* TaeHyung PoV*

Reggel első dolgom volt lemenni Kook és YoonGi előtt a konyhába, hogy meglepjem őket reggeli rántottával. Sokkal tartozom nekik nagyon.

- Reggelt'- köszönt Suga álmosan, de nagyon küszködött a szemében lévő álmosság ellen. - Segits

- Miben?- néztem rá kíváncsian.

- Hónap fordulónk van- rám emelte tekintetét mintha, ez olyan természetes lenne.

- De nyálas lettél- kerekedett ki a szemem, de azért segítettem neki valamit össze hozni szerelmének.

A palacsintát, a pirítóst és a kávét egy tálcára pakoltuk. Mellé még egy vörös rózsa és kész is volt a szép kis reggeli Kook-nak.

- Nagyon Köszi Tae- ölelt meg Suga hálásan

- Igazán nincs mit. De én megyek asszem Seo-ékhoz. Muszáj beszélnek a pici lánnyal- sóhajtottam szomorúan.

- Sok sikert. Menni fog az- simította meg a vállam bíztatóan.

- Majd két nyögés közt mond el Kooknak, hogy puszilom- kacagtam és felöltöztem.

- Kim TaeHyung te sosem változol- nézett rám mérgesen, de a szemei boldogak voltak.

- Mert ti így szerettek. Na puszi a pociktokra- intettem és kisasszéztam a házból.

Kocsiba szálltam s magabiztosan mentem Anna és Seo házához. Útközben vettem csokit meg egy olyan dolgot amiről egyből Seo jutott eszembe. Ha ezektől nem fog megbocsátani én tényleg elvesztem...

Az ajándékokkal a kezemben becsengettem. Imádkoztam, hogy ne Jimin nyisson ajtót, de persze, hogy az imám nem hallgattatott meg és a kis vattacukor törpe nyitott ajtót.

Azonnal vissza is akarta csapni, de a lábam megállította.

- Kérlek Jimin. Beszélnem kell vele és veled is- próbáltam magabiztos lenni, de egy-egy helyen még most is megremegett a hangom.

- Tae?- hallottam Anna hangját. - Szia, gyere gyorsan- ragadta meg a kezem félre tolva Jimint.

Felrángatott az emeletre egyenesen Seo szobájába.

- Anna...nagyon haragszik rám?- kérdeztem halkan.

- Menj, be és meglátod- engedett be.

Vettem egy mély levegőt és lassan kinyitottam az ajtót.

- Seo?- suttogtam

- Tá Oppa?- kérdezte a takaró alól valaki bizonytalan hangon.

- Én vagyok Kicsim- mentem közelebb és leültem az ágya szélére.

- Tá Oppa- forgolódott és kicsi kezét kidugta a takaró alól.

Kereset valamit majd megfogta a kezem.

- Itt vagyok- simogattam hosszú ujjaimmal pici kézfejét.

- El mész még?- csuklott el a hangja.

- Nem maradhatok. Apukád elküldött- suttogtam szomorúan.

- De menjen el ő! Azt mondta elhagytál és, hogy ne szeresselek!- csattant fel és nagy hévvel felült így megláttam picit duci arcát és vörös szemeit.

- Seo-m, te sírtál?- simogattam meg az arcát.

- Ne hagyj el Oppa- ölelt magához.

- Nem hagylak Kincsem- pusziltam a hajába. - Nézd, hoztam neked valamit

- Mit?- nézett a kezemben tartott, számára nagyon ismerős plüss állatra.

- Ez olyan mint Tá Oppáé!- visított fel és magához szorította a plüss oroszlánt.

- Igen. Ez a tiéd, de ha majd jössz nállunk ezt hozzad, hogy az én oroszlánom, se legyen magányos- csíptem meg játékosan orrát.

- Viszem. Nagyon szépen köszönöm Tá Oppa. Szeretlek- puszilgatott és az új kis játékát ölelgette.

Ahj Seo nem tudod milyen boldoggá teszel ezekkel a szavakkal.

- Álmos vagyok- ásított picit és kicsi ökleivel a szemét dörzsölte.

- Aludj babám. Mire felkelsz nem leszek itt. De minden nap meglátogatlak- fektettem le az ágyra és betakartam.

- Megígéred?- tartotta felém a kis ujját.

- Ígérem- kulcsoltam össze és megérintettem hüvelykujját.

- Szia Tá Oppa- ölelt meg és a kis oroszlánjába bújt

- Szia Anyalkám- mosolyogtam és megpuszilva kimentem.

- Jimin?- kerestem az említettet és benéztem a szobába hátha ott van.

A tükör előtt állt. Ez...hová megy?? Így menne le a boltba? Nem hiszem... Itt több van...

( A hajszínért sorry xD)

- Ki gyönyörködted magad?- nézett rám a tükörből gúnyosan.

- Jimin szeretnék mondani valamit- sütöttem le a szemeim.

- Oké, de ne most. Nekem dolgom van- húzta ki picit szemceruzával szemeit.

- De ez fontos...hová mész?- érdeklődtem.

- Randira- fordult velem szembe várva, hogy válaszoljak, de nem jött ki hang a torkomon.

Csak tátogtam mint hal a zacskóban. Elkéstem? Nem az nem lehet... Nem léphet túl rajtam! Nem nem nem!

- Ja, meg bocsátassz- került ki és ment ajtót nyitni.

- Szia Minie- hallottam csilingelő hangját.

Lementem és megláttam azt akivek randizni készült.
Oké...Jimin... Te akartad.

- Jimin- kezdtem folytott hangon. - Mit hiszel?

- Mi?- fordult felé értetlenül. - Menj csak nyugodtan szopkodtatsd magad Joshuával. Leszarom.

Gúnyos mosolyától a dühöm átvágott szomorúságba és egyre inkább késztetést éreztem arra, hogy összerogyjak sírva. De tartottam magam. Ezt el fogom neki mondani..

- Jimin...- vettem egy mély levegőt. - NINCS TÖBBÉ JOSHUA! SOHA NEM IS LESZ! MÁR KÉTSZER BASZOTT MINDENT EL KÖZTÜNK ÉS ELEGEM VAN BELŐLE, DE ÉN VAGYOK A BALFASZ, HOGY AZT HITTEM UTÁNA MINDEN OLYAN LESZ MINT RÉGEN!- ordibáltam vöröslő fejjel. - Naív vagyok...

Lassan a könnyek elhomályosítottak látásom.

- Szopjátok ki egymást- ezt az utolsó mondatot még épségben kinyögtem és nem foglalkozva vele bevágódtam a kocsiba. Olyan messzire hajtottam emennyire csak tudtam. A könnyek miatt, nem láttam semmit ezért megálltam az út szélén.

Zokogva vertem a kormányt és Jimin nevét ordibáltam. Úgy ahogy azon a reggelen mikor elhagyott. Miért érzem magam másodjára is megcsalva, elhagyva?

Jimin neked ez jó? Jó, hogy játszol velem? Szeretlek Jimin...de helytelen. Nem tudlak nem szeretni...

Halii! :)
Valószínű ma még lesz rész holnap meg kis kívánság manó leszek 😊
Ha tetszett nyomokat hagyjatok! 💞💞

( ritkán mondom [ah nagyon ritkán xD] de nagyon szeretlek titeket és nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem 💕💕 )

Pussz: VALAKI