnal neki ütközött valaminek.

- Ezt biztos így kell csinálni? Ah- vettem ki mert az a kemény valami majdnem leszaladt a torkomon.

Ő csak sejtelmes mosollyal nézett az asztalnak támaszkodva. A gombócból elkezdtem kiszedni az evésemet gátló fényes karikát. Ez mi?

Mikor kezdett bennem össze állni a kép, hogy miért van benne a gombócba egy arany karika gyűrű a szám elé kaptam másik kezem így a számomra utált tészta a földre esett.

- Jimin ez...- dadogtam elcsukló hangon.

- Igen TaeHyung. Ez az- jött közelebb és kivette a pici gyűrűt ujjaim közül.

- De...de

- Sokat gondolkoztam, hogy tegyem és úgy gondoltam ez lenne a legjobb. De a kérdés ugyan az... Kim TaeHyung, megtisztelnél azzal, hogy minden nap viselni fogod szerelmem jelét és minden további napot velem töltenél?- lassan féltérdre ereszkedett ezzel végleg elérve azt, hogy bőgjek. Ezt nem hiszem el...

- Igen- szipogtam és bólogattam.

Hirtelen felállt és szoros ölelésbe vonva csókolt ajkaimra.
Boldogságot kifejező könnyek közepette viszonoztam játékát az ajkaimon.

- Boldoggá teszel Kim TaeHyung- suttogta a fülembe és erősen ölelt magához.

- Az érzés kölcsönös- töröltem le könnyeim.

Lágyan megfogta a kezem és gyűrűsujjamra húzta örök szerelmünk jelképét.

Boldog vagyok melletted Park Jimin. Nagyon Boldog.

Halii! :')

Egyszer minden véget ér, de ez közel sem azt jelenti, hogy most minden befejeződik. ❤❤
Komolyan nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien végig szenvedtétek velem ezt az utat. Nem volt könnyű belekezdeni, de sosem volt bennem az, hogy abba kellene hagynom. Mindig volt valaki aki támogatott és mellettem volt. Aki a felénél abb hagyta azt, sem hibáztatom. Ő döntése végig akarja-e olvasni és meg akarja tudni mi lesz a vége vagy mikor kezd a történet depis lenni kiszáll. Nekem egyikkel sincs bajom, de külön köszönöm azoknak akik a szomorú részeken ugyan majdnem sírtak, de kibírták és a boldog részekkel ki tudtam őlet engesztelni.

Nos mire a végére értem ez is meg lett:

A történetem első helyezet a Fanfiction listán 💞💞 Ez mind csak nektek köszönhető! Ha ti nem vagytok én sem ülnék most itt.
Imádlak titeket ❤ és a további két munkámat ide is fel fogom rakni, vagyis, hogy tudjátok nem tűntem el 😙😙

Hamarosan találkozunk! 💞💞

Pussz: DOMINIKA ❤❤❤❤
A.k.á VALAKI