22. fejezet


- Meg tudnád ezt magyarázni? - döbbenten néztem hátra ahol megláttam a válaszra váró tanáraimat. Őszintén sosem szerettem az itt dolgozó tanárokat. Teljesen álszent emberek, szörnyek.

- Miért kéne? - rájuk villantottam démon szemeimet és azonnal csöndben maradtak. Hát igen. A családomnak elég nagy befolyása van itt ezért egyik tanár sem mer velem komolyabban kötözködni. 

- Hé Lia hogy beszélhetsz így a tanárokkal!! Mélységesen sajnáljuk. -mondta Kate miközben megragadta kezem és  ezzel engem is magával rántva meghajoltunk és még mindig a kezemet fogva elfutottunk. El is felejtettem milyen ha valaki nem ismeri a családomat. Ezen muszáj volt mosolyognom. El sem hiszem hogy van egy barátom. Egy igazi barátom. 

Miután visszatértünk a kollégiumba elköszöntünk Kate-től és a saját szobánk felé vettük az irányt. 

- Köszönöm. - suttogtam az orrom alatt Dave-nek. 

- Hmm? Mit? 

- Azt hogy értem jöttél. - nem válaszolt ezért felnéztem és találkozott a tekintetünk. 

- Bárki elment volna keresni téged. - mondta egy kis szünet után majd elfordította tekintetét. 

- Lehet de nem mindenki ment volna el egészen az erdő mélyéig csak azért hogy megtaláljon engem. 

Erre már nem válaszolt. Mikor megérkeztünk a szobánkba nem nagyon csináltunk már mást csak megmosakodtunk mert meglepően koszosak voltunk mind a ketten. A mosakodás után mind a ketten azonnal lefeküdtünk és aludtunk is. Vagyis Dave elég hamar bealudt, hallottam ahogy szuszog. És habár és in fáradt voltam még sem tudtam elaludni rögvest. Még át akartam gondolni az aznap történteket. Hihetetlen mennyi dolog meg tud történni összesen egy nap alatt. Miközben ezen gondolkoztam be is aludtam. Szerencse hogy holnap nincs suli, mert az biztos hogy holnap nem fogok tudni felkelni tíz előtt. 

Reggel meglepetésemre valaki megpróbált felébreszteni. És meglepő módon sikerült is neki hiszen egy jó nagy pohárnyi hideg vizet öntött az arcomra. Annyira megijedtem hogy azt se tudtam hol vagyok csak felpattantam és már ugrottam volna neki Dave-nek hogy mi a fenét csinál, amikor megláttam hogy az illető nem Dave. Erre ledermedtem és az se érdekelt hogy a cuki cicás pizsama van rajtam. Ha nem Dave akkor ki? És egyáltalán hogy jutott be a szobámba? Végig néztem rajta de egyáltalán nem volt ismerős. 

- Ki a fene vagy?! - kérdeztem meg tőle teljes döbbenetben.


Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen hosszú időt kellett várnotok erre az új részre és még nem is olyan hosszú... de remélem meg tudjátok érteni hiszen itt van a nyári szünet a nyakunkon ezért a tanárok és a plusz feladatok annyira lefoglaltak hogy egyáltalán nem volt időm a történetet írni :( De ne aggódjatok nem fogom úgy abbahagyni a történetet hogy ne szólnék róla :) Meg amúgy se tervezem abbahagyni csak nincs időm írni :D Na de megyek amíg még van időm addig még nekiállok a többi résznek is :P Jó éjt minden éjjeli bagoly társamnak :D

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top