6. fejezet


A veszekedésük óta vagy 2 hét telt el... nem beszéltünk egymással ami érdekes hiszen szobatársak vagyunk ezért az ember azt hinné, hogy muszáj valamiről beszélnünk mint pl. hogy ki megy fürödni először meg ilyesmi.. de mi ezt megoldottuk. Ne kérdezd hogyan mert én sem tudom. Amíg ezen gondolkodtam becsöngettek. Gyorsan rohantam az osztályterem felé, mert nem szerettem volna elkésni. Furcsamód nagyon tetszik a suli. Beértem a terembe és megkönnyebbülve láttam, hogy a tanár még nincs itt. Gyorsan elfoglaltam a helyem és előpakoltam a cuccokat az órára. Valaki egy cetlit rakott a padomra mikor oldalra fordultam megláttam legjobb barátnőmet Lucy-t. Suli kezdés első napján találkoztunk amikor az osztálytermet kerestem. Gyorsan megnéztem a cetlit:

Pénteken suli után buli lesz James-nél. Menjünk együtt." – odafordultam hozzá és vadul bólogattam. Már úgyis kezdtem unatkozni a kollégiumban. Az óráknak hamar vége lett és éppen mentem a kollégium felé amikor valaki megragadta a derekam és magához húzott.

- Pénteken buli lesz... és.. arra gondoltam, hogy.. – odafordultam James felé.

- Persze, elmegyek veled. – mosolyogtam rá ő pedig megkönnyebbülve felsóhajtott.

- 8-kor érted megyek.

- Rendben! - mosolyogtam rá. Már alig várom!! Gyorsan felmentem a szobámba és elkezdtem írni a házit. Dave nem volt itt de nem is nagyon érdekelt. Lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Kövi nap biosszal kezdtünk. épp hogy beértem, mert én hülye elfelejtettem beállítani az órát. A tanár már bent volt, de nem nagyon foglalkozott velem ezért gyorsan leültem a helyemre.

- Jól van gyerekek! Holnap lesz véradás ezért ma mindenkinek megmérjük a vércsoportját. – azt hittem ott fogok elájulni. Vércsoportmérés?! Na neeee! A tanár éppen elkezdte mutatni, hogy mit kell csinálni. Csakhogy emiatt egy tűvel megszúrta az ujját! Éreztem a vér illatát.. és rögtön elkezdett velem forogni a világ. Ha nem jutok ki innét, akkor tuti, hogy idehányok! Éreztem valakinek a tekintetét rajtam. Odanéztem, és megláttam az összeszűkült szemű Dave-et. Gondolom azt hitte, hogy azonnal neki fogok ugrani a tanárnak. Mert a legtöbb démon ezt tenné. De én nem. Mint már egyszer mondtam én más vagyok! És ezt nem úgy értem, hogy másnak tartom magam, hanem szó szerint más vagyok. Mint pl. most. Más démon már csorgatná a nyálát, de én valamiért nem találom vonzónak a vért. Sőt irtózom tőle. Amint megérzem az illatát azonnal jön a rosszullét. Valamiért engem legyengít. Nem tudom, de most az a fő, hogy kijussak innét! Gyorsan a padra hajtottam a fejem, hogy a hideg pad észhez térítsen, de valahogy most ez sem segített. Hirtelen valaki a padom mellet állt és a vérszag sokkal erősebb lett. A tanár volt az. Mit csinál?! Azt akarja, hogy idehányjak?!

- Jól van Lightwood? – kérdezte megvetéssel a hangjában. Kezdem megutálni ezt a tanárt!

- Én... – mondtam volna de valaki közbe vágott.

- Tanár úr! Rosszul van! Majd én kikísérem a gyengélkedőbe. – azonnal felismertem a hangját.

- Rendben Dave! – szólt a tanár.

Sziasztok! Már nagyon rágtátok a fülem a rész miatt szóval tessék itt van :) . Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott de nem volt semmi ötletem. És mielőtt szóba hoznátok igen egy kicsit rövid lett de majd a kövi (talán) hosszabb lesz :) Addig is írjatok komit, hogy hogy tetszett :D         

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top