*Jimin POV*

Teljesen lesokkolva néztem ahogy elviszi az akit szeretek azt akivel el akartam felejteni.
Na de melyik melyik?

Azóta a reggeli csók óta nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből. Azok az isteni ajkak, az az édes sóhaj amit én tudok belőle kicsalni. Megbabonáz.

De neki nem jelentek semmit. Neki is csak egy árva csók voltam semmi több. Bár lehetett volna több is, ha Kook nem zavar meg.

De ah még ő is képben van. Bár már rég láttam, hogy esetleg TaeHyunggal csinált volna valamit... Bár lehet csak nem előttem.

Minden esetre reggel össze szedtem gyorsan még valami lányt a régi sulimból, hogy megnézzem esetleg Tae, hogy reagál. Láttam az arcá a döbbenetet, de ahogy az udvaron nekem vágta, hogy nem érdeklem és nem jelentett neki semmit... Az azért fájt.

De sokszor elkalandozik mostanában a fantáziám perverz vizekre. Például milyen lenne a nyögése ha a számban lenne? Mély vagy tudnék kicsikarni belőle magas hangokat? De az énekhangja mint egy angyalnak. Alig bírtam ki éneken is, hogy ne kezdjek el egyrészt vigyorogni másrészt sírni mert nagyon jól át tudta adni.

De, hogy ilyen könnyen elviszi a "csajon" az azért fáj. Azért neki is kellene lenni egy határnak amit nem a folyton kanos farka fog megszabni. De mit várunk tőle. Mindennel kikezd ami mozog.

Sóhajtva fordultam sarkon és vissza mentem a suliba egyenesen az előadóiba. Mikor ide jöttem már felfigyeltem rá. Hatalmas színpad, székek és egy gyönyörű fehér zongora. Abban reménykedtem egyedül leszek, de szerencsétlenségemre Suga épp a zongoránál ült. Na akkor majd máskor.
Megfordult és ki akartam menni mikor utánam szólt.

- Hé Jimin- kiabállt mire megfordultam.

- Igen?- néztem rá. Eddig sosem beszélt velem.

- Nincs kedved énekelni? Szeretnék zongorázni és úgy könnyebb- mosolygott amit nem tudtam hová tenni.

Mi baja lehet? Beszívott?

- Am...de, miért ne?- kuncogtam idegesen és leültem mellé.

- Miket ismersz?- kérdezte rámnézve.

- Am..ezt igen- böktem az egyik lapta a sok közül a hatalmas hangszer tetjén.

- Sring Day? Na akkor hajrá- kezdett bele a zongorázásba én meg amit tudtam belőle próbáltam a legkevesebb hamissággal előadni.

Nem szerettem soha énekelni, bár tudtam. Régen is sok ének versenyt megnyertem, de sosem érdekelt annyira.

- Wow- ámult el Cukorka és elismerően tapsolt. - Te aztán nem vagy semmi. A hangod orgazmus keltő.

Az arcom azonnal paradicsom vörösbe pompázott és zavartan pislogtam.

- Kö...köszönöm- dadogtam.

- Aranyos- simította meg a combom amitől megremegtem picit.

- YoonGi?- fordultam felé, de csak kihívóan nézett rám fekete szemeivel.

Nyeltem egyet és szememmel követtem ajkait ahogy egyre közelebb kerül hozzám. Nem hezitáltam sokat azonnal viszonoztam csókját.

Más volt mint Tae-vel...én itt csak vágyat érzek hisz nagyon rég elégített ki rendesen bárki.

Bár van valaki aki megtudja tenni, de ő csak az agyam egyik eldugott részének a szüleménye. A nevét nem tudom, de akárhányszor álomra hajtom fáradt fejem mindig találkozok vele. Ő szeret és meghallgat...nem úgy mint Tae.

A gondolatra kicsit felmordultam amit YoonGi nem tudott hová tenni, de szakadatlanul falta tovább ajkaim. Egyik kezemet a hajába vezettem másikkal meg a tarkóját cirógattam.
Nem sokára az ölébe kerültem. Kezei a derekamon pihentek kissé simogatva. Fürge zongora ujjai hamar bejutottak a pólóm alá és megtalálták azt amiért én kemény éveken keresztül küzdöttem. Nem tagadom, hogy tudom baszott jó a testem. És azt is tudom, hogy ezt Taenek is tetszik.

- Jiminie...- suttogta YoonGi a nyakamra. Felültetett a zongorára és lábaim közé furakodott.

Kezét levezette a nadrágomhoz  és kikapcsolta az övem. Én sem tettem másképp. Erősen szívogatta a nyakam és kezeivel nadrágon keresztül markolgatott.

Magas nyögések hagyták el anygali torkom megmosolyogtatva partnerem.

- Mégh Jiminie- suttogta fülembe majd jól megharapdálta.

Pólójába markoltam, de mielőtt letudtam volna szedni róla hirtelen elvállt tőlem mintha megégettem volna.

- Sa...sajnálom- motyogta és rendbe szedve magát elrohant.

Hát ez meg? Most itt hagyja szegény kicsi Jiminiet állva? Szegény már nem csak Tae miatt szenvedhet. Semmi baj a kezem nem hagyja el.

Sóhajva csatoltam vissza az övem és meg sem igazítva a többi ruhámat haza mentem.
Fáradtan dobtam le a kabátom és hallottam Kook és a bátyja a konyhába beszélgetnek. Nem akartam hallgatózni, de sajnos meghallottam.

JK: - Mizu a csajjal? Meghúztad?

TH: -Ch dehogy. Bottal sem piszkálnám

JK: - Akkor miért hajtottál rá?

TH: - Hogy ne Jiminnel legyen

JK: - Csak nem Jiminnel akarsz valamit?

TH: - Nem, dehogy csak...szórakozok

JK: - Sosem veszed el senki csaját/barátját. Jimin miben más?

TH: - Sok mindenben...amit nem tudok elmondani. Csak...más és kész.

Ledőbbenve néztem a velem szembe kerülő TaeHyugra. Szóval direkt vette el a "csajom", de nem csinált vele semmit szóval lehet számítok neki, de ezentúl felhagyhatok a próbálkozással másoknál mert mindenkit lecsap a kezemről pusztán azért mert szórakozik.
De én más vagyok mint a többiek

Nos drága TaeHyung..baszódj meg.
Az arckifejezésemnek a változását valószínüleg észre vette mert kicsit kétségbe esett lett a tekintete. Lecsaptam a kezemben tartott táskám és ribancokat megszégyenítő módon trappoltam fel az emeletre. Ekkor még azt hittem elfogok tudni menekülni, de a szoba kulcsot keresve rá kellett jönnöm ő felrakta a szekrény tetejére.
Oh Kim TaeHyung csak egyszer kerülj a kezeim közzé! Olyan dolgokat csinálok veled amit még én is meg fogok bánni. Szívesen elidőztem volna a gondolattal, hogy mit fogok tenni azzal a tökéletes testtel, de annak tökéletes gazdája éppen most rontott be.

- Jimin mi az?- kérdezte úgy mitha nem tudnád.

- Menj ki- morogtam idegesen.

- Ez még mindig az én szobám. Mi van veled? Miért rohantál el úgy?- a végét épp, hogy hallottam mert szinte hangtalanul motyogott valamit.

- Mert. Nincs semmi közöd hozzám- feküdtem le az ágyunkra.

- De igen van!- csattant fel.

- Oh tényleg?- néztem rá gúnyosan. - Nekem semmi közöm hozzád, nem de? Akkor meked sincs hozzám. Felőlem szédszedhetsz minden kapcsolatom, de akkor sem leszem a tiéd

Végig a szemébe néztem amiben viszont nem láttam semmit. Üveges tekintettel bámult rám. Kezdtem azt hinni meghalt mikor lesütötte szemeit és kiment.
Sóhajtva feküdtem el a mennyezetet bámulva.

Miért ilyen rosszérzes az, hogy ezt kimondtam? Miért nem tudok örülni annak, hogy a sarkamra álltam?

Oldalamra fordult és lehunytam a szemeim annak reményében, hogy majd találkozik vele aki mindig megvigasztal

//////////////////////////////

Lassan kezdett elnyelni a sötétség és ismét a korom sötét szobában voltam.

- Hahó?- ültem le az ágyra már gyakorlott mozdulatokkal.

- ChimChim- hallottam meg a számomra legkedvesebb hangot. Felé fordultam mosolyogva és karjaimba zártam.

- Végre megint veled- suttogtam halkan.

- Hiányoztam?- kuncogott.

- Igen- pusziltam meg. - Kérdezhetek valamit Babuci?

- Persze- ült bele az ölembe

- Mi a neved?- simogattam derekát.

- Hm...hívj...V-nek- mondta majd akaratosan mart ajkaimra.

Készségesen válaszoltam csókjára és már le is döntöttem az ágyra. Mivel itt nem kell nagyon bajlódni az előkészületekkel csak leszedtem róla a pólóját és nyakára hajolva az ádámcsutkája melletti kis vékony részt kiszívtam.

Édes hangja számomra a mennyországot jelentette. Kezei felfedező útra indultak a testemen megtalállva a kicsi ChimChimet. Markolgatta és simigatta míg már kényelmetlenül szűk nem lett a nadrágom.

- Vhhh- suttogtam fülébe mire maga alá fordított és ágyékomra ült.

Karcsú derekával körözni kezdett merevedésemen ezzel nyögéseket ért el. Amiknek én adtam hangot. 

Már épp leszedte rólam a nadrágot és a boxert és hideg ujjait megéreztem magamon amikor...

//////////////////////////////

Valsmi fényes eléggé baszta a szemem így szusszantva a másik oldalamra fordultam.
Nyitogattam csipás szemeim és megnéztem a telefonomon az időt.

5:20
Idegesen keltem ki az ágyból mert ma 0. Óránk lesz. Mielőtt elmentem volna zuhanyozni lementem a konyhába ahol Tae reggelizett. Nem mondtam neki semmit csak a kávé főzőhöz mentem és töltöttem magamnak egy csésze energia bombát. Hm ő vajon az ágyban energia bomba?
Ah Jimin baszd meg most is rá kell gondolnod.

Lassan iszogattam a fekete löttyöm mikor bejött az anyukája.

- V, apád keresett- mosolygott fiára Mrs. Jeon

Az csak bólintott és fel ment az emeletre.
Miért pont V? És ez nekem minek ismerős?

Halii! :)
Na naaaa? Milyen lett?? Bizonytalanság lvl 10000∅ 😅😅
Ha tetszett nyomokat hagyjatok magatok után 😙😊

Pussz: VALAKI