Szeptember 10. (Szerda)

Reggel minden ugyanúgy ment. A suliba pedig folyatódott a rádiós szívatás, amibe most engem is beleszőttek. Nagyon jó, mondhatom. Na de mindjárt mondom hogyan. Az ebédszünetben azon a padon ültünk amelyiken szoktunk, és arról beszélgettünk, hogy a suli mehetne már a jó... Mindegy. Mint a tegnapi nap, lekeverték a számot, és beleszólt a rádiós.

- Ezt a számot Fodor Zsolt küldi a 9/b-ből a szintén 9/b-s Takács Johannának, és azt üzeni, hogy szereti. - És felcsendült Avril Lavignetől a When you're gone. A fiúk szétröhögték magukat, mivel mindenki tudta, hogy ki keze van ebbe. Csak Zsolti és én nem röhögtünk. Vajon miért...

- Ábel, megőrültél??? Mit ártottam neked? - ordítottam rá az éppen röhögő "tettesre", miközben felálltam a padről, és egyre közelebb mentem hozzá, ezért a végén már az arcába üvöltöttem, olyan 20 cm-ről.

- Bocs Anna, de nem akartam túlságosan megszívatni Zsoltit, ezért egy szép lányt választottam neki. - válaszolta röhögve.

- Kösz, de azért még haragszom. Nem szeretem a szívatásokat. Főleg, ha ártatlanul kevernek bele. Egyébként, ne várj visszavágást, mert nem süllyedek le a te szintedre. - oltottam le, és az oltást a fiúk néhány "húú"-val értékelték. - Egyébként imádom ezt a számot. - legyintettem.

A koleszban minden ugyanúgy ment olyan fél 10-ig. Az az az időpont, amikor én zuhanyozni szoktam. Most énekelni volt kedvem, úgyhogy tusolás közben belekezdtem az All of me-be. Miután lezuhanyoztam és fogat mostam, kimentem mit sem sejtve, szerencsére pizsamában. Mivel a fürdő ajtaja előtt Ádám állt. Uhh...

- Hát te? - kérdeztem tőle, nem kicsit meglepődve.

- Csak átjöttem megnézni mit csinálsz. És az is érdekelt, hogy itt van-e Zsolti. Nem találtam a szobájában...

- Most figyelmeztetlek, hogy még egy ilyen poén, és nem állok túl jót magamért. Tudod, hogy nem keveset gyakoroltam verekedni. Meg persze karatéztam, judoztam, és önvédelemre is jártam. - mondtam, és láttam rajta, hogy komolyan vette, mert nem mondott több ilyen poént.

- Egyébként nagyon szépen énekelsz. Ezt nem kedvességből mondom. - mosolyodott el, én pedig lesütöttem a szemem.

- Uhh. Hallottad? - kérdeztem kicsit félve a választól.

- Igen. De nagyon örülök neki. Nagyon jó hangod van.

- Köszi. De neked nincs dolgod a saját szobádban? Még a végén itt találnak, és majd rajtam fogják keresni, hogy amikor ott van nekem Zsolti , miért vagy a szobámban. Remélem ez a téma mihamarabb csendesül... - sóhajtottam, ő pedig kiment a szobámból. Végre egyedül voltam a szobában. Úgyhogy lekapcsoltam a lámpát és aludtam.

A szívatás folytatása: 5/1 - A szünetben gondolkoztam azon, hogy egyszerűen megfojtom Ábelt, de elhessegettem ezeket a gondolatokat, és tovább hallgattam a zenéimet.

Ádám: 5/5 - Nem haragszom rá. Csak megijedtem...

Ábel: 5/2 - A szívatás nem volt fair, de a bók miatt egy kicsit enyhültem.. Mármint nem... Meg a dal is jó volt... De nem enyhültem meg... Ahh, mindegy.