Október 3. (Szombat)

Olyan 9 óra környékén keltünk fel mind a ketten. Ezt egy orvos észre is vette, odasietett hozzánk, és elvégzett Ádámon néhány vizsgálatot.

- Rendben, hazamehet, de még pihenjen a hétvégén - mondta a doki, és elkezdtünk összepakolni. Egy kis ideig magára hagytam telefonálás céljából. Amikor visszamentem, Ádám már kész volt a pakolással, ezért lementünk a kórház elé, és apa-taxival hazamentünk.

- Szia! Ha akarod, majd átmegyek - szóltam Ádámnak, amikor kiszálltunk a kocsiból.

- Majd gyere - mondta.

- Szóljak esetleg valakinek?

- Igen. Szólnál Ricsinek?

- Persze, szólok. De húzd ki a függönyöd, ellenőrizni foglak.

- Rendben - bólintott.

Felmentem a szobámba, megcsináltam a maradék leckét, és tanultam. Átnéztem a szomszédba. PS-ezik. Nem egy osztályba járunk? De. Nem kellene neki is tanulnia? De. Na, mindegy. Olvastam egy fél órát. Utána készítettem egy bögrés sütit, hogy ne állítsak be hozzá üres kézzel.

Átcsöngettem a szomszédba. Ádám anyukája nyitott ajtót.

- Jó napot! Takács Johanna vagyok.

- Szia! Gondolom Ádámhoz jöttél. Fent van a szobájában - fogadott az anyuka.

- Reméltem is - dünnyögtem. Ádám anyukája felvezetett a szobához.

Amikor beléptem az ajtón, körülnéztem. A szoba nagyon hasonlított a koleszszobájára. A szoba tulajdonosa pedig az ágyában fekve telefonozott. Mit is vártam volna tőle? Hogy olvasson? Jó, hogy a tankönyveket a kezébe meri venni. Nem lennék a tanárok helyébe. Viszont Ricsi még rosszabb. Ő néha még a tankönyveket sem nyitja ki vagy veszi a kezébe. Mindegy.

Amikor észrevett, egyből eltette a telefonját.

- Szia - köszöntem. - , hoztam neked bögrés sütit.

- Szia! Köszi. De egyébként nem játszanál néhány dalt a gitárodon a beteg, agyrázkódásos "barátodnak? - kérdezte, miközben szomorú képet vágott.

- Rendben, hozom - sóhajtottam.

Nem tudom, hogy meddig gitározhattam, de biztosan sokáig, mert betoppant a szobába Ricsi.

- Hallod haver, irigyellek. Anna elmegy veled a kórházba, vigyáz rád, aggódik érted, ott marad veled éjszakára, utána átjön, gitározik neked, és a jól látom, még bögrés sütit is kaptál. Miért nem én estem el? - mondta köszönésképp.

- Neked is szia. Azért, mert te nem vagy ilyen hülye - válaszoltam.

- Kösz, Anna - dünnyögte Ádám.

- Szívesen - mosolyogtam rá, majd Ricsi felé fordultam. - Honnan tudod, hogy veled is ezt tenném?

- Ja Ricsi. Neked nem fogja majd éjszaka a kezed - cukkolta Ádám.

- Mi? Ne már! Még fogtad is a kezét? - kapkodta a tekintetét közöttünk, majd megállt az én irányomban, válaszra várva. Én csak bólintottam. - De én miben különbözök tőle a szemedben?

- Azt nem fogod megtudni - titkolóztam.

- De komolyan. Szeretném megtudni, hogy mit tett ő, hogy több, mint a legnagyobb titkod őrzője.

- Mi? - ült fel hirtelen az ágyán Ádám. - Milyen titok?

- Majd megtudod. Pihenj. Ne csinálj ilyen hirtelen mozdulatokat.

- Oké - forgatta a szemeit.

- Akkor én mentem - álltam fel a székből.

- Ne menj, maradj - szólt Ádám.

- Rendben. Kérésed számomra parancs - ültem vissza.

- De miért? - kérdezte Ricsi.

- Mert a barátom. - vágtam rá.

- Mármint. Jártok, vagy mi?

- Nem. - vágtam rá.

- Igen - válaszolta Ádám velem egyszerre.

- Most akkor mi? - értetlenkedett Ricsi, mellesleg jogosan.

- Járunk. - mondta Ádám előttem, miközben megpróbálta visszatartani a röhögését. Méregtől izzó szemekkel néztem rá, és már tudhatta, hogy hamarosan ennek pofon lesz a vége vagy kiabálás.

- Bocs haver, nem gondoltam komolyan, csak vicc volt - védte ki magát.

- Mi van?

- Jó. Most én beszélek - mondtam, mire Ricsi láthatóan megkönnyebbült. - Nem járunk, csak ez a hülye...

- Hé! - szólt rám Ádám, de nem igazán foglalkoztam vele.

- A kórházban megkérdezték, hogy kije vagyok, ő pedig azt válaszolta, hogy a barátnője, és ez a szívatás innen indult ki. - mondtam el röviden a történetet.

Este 8-ig voltam Ádámnál, és amikor beléptem az ajtón, egy kissé bedühödött apa fogadott.

- Hol jártál kislányom? - kérdezte.

- Ádámnál voltam. - válaszoltam.

- Elég sokat vagy azzal az Ádám gyerekkel...

- Mire akarsz kilyukadni?

- Jártok? - szegezte hozzám a kérdést.

- Nem. Arról te tudnál elsőként. Tudom, hogy nem vagy anya. - öleltem meg, és gyorsan felmentem a szobámba. Még a lányokkal beszélgettem konferenciahívással és olvastam. Ennyi volt a napom.

Úgy alapból a mai nap: 5/5 - Nem volt semmi gond, igazából jól eltelt.