Hangos ajtócsapódás majd trappolás.
- Ki az ágybol! El fogsz késni. - hallom meg édesanyám hangját. Lassan kinyitom szemeimet és édesanyám barna szemeivel találom szembe magam. Haja kontyba van fogva, rövid fehér szoknya és kék rövidujjú.
- Neked is reggelt anya. - kezdek el nyújtózkodni és lassan kikelek az ágybol. Gyorsan felveszem egyenruhámat majd a fürdőbe vánszorgok ahol fogatmosok meg beálítom a hajam. Ezután pedig a táskámmal együt lefutottam a konyhába. Levágódtam az asztalhoz ahol apa olvasta az ujságot anya pedig elénkrakta a reggelit ami műli volt. Jé valami ehető. Azonnal nekiláttam enni hisz igaza volt anyának késésben vagyok. Miután befejetem a reggelit puszit adtam anyám arcára apátol elköszöntem majd rohantam a suliba. Hálistennek nincs messze a suli így hamar beértem. Termembe aiettem ott pedig levágódtam padomba.
- Jó reggelt Yu-san. - ül le padomra legjobb barátom.
- Neked is Yao. Lehet egy kérdésem? - huny le szemeim.
- Hát persz. - hallom a hangján hogy az az idióta mosolyog.
- MI A FENÉT KERESEL A PADOMON? - állok fel majd tarkón csapom.
- Jolvan na ezt szépen is megkérdehetnéd. - tápászkodik fel a földröl.
- Hetek óta azt csinálom. - ülök le. Ekkor megszólalt a csengő. A tanárúr pedig pelépett a terembe. Gyors jelentés és kezdődött az óra. A felénél kopogtak az ajtón és osztályfönökünk lépett be.
- Jóreggelt gyerekek. Elnézést hogy megzavarom az órát de tudnotok kell hogy a 11.c osztálybol jön át hozzátok a következő órában előadást tartani. A koto klubba keresnek új tagokat. Akik tudnak a hangszeren játszani és szeretnének akkor nyugottan mehetnek fe azok is aki nem tudnak nyugottan menyenek majd megtanítanak. Nade egyit akartam viszont látásra. - mosolyog rán vörös ajkaival majd kisiet. És fojtatódik az óra. Ami végig uncsi volt de végre megszólalt a csengő. Mindenki felpattant és elment enni. Én is így tettem csak míg mindenki az udvarra én a tetőre siettem. Evés közben pedig a koto klubbon agyaltam. Elég régen játszottam rajta...vajon mene még? Gondolatombol a csengó rántott vissza. Gyorsan visszarohantam a terembe és a hejemre vetődtem. Majdnem fel is borultam de csak majdnem. Perceken belül jött a 11.c koto klubb tagjai. Hárman jöttek. Az egyiküket meglepetésemre  ismerem is. Dantalion vigyorog rám mutatva ujjait amiken ott virítanak a pengetők.
- Sziasztok gondolom tudjátok miért vagyunk itt. Most nem mi adnánk előszön előadást hanem azok akik tudnak. Ki szerete első lenni? - mosolyodik el Dantalion.
- Yu-san tud! Menyen ő. - mosolyodik el gonoszul haverom.
- Rendben gyere. - lassan felállok és odasétálok. Megállok a hangszer előtt felhúzom a pengetőket és elkezdek játszani. (A zene fent megtalálható.) Mikor végeztem döbbenten jöttem rá hogy elsírtam magam az előadás közben. Azonnal megtörlöm szemeim majd a tapsokal nem törödve a hejemre siettem.
- Ez csodálatos volt. Köszönyük Yuki. Ha szeretnél csatlakozni tudod hol a klubbszoba. Viszont mi mentünk. Sziasztok viszont làtásra. - köszöntek el majd kisétáltak a teremböl. Amit ez megtörtént haverom az asztalomhoz rohant.
- Mi volt ez a sírásos jelenet? - kérdi meglepődve.
- Nem tudom. De nem is lényeg. - ekkor megragadta kezem és elkezdett rángatni valahova. - Hova megyünk? - kérdem idegesen. De választ nem kaptam. Majd megérkeztünk a kotoubb ajtajához. Benyitott belökött és elsietett. Az idiótája.
- Á Yu-san. Gondolom csatlakozni akarsz. Rendben csak nyugottan. Ütvözöllek a csapatban. - mosolyog rám Dantalion. Olyan szép mososlya van. És...és azt hiszem szerelmes vagyok.