9. Fejezet - A születésnapok

Reggel bementem a Nagyterembe, de nem azt kaptam, amire számítottam. Nem a folytonos kuncogás és susogás fogadott, hanem Ron, Harry, Hermione, Molly és Helena jött oda hozzám.

- Boldog születésnapot Bella! - mondták kórusban, és átnyújtottak felém egy csokitortát egy 12-es gyertyával.

Maga a torta is csokis volt, de még egy plusz csoki öntet folydogált le róla lassan. Hirtelen a meglepettségtől ledermedtem, és csak egy perc múlva tudtam válaszolni.

- Oh, srácok! Olyan cukik vagytok! Köszönöm szépen! - mondtam olvadozva.

- Igazán nem kellett volna ezt! És üljünk le, mert a ti, és az én házam beliek is fintorogva néznek minket.

- Kit érdekel?! - mondta Ron vállat vonva, majd közelebb lépett felém.
Rámosolyogtam, majd én is közelebb mentem felé.

- Boldog szülinapot! - mondta nekem Ron miközben megölelt.

Valószínűleg rosszul láttam amire akkor felfigyeltem. Igaz, csak a szemem sarkából láttam, de nekem úgy tűnt, mintha Draco mérgesen nézett volna felénk. Biztosan a tegnapi miatt volt ilyen. Mindegy is.

- Köszönöm szépen, Ron!

Erre Harry is odajött és ő is megölelt, majd aztán a lányok is.

- Gyere Bella, menjünk a Griffendél klubhelységébe! - mondta nekem Harry.

- De fiúk, lányok! Én nem is reggeliztem...

- Nem baj, majd megeszed a tortát. - válaszolt Molly.

Bementünk, és egy felirattal találtam szembe magamat: "Nagyon boldog 12. születésnapot Arabella!" Egy csomó ajándékkal voltam körülvéve.

- Oh, olyan aranyosak vagytok! De számomra ti vagytok a legnagyobb ajándékok! Köszönöm, hogy a barátaim vagytok! - odamentem hozzájuk, és mindnyájukat megöleltem ismét. Amikor Hermionéhoz értem:

- Bocsi Hermione, ha bunkó voltam veled...

- Én is az voltam, semmi gond barátnőm!

Kibontottam az ajándékaimat. Rontól egy gyönyörű főnix tollat kaptam egy nagyon szép tintatartóval.

Harry egy pulcsit adott nekem, amin egy A betű volt. Azt mondta, hogy ez közös ajándék tőle és Rontól. Mrs. Weasley csinálta nekem.

Helenától egy kígyós sálat kaptam.

- Tudom, hogy a kígyó a kedvenc állatod!

- Igen, tényleg az! Köszönöm Helena!

Molly egy nagyon szép naplót adott. Smaragdzöld és ezüst volt. Pont mint a Mardekár színei.

És végül Hermionétól egy könyvet kaptam. Vastag volt, és nagyon szép a borítója is. A címe: Aranyvér és sárvér.
Na, erről is Malfoy jutott eszembe. Mindegy.

- Köszönöm szépen ezeket! Igazán nem kellett volna! Nagyon szeretlek titeket!

Miután még beszéltünk, én elindultam a szobám felé. Egyszercsak valaki nekem jött:

- Hé, Blake!  Vigyázz már jobban! Nézz a szemed elé!

Malfoy. Draco Malfoy volt az.

- Jól van már, Malfoy! Amúgy meg te jöttél nekem. Úgy, mint a vonaton is...

- Ugyan már...

Felértem a szobámba, és megláttam valamit az ágyamon. Egy cetli volt. "Boldog születésnapot" olvastam a papíron lévő írást. Nekem ismerős volt ez a kézírás. Valahol már láttam. Nem tudom hogy hol. Megvan!

Amikor egy bájitalt kellett jellemezni párban, és én Malfoyjal voltam. Akkor láttam, hogy hogyan ír. Ezt biztosan ő írta. De miért írna nekem ilyeneket?! Hitetlenkedve ültem az ágy szélén, s közben nézegettem a papírt. Azon gondolkoztam, hogy Draco, már ha tényleg ő volt, akkor miért írt nekem ilyet. Nem rá vall.

Kinéztem az ablakon, és láttam ahogy Sophie a baglyom beszállt rajta.

- Hé, szia Sophie! Mit hoztál nekem?

Egy kis csomag és egy levél volt nála. Elkezdtem olvasni a levelet.

"Kedves Bella! Nagyon boldog születésnapot kívánunk neked, drága nagylányunk! Ez a csomag egy kis csekély ajándékot tartalmaz, a többit majd személyesen adjuk neked át, amint megérkeztél! Nagyon várunk haza! Addig is légy jó! Puszil anya és apa"

Ez nagyon aranyos levél. A csekély ajándék egy könyv volt, egy mugli származású, mágikus képességekkel rendelkező lányról szól aki szerelmes lesz egy aranyvérű fiúba. Hát ez már a második ilyen jellegű könyv, amit kapok. Egy kicsit azért érdekes. Mindegy.

Mikor bejött Helena, kérdezgetni kezdtem:

- Hé, Helena! Nem láttál senkit bejönni ide? Mondjuk egy szőke fiút?

- Nem. Főleg nem fiút. Miért?

- Mert ezt a papírt találtam az ágyamon.

- Aha. Nem láttam ide bejönni senkit rajtunk kívül.

- Ja, oké. Akkor jó.

Hát persze. Biztos akkor csinálta, amikor senki nem látta. Félt, hogy észre venném, és azt gondolnám, hogy képes lenne velem barátkozni. Tipikus Malfoy. Gondoltam, beszélek vele. De úgy se mondaná el. Hát ez van.
Bejött Hermione.

- Szia Bella! Mi ez a papír?

- Nem tudom. Ez hevert az ágyamon, amikor bejöttem. Nem tudod, ki írhatta?

- Fogalmam sincs, Arabella. Te kire gondolsz?

- Senkire. Talán Draco-ra. De nem biztos.

- Draco? Miért ő?

- Nem tudom. Tök mindegy. Inkább menjünk le a könyvtárba.

- Okés. Nem kell kétszer mondani!

Hát végül nem jöttem rá. Június 5. Draco Malfoy születésnapja. Kérdezitek, hogy honnan tudom? Crak és Monstro mondták el. Három hónapja. Gondolkoztam, hogy meglepem egy "titokzatos cetlivel" ahogy ő is tette. De nem. Nem követek el ilyen gyerekes csínyt.

Anyáék szerint túl komoly vagyok egy 11 éveshez képest. Nem tudom, lehet. Reggel lementem a Nagyterembe, de amikor le akartam ülni, Pansy Parkinson meglökött.

- Nem látsz a szemedtől? Ide ne ülj, itt én ülök!

- De Pansy! Ez az én helyem! Már év eleje óta itt ülök. Vagy talán az bánt, hogy én ülök Draco Malfoy mellett?

- Nem, Blake! Tűnj innen! Hess!

Na ez már azért több a soknál! Nem hagytam magamat, és leültem. Pansy úgy megdöbbent, hogy szólni se tudott. Mérges képpel elvonult. Rápillantottam a mellettem ülő semmit sem szóló Draco-ra.

- Boldog szülinapot... - mondtam neki. Most kivételesen nem miatta voltam mérges.

- Köszönöm szépen.

Várjatok, jól hallottam? Tényleg megköszönte? De jó! Mármint... Hűha...

- Tényleg boldog születésnapot! Bocs az előbbi bunkó módért, csak Pansy Parkinson felidegesített. De ezt valószínűleg te is hallottad...

- Igen, hallottam. Köszi szépen. Ne foglalkozz vele, csak féltékeny vagy nem tudom.

- Draco....

- Arabella?

Most jól hallottam?! Tényleg Arabellának szólított, nem Blake-nek?! Na, ezt is megéltük! Hova írjam fel? Na jó, csak vicceltem. Tényleg ilyet még nem tapasztaltam tőle ebben az évben.

- Draco, vacsora után tudnánk négy szem közt beszélni?

- Igen. És hol?

- Klubhelység?

- Jó.

Vacsi után vártam rá. És eljött.

- Na, mit akarsz?

- Kérdezni szeretnék valamit...

- Mit?

- Hát, azt, hogy...

- Hogy?

- Lehetnénk barátok?

Erre a kérdésemre összeráncolta a szemöldökeit, és kérdően nézett rám.

- Jól hallottam? A barátom akarsz lenni?

- Igen, szeretnék. Senkivel nem szeretek rosszban lenni. És még talán a sok sárvérűzést is el tudnám felejteni. De csak akkor, ha barátok lehetnénk.

- Aha. Hát legyen! Lehetünk barátok.

- Köszi...

- Na, én megyek aludni. Jó éjt.

- Jó éjszakát neked is!

Soha nem gondoltam volna, hogy Draco Malfoyjal barátok leszünk. Remélem tartós barátság lesz! Ha rajtam múlik, akkor biztos. Ez jó. Most jó kedvem van.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top