Szegény népek,

s tisztátalan pillangók.

Kéregető koldusok,

s éhező gyermekek.

Gazdag és herdáló népek,

ahogy a koldusra tekintenek.

Visszataszítónak találják,

s arrébb lépnek.

Pedig ők is csak emberek.

Gyilkosok kéznyoma,

mely a bíboros és gonosz lélek lenyomata.

Kéjes pillangók,

s gerinctelen csalók.

Ez a mi városunk!

Ekkor ezüst szemekre vetettem egy pillantást,

ahogy kis orcáján szomorúság folyója folyt.

Oly tiszta,

mintha a hold gyermeke lett volna.

Árva gyermek volt,

kinek támasza a fal volt.

Tükörképem láttam,

amikor őt figyeltem.

Szemei tompák,

s homályosak.

Nincs bennük érzelem,

csupán üveges szem.

Hasonlít rám,

mint a tükörképem.

Mint a gyermek a sarokban.

Az árvaház fogságában.

Ő nincstelen hozzám képest,

s túlélnie kell az életet.

De az én világom zárva volt,

viszont ő szabad volt.

– Csak egy gyermek a sarokból–

Kissé szomorkásabb hangvételű remélem tetszett.

Véleményeket szívesen fogadok! ^^

- Silfyl Sellon -