Augusztus 29.-30. (Péntek, Szombat)

Takács Johanna vagyok, és azon gondolkozom, hogy hogy a frászba kezdenek emberek naplót?! Röviden rólam: Legtöbbször Annának hívnak, 170 cm magas vagyok, középhosszú, hullámos, sötétszőke hajam van és szemüvegem. Kissé rocker vagyok, mind stílusilag, mind zeneirányzatilag. Miután így sikerült bemutatkoznom, kezdhetem is a napom leírását.

Előző két nap volt a gólyatábor. 8-ra kellett a sulihoz menni, én a sulitól pedig negyed órára lakom. 7 órakor keltem fel, ébresztő segítségével. Felvettem egy fekete farmert és egy sötétzöld pólót. Egy egyszerű sminket felvittem (only szempillaspirál), és gyorsan összedobtam magamnak a reggelim. Ezek után felkaptam a táskám, és elindultam a suli irányába. Beléptem az ajtón, és egy kb. 180 cm magas, barna hajú, középkorú nő fogadott.
- Szia! Szekeres Mónika tanárnő vagyok. A gólyatáborba jöttél, igaz? - köszönt a nő.
- Igen. - feleltem.
- Mond a neved, légyszíves.
- Takács Johanna. - mutatkoztam be.
- Johanna... A B osztályba kerültél, igaz?
- Igen.
- Nos, én leszek az osztályfőnököd. Már ketten megérkeztek az osztályból, ott vannak a lépcsőnél. - mondta a tanárnő, és továbbment. Ekkor elnéztem a lépcső irányába. Két fiú állt ott, és fél lábbal mind a ketten a deszkájukat tologatták. Az egyiknek világosbarna haja volt, amit úgy állított be, mintha most kelt volna fel. Kinézetében semmi extra, egy egyszerű farmert és pólót viselt. Na de a másik... Úristen... Sötétbarna, már-már fekete haja le volt fésülve, és néha a szemébe lógott, eltakarva a gyönyörű, mélykék szempárt. És rabul estem. Meghaltam. Nem hiszem el. Pont most kellett nekem a szerelem?! Most, amikor Bence így átvert?! Mindegy, nem tudok mit csinálni. Odamentem a két fiúhoz.
- Sziasztok, Takács Johanna vagyok, de hívjatok csak Annának. - köszöntem.
- Szia! Budai Ricsi. - mondta a világosbarna hajú.
- Nagy Ádám. - mutatkozott be az én "szerelmem". Egy kis ideig csak egymás szemébe meredtünk Ádámmal. Ezt a pillanatot egy másik osztálytársunk szakította meg. Egy vörös hajú lány lépett oda hozzánk. Na, végre egy lány!
- Helló! Szabó Nóra vagyok.
- Szia! Takács Johannának hívnak, de hívj csak Annának. - mutadkoztam be Nórinak.
- Nagy Ádám. - mutatkozott be Ádám is.
- Budai Ricsi. - mondta Ricsi, és ugyan az a jelenet játszódott le köztünk, mint ami velünk, Ádámmal. Aha. Értem.

Lassan megérkezett mindenki. Még jött 5 balhés fiú, 2 csendes fiú,és egy lány. A lányt Grétának hívják. Barna haja volt, és egyszerű stílussal rendelkezett.Mi, lányok egyből beszélgetni kezdtünk. Én Nórihoz fordultam.
- Figyelj. Tudom, nem igazán ismerjük egymást, de csak segíteni akarok. De őszintén kell válaszolnod, rendben?
- Igen.
- Szerelmes lettél Ricsibe?
- Hát... Jó, bevallom, igen.
- Ne aggódj, rendben.
- Rendben. - fejeztük be ezt a témát.

Néhány perc múlva már Tihany felé tartottunk. Hátul volt egy hármas hely, amit egyből el is foglaltunk. Egész úton hülyéskedtünk, meg ilyenek. Aztán néhány óra alatt odaértünk Tihanyba. Ott két faházat pillantottunk meg.
- Legyen egy fiú, egy lány ház. - mantráztam úgy, hogy csak Gréti és Nóri hallja.
- Gyertek, ez a miénk. - szólalt meg a tanárnő, és bekísért minket egy faházba. Ó, nem! Én és Ádám egy házban?! Ráadásul úgy alakult, hogy egy ágyban, mert én aludtam (vagy nem, csak egy kicsit) alul, ő pedig (szintén csak egy picit) felül. Mindegy, kibírtam.

Néhány ismerkedős játék után az ofő megszólalt, hogy öltözzünk át fürdőruhába. A lányokkal átöltöztünk a mosdóban, magunkra csavartuk a strandtörcsiinket, és kimentünk a partra. Ádám, Ricsi és Dave már lent volt és beszélgetett.
- Nem sültök meg? - kiáltotta oda Ricsi.
- Ja. Nem veszitek le a törcsit? - folytatta Dave. Még mit nem! Egymásra néztünk, majd megráztuk a fejünket. Ekkor Ádám odajött hozzám, és lecsavarta rólam a törölközőt.
- Ez most nálam marad. - mosolygott rám, és visszasétált a törölközőmmel Ricsihez és Davehez.
- Hé! Add vissza! - rohantam utána (és a kék-fehér csíkos strandtörcsim után). Ebben a pillanatban lépett ki a házból a balhés hetes többi tagja (balhés hetes: Ricsi, Ádám, Ábel, Roli, Dave Zsolti, Krisz).
- Mit kell visszaadnia? - kérdezte Roli.
- Leloptam róla a törcsit. - válaszolta helyettem Ádám.
- Király vagy! - dicsérték meg a fiúk, én pedig most nem figyeltem erre a megjegyzésre, mert megpróbáltam visszaszerezni a törcsim, de Ádám nem hagyta. Egy idő után nem hagyták. Mivel Ádám dobta Ricsinek, Ricsi Davenek, Dave Rolinak, Roli Zsoltinak, Zsolti Ábelnek, Ábel pedig vissza Ádámnak. Ja, és közben én ott ugráltam köztük.
- Négy év alatt csak visszaadjátok. - legyintettem, és visszamentem a lányokhoz. Néhány perc múlva az ofő beterelt minket a Balatonba. Éppen vizeztem magam, amikor két kar ragadta meg a derekam.
- Bocs. - hallottam meg Ádám (!!!) hangját. Nem sokat tudtam gondolkozni, mert a következő pillanatban beledobott (!!!) a Balatonba.
- Kösz. - sziszegtem, de 12 szempár fordult felém. 1 (tanárnő) csak odapillantott, hogy nem-e fulladtam meg, 2 (Oli, Máté, a két csendes) egy pillanatig nézett, aztán elkapta a tekintetét, 2 (Gréti, Nóri) odajöttek, hogy nincs-e valami bajom, és 7 (balhés hetes) pedig röhögött. Én pedig fülig elvörösödve prüszköltem a vizet.
- Mégegyszer ezer bocs. - szólalt meg úgy 5 perc röhögés után Ádám.
- Mondanám, hogy nem haragszom, de az a helyzet, hogy haragszom. - vágtam vissza.

Úgy fél órát fürödtünk, aztán gyorsan átöltöztünk. 11-ig (mert akkor volt takarodó) ökörködtünk meg hülyültünk a parton. Utána bementünk a szobába. Egy ideig beszélgettünk. Olyan hajnali 4-kor csend lett. Mindenki aludt. Vagyis majdnem. Azt hittem, egyedül vagyok ébren a szobában. Kinéztem az ablakon. Láttam, hogy mindjárt felkel a nap. Kikeltem az ágyból, és kiosontam a partra. Ott álltam egy helyben, mozdulatlanul. Gondolkoztam. Az osztály nagyon szimpi. Ott vannak a lányok. Velük elleszek 4 évig. Ott van a balhés csapat. Velük szintén elleszek. Ott van a két csendes. Velük még nem beszéltem. És kiemelnék a balhésok közül kettőt.
Ott van Ricsi. Aki kedves, segítőkész, humoros. Vagyis a fiú legjobb barátom lett. És legvégül ott van Ádám. Akit direkt hagytam utoljára. Bele estem. Teljesen. Kedves, jól néz ki, humoros, meg minden. De miért érzem úgy, hogy sokat fogok miatta sírni?

Ilyenfajta gondolatok jártak a fejemben, amikor valaki átölelte a derekamat. Hátrafordultam, és Ádám nézett vissza rám. Mosolygott.
- Hát te? - kérdeztem.
- Ezt én is kérdezhetném. - mondta, mellesleg jogosan. - Amúgy, mert nem tudtam aludni, aztán láttam hogy lent vagy.
- Én sem tudtam aludni. Úgy gondoltam, megnézem a napfelkeltét. - feleltem.
- Itt a törcsid. - adta át a délután elvett darabot. Leterítettem a földre, és leültünk. Ő még mindig a derekam ölelte át. Még pár szót beszélgettünk, aztán beállt közénk a csend. De nem a kínos fajta. Csak mind a ketten gondolkoztunk. Egyre fáradtabbnak éreztem magam. Nekem csak egy pislogásnak tűnt, de amikor kinyitottam a szemem az ágyamban találtam magam. Tehát elaludtam Ádám karjaiban. Hát... Nem csodálom. Egyedül voltam a szobában, a többiek már kint sorakoztak. Felkaptam a bőröndöm, és Nóriék felé vettem az irányt. Már fél úton járhattam, amikor Ádám elkapta a csukómat.
- Felkeltél? - kérdezte mosolyogva, én pedig válaszként csak bólintottam egyet. Visszafelé a társaságunkhoz csak a két csendes nem csatlakozott, így a mi 10-es társaságunk vígan beszélgetett. Igazából jól össze barátkoztunk. Én főleg Nórival, Grétivel, Ricsivel, és Ádámmal, de amíg az első hármat barátságnak mondom, az utóbbit szerelemnek nevezném. Otthon Apa (természetesen) kifaggatott, és részletes beszámolót mondtam, azért, hogy ne tűnjön fel neki, hogy a hajnali nem említettem. Minek is említeném?

Gólyatábor: 5/5 - Jó volt.

Ádám: 5/5** - Az 5/5-öt megérdemli, ha rá nézek. A két csillag a hajnalért. A harmadik csillag levonása azért történt meg, mert beledobott a Balatonba.

Nóri és Gréti: 5/5*** - BFF.

Ricsi: 5/5 - Összebarátkoztam vele.

Balhés hetes: 5/5 - Szétröhögtük magunkat rajtuk.

Ofő: 5/5 - Kedves.

A-sok: 5/? - Nem ismerek egyet sem.

Osztály: 5/5*** - Király.

Szállás: 5/3 - A szoba OK, de a fiúkkal együtt...