Közeledett az év vége, karácsonyi szünet jó volt, ellátogattam közbe Ronékhoz is Harryvel. Na szóval már vége volt a szünetnek, és én kint voltam az udvaron, éppen gyakoroltam. Egyszer csak hallottam egy számomra nagyon szép hangot:

- Na mivan Blake? Miért egyedül gyakorolsz? Hol hagytad a drága Weasley patkányodat? - kérdezte szokásos undoksággal Malfoy.

- Tudod, néha kicsit kell egyedül is lenni, de látom mostanában te mindig egyedül vagy! Mi történt Crakkal és Monstroval?

- Semmi... inkább azzal foglalkozz, hogy holnap kviddics meccs lesz, nehogy a drága Potterednek valami baja essen! - vigyorgott, aztán elkezdett befelé menni.

- Héj, Malfoy! Nem hiányzik valami? - S erre elkezdtem lobogtatni az SVK órákhoz szükséges bazi vastag könyvet.

- Add ide, te pimasz kis sárvérű! - hőbörgött, majd elkezdett futni felém.

Na jó, erre nem gondoltam. Úgyis simán utolér, hiszen a futás nem az erősségem. Mondjuk már a sárvérű szót szinte meg sem hallottam.

Szóval ő futott utánam, én pedig hirtelen megálltam, és nekem jött. Elestem, ő meg rám esett. Úristen! Ilyen közeli testkontaktusba nem akartam kerülni vele. De az fura volt, hogy nem szólalt meg. Így hát én szólítottam meg, miután finoman letettem őt a földre:

- Draco, jól vagy? - kérdeztem aggódva, és elkezdtem piszkálni a hasát, mivel arra gondoltam, hogy erre mindenki felébredne.

Sajnos időben nem vettem észre azt, hogy Ron a közelből figyelt.

Ekkor hirtelen megragadta a kezemet Malfoy:

- Hogy mersz hozzáérni az én hasamhoz? És miért álltál meg? - kérdezte vádlóan.

Mielőtt még válaszolhattam volna, rám nézett a szokásosan szép szemeivel, és én nem tudtam egy szót se szólni. Még mindig a földön feküdt, én még mellette ültem.

- Én csak...csak meg akartam mutatni neked, hogy milyen, ha valakit megaláznak. - vallottam be.

- Nagyon rossz húzás volt, te kis sárvérű! Szólok apámnak, hogy rugassanak ki téged innen! - mondta, majd megpróbált felállni, de én vissza húztam.

- Várj Draco! Légyszi ne! Ez az iskola volt a legnagyobb vágyam! Itt találtam barátokra! Ne csináld ezt! - mindeközben ezeket mondtam, nem engedtem el a puha kezét.

- Engedj el! - mondta.

- Addig nem, amíg meg nem ígéred, hogy erről nem szólsz senkinek, főleg nem az apádnak! - fenyegetőztem.

Még mielőtt szóra nyithatta volna a száját, Ron lépett oda hozzánk, és tépte ki a kezeim közül Malfoyt.

- Ne mindig az apáddal gyere, Malfoy! És ha nem állsz le, akkor holnapra már az egész Roxfort tudni fogja, hogy egy lány simán elbír veled! - mondta mérgesen Ron, miközben elengedte a kezét.

- Ezt még megkeserülitek! - fogta közbe a kezét, és utána elfutott.

- Ne állj szóba vele! - kérlelt Ronald.

- Én... - de nem tudtam folytatni, mert Ron megfogta a kezemet, és bevitt a suliba az ebédlő felé.

Ebéd után mondtam Ronnak, hogy elmegyek vécére, de még mielőtt elindultam volna, ezt hallottam:

- Ronald! Miért barátkozol Mardekárossal? Hiszen tudod, mit mondtál! Azt mondtad, hogy a gonosz varázslók és boszorkányok mind Mardekárosok voltak! Ő se lehet különb! - hőbörgött Hermione Granger.

- De Hermione! Ő más! Nem olyan tipikus Mardekáros! Ne úgy képzeld el őt, mint Malfoyt! És a barátom! - mondta lelkesedéssel Ron.

- Hát jól van! Te tudod Ronald Weasley! De ha mégis csalódnál benne, akkor én megmondtam! - azzal dühösen elindult felém, majd amikor odaért hozzám, megállt.

- Figyellek! - azzal tovább ment.

Amikor bementem a vécébe, hirtelen megszólított Hisztis Myrtle:

- Mivan? Mért jársz te is ide?

- Mert ide miattad senki nem jön, és itt ha te nem zavarsz meg, akkor jól tudok gondolkodni.

- Hát jó...

Odamentem a tükrökhöz, és álmodoztam. Elképzeltem magamat Dracoval később úgy, mint barátokat. De aztán rájöttem, hogy felesleges. Hiszen ő úgyse tudna velem barátkozni. De mondjuk álmodozni csak szabad, nem? Végül arra jutottam, hogy inkább Ronnal kéne foglalkoznom. Ő az én legjobb barátom. Nagyon jó a barátjának lenni.

Most minden könny kijött, főleg Draco szemétkedései miatt. A folytonos sárvérűzés fáj a legjobban. Amiatt sírtam valószínűleg. Úgy éreztem, soha többé nem akarom látni. Persze azzal is tisztában voltam, hogy nyilván ez nem történhet meg. Habár azt mondják, véletlenek nincsenek. Lehet, hogy ennek így kéne lennie? Ellenségekből egy pár? Ugyan már! De ki tudja...

Miután jól kiábrándoztam és kisírtam magamat, elindultam a hálókörletem felé. Bementem a klubhelységbe, és akkor azt láttam meg ott, akit a legjobban nem akartam. Malfoy volt az. Éppen a haját igazítgatta. Rámnézett a szokásos lenéző pillantással. Felhúzta a szemöldökét, és komolyan megkérdezte:

- Neked meg mi bajod van? - úgy éreztem, tényleg komolyan kérdezi.

Habár arra is gondoltam, hogy ez is az álmodozásom része, valójában csak beleröhögött a képembe, de nem. Tényleg ezt kérdezte, és közelebb jött hozzám. Én ösztönösen arrébléptem.

- Semmi, amihez neked bármi közöd is lenne! - mondtam sírásra hajló hangon.

Olyan volt, mintha nem hallotta volna meg, és egyre közelebb jött. Erre megkérdeztem tőle:

- Talán bocsánatot akarsz kérni az örökös sértegetések miatt? - kérdeztem úgy, hogy a padlóra néztem, nem rá.

- Miért, kéne? - kérdezte komolyan, homlokát ráncolva.

- Hát mondjuk nem ártana!

- Jó, bocs! - őszintének tűnt.

- Talán, ha nem fogsz többé piszkálni, akkor megbocsájtok! - mondtam kissé mosolyogva.

- Jól van. - azzal elindult fel a szobájába.

Én csak néztem egyre távolodó körvonalát. Mindig ezt csinálja. Egyszer bunkó, egyszer aranyos, de aztán rá kell jönnöd, hogy ez az aranyosság, ez a kedvesség csak a barátai nélkül létezik.

Ezután én is elindultam a szobám felé. De Draco, Crak és Monstro szobája előtt megálltam. Valahogy egy piszkos gondolat jutott az eszembe. Hallgatózni fogok! És valóban azt tettem. Ezeket hallottam:

- Draco! Mit csináltál lent?  - hallottam Monstro hangját.

- Nem mindegy? - kérdezte Malfoy.

- Talán a kis sárvérűvel lógtál? - kérdezte Monstro.

- Hogy képzelhetsz ilyesmit! Sárvér és aranyvér? Ugyan már! Úgyis Potterékkel szokott lógni! Amúgy meg semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok! Értve vagyok? - dühöngött Malfoy.

- Persze, Malfoy! - mondta nyalizva Monstro.

Na jó! Rólam volt szó! A háztársuk vagyok, és még így is sértegetnek! Kár volt Malfoynak adni még egy esélyt! Hogy gondolhattam megint azt, hogy Malfoy meg tud változni...
Tényleg hülye vagyok!