Sziiiasztok!! Még mielőtt bármibe is belekezdenénk megkérdezném mindenkinek tetszik az új borítóképem? xD jó annyira nem új. Az egyik jó barátom rajzolta nekem :)
Borítókép rajzolóm:  @LegoLampa

Nem igazán volt dolgom ezért arra gondoltam elmegyek megnézem a focistákat. Épp a parkon mentem át amikor megpillantottam Kate-et aki épp a telefon-át bámulta és sírt. Gyorsan odarohantam és magamat is megleptem mert megöleltem. Először kérdőn nézett fel rám de aztán ő is visszaölelt és megint elkezdtek potyogni a könnyei. 

- Mi történt? 

- D-dobott a barátom.. t-telefonon - belenyúltam a zsebembe és elővettem egy tiszta zsepit. Kicsit eltoltam magamtól, hogy ki tudja fújni az orrát. 

- K-köszi.. - mosolygott rám. - Te jó barát vagy! 

- Miért? - kérdeztem meglepetten. Lehet hogy neki sincsenek barátai? 

- Mert segítesz. Igazából te vagy az egyetlen barátom.. vagyis barátok vagyunk.. ugye? - nézett rám. Egyszerűen nem mondhattam azt, hogy nem.

- Hát persze. Épp a focipálya felé tartottam. Velem tartasz? 

- Hát persze! - virult fel az arca. Majd együtt elindultunk a pálya felé, az egész utat végig beszéltük. Megtudtam róla, hogy 4 fiú testvére van, és ő a legkisebb. Elmesélte, hogy a barátját Robert-nek hívták és már 3 hónapja együtt voltak. Robert szintén egy tűzelf volt. Azt mondta, hogy nem tudja mi történt de hirtelen Rob mindenen veszekedni akart és Kate mondta, hogy egyáltalán nem beszélhetett fiúkkal mert azonnal azt hitte megcsalja. Egyszer még azért is felelősségre vonta őt mert elment a bátyjával fagyizni. 

- Komolyan? 

- Ja! És csomó ideig nem is akarta elhinni hogy ő a bátyám. - mire ezt kimondta már oda is értünk a focipályára. 

- Nem ülünk le oda? - mutattam a lelátóra. Ő hevesen bólogatott és elindultunk a lelátók felé amikor hirtelen meghallottuk, hogy valaki kiabál. 

- VIGYÁZZ!!! - kiabált az idegen. Meg akartam fordulni, hogy megnézzem ki az ám hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban. Térdre rogytam és kezemet a fájó pontra szorítottam mintha bármit is változna emiatt..  megpróbáltam feljebb tekinteni de csak egy bőrlabdát láttam a fűben, azonnal leesett, hogy mi történt. Nagyon mérges lettem. Egyszerűen nem tudom mi miatt. Azt hiszem az elfojtott érzelmek most jöttek elő.. egyszerűen nem éreztem mást csak hatalmas dühöt. Tudtam, hogy ez csak véletlen volt de abban a percben ez nem számított. 

- Úgy sajnálom, tényleg véletlen volt én nem akartam. Nem láttam hogy itt vagytok tényleg nagyon sa.. -  azonnal elhallgatott amint felnéztem. Éreztem hogy a szemeim felveszik a vérvörös árnyalatot és ezen már nem tudtam segíteni. Felálltam teljesen nyugodtan és odasétáltam hozzá. Meg se mert mozdulni. 

- Sajnálod mi? - miután ezt kimondtam megragadtam egy kézzel a pólója gallérját és felemeltem a magasba. Ő gyorsan megragadta a kezeimet és megpróbálta lefeszíteni azokat a pólójáról. 

- Sajnálohom. - mondta de ezt már nem bírta ki sírás nélkül. Nem tudom mi volt velem. Már elképzeltem ahogy elengedem és még a levegőben belerúgok egy akkorát, hogy a focipálya túloldaláról kelljen összeszedni. De ekkor hirtelen valaki hátulról megölelt. Hátranéztem és Kate-tel találtam szembe magam. Csak most tűnt fel hogy legalább egy fejjel kisebb nálam. A haragom egy pillanat alatt elszállt. Leengedtem szerencsétlen focistát, aki sírva elfutott.

- Sajnálom. - suttogtam, majd inkább elmentem onnét. Éreztem, hogy néznek. Kate és Dave tekintetével együtt távoztam és inkább a park felé vettem az irányt.  

Bocsi hogy ennyit késtem ezzel a résszel de most jöttem haza egy 10 napos táborból és ezért eléggé fáradt vagyok xD Remélem tetszett ez a rész is :)