Teltek a napok a meccs óta. Szombaton beszéltem utoljára velük, azóta eltelt lassan 4 nap.

Csütörtök reggel fáradtan ébredtem, ránéztem az órára és láttam, hogy készülődnöm kellene. Szerencsére nincsen első órám és utána csak 5 órám lesz. Megbeszéltem a barátnőmmel, hogy suli után át megyek hozzá. Lau idén 8-os, én meg 9-es vagyok, így tudom, hogy milyen nehéz. Felöltöztem, a mai szettem egy fekete sort, zöld ujjatlan és a fekete tornacipő. A hajam kifésültem, majd leengedve hagytam. Sminket nem raktam fel, bár ez nem is szokásom. Felkaptam az oldaltáskám és elindultam a buszmegállóba. Szerencsémre jött is, ahogy kiértem. Írtam egy SMS-t Laurának, hogy a következő buszra szálljon fel. Könnyen tudunk együtt menni, mert 2 megállóval közelebb lakik a sulihoz. Felszállt a buszra, és hátra jött hozzám.

- Szia, jó reggelt – köszöntem.

- Szia, neked is! Ma akkor jössz át a suli után?

- Ki nem hagynám.

- Ma nekem is csak 5 órám lesz, így nem kell megvárnod – közölte a jó hírt.

- Ez, de jó! Rendben, majd a suli előtt találkozzunk – tanácsoltam.

- Jó, úgy is tesi az utolsó órám – mondta Lau.

- Okés, nekem angol. – megérkeztünk a Zugló vasútállomáshoz, majd leszálltunk és besétáltunk a sulihoz. A kapu előtt kicsit megtorpantunk és felnéztünk az épületre.

- Már csak a ma és a holnap és hétvége és megint meccs lesz – mondtam.

- Szerencsére, már elegem van a hétből. Ez a sok dolgozat és feleltetés leszívja az erőm – panaszkodott.

- Igen, de jobb lesz. Én már tudom – elkezdtünk mindketten nevetni.

- Majd találkozunk, kitartást – ölelt meg.

- Neked is – majd Lau tovább ment az általánoshoz én meg be a gimibe. Elmentem a szekrényemhez, kivettem a tesi cuccom és felmentem az első emeletre.

Hamar eltelt a nap, a matekon szerencsére nem kaptam egyest, majd egy irodalmam, médiám, tesim és egy angolom volt. Kint vártam Laut és gondolkoztam, mikor valaki kizökkentett a gondolataimból.

- Mehetünk? – kérdezte Lau.

- Persze – majd elindultunk. 20 perc alatt oda értünk hozzájuk, majd megírtuk a leckét, mármint, amit tudtunk. Utána át ültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Felhozta a fiúkat, a sulit, majd a Fradit.

- Szerinted emlékeznek ránk még? – kérdezte.

- Nem tudom, azóta nem kerestük őket és mondjuk ők sem minket – szomorúan mondtam.

- Nézzük meg az instát, hátha van valami kint – tanácsolta.

- Rendben, nem rossz ötlet – majd felmentünk és rögtön egy képet találtunk, amin ez a szöveg állt: „Keresünk két 16 körüli lányt, akik a meccsen, a kispadon szurkoltak velünk" a képen mi voltunk a csapattal.

- Látod? – kikerekedett szemekkel néztük a képernyőt.

- Igen, mit tegyünk most? – kérdeztem.

- Szerintem várjunk a meccsig, aztán lesz, ami lesz. Amúgy most ketten megyünk.

- Hogy hogy?

- Apu dolgozik, meg a tied is.

- Jó tudni, nem baj elleszünk akkor is. Gondolom kapunk egy kicsi kioktatást, hogy mit nem csináljunk – felnevettünk mindketten.

- Nagyvalószínűséggel igen.

- Mennem kell, holnap beszélünk, aztán szombaton meccs – rákacsintottam a barátnőmre, majd felálltam. Felvettem a táskám, megöleltem Laut és elindultam haza. Nem volt kedvem buszozni, így inkább haza gyalogoltam. 6-ra haza értem, át pakoltam a táskám és elmentem lefürödni. Anyuval váltottam pár szót, majd lefeküdtem aludni.

Péntek hamar elment. 6 órát túl életem, aztán otthon megtanultam. Este filmet néztem, utána Lauval beszéltem.

· Szia Szasza!

· Szia!

· Holnap hogy lesz?

· 16.30-kor a buszmegállóban?

· Rendben. Amúgy mit veszel fel? Tudom, március van, de hozol kabátot?

· Igen egy bőrdzsekit. Te?

· Én is szerintem. Csinálunk arcfestést?

· Ki nem hagynám. Hozol te?

· Persze. Hagylak aludni jó éjt!

· Neked is. Holnap találkozunk. Szia <3

· Okés.

Evvel kiléptem, elmentem fürödni, majd lefeküdtem aludni.

Reggel anyu keltett, hogy 10 óra és ideje lenne takarítanom. Kómásan kikeltem az ágyból, majd lementem reggelizni. 11 körül már éber volt, így neki álltam a takarításnak. 2 óra alatt végeztem, majd megebédeltem és neki álltam filmezni. Ránéztem az órára és 15:17-et mutatott. Ideje lenne össze szednem magam. Felfrissítettem magam, majd felvettem a mezem, egy fekete farmert és a zöld pulcsim. Hajamban csináltam egy fonatot, majd felraktam egy kicsit sminket. Ez nálam szemceruzát jelent, alul kihúztam a szemem, majd a szemhéjamra és zöld sminket vittem fel. Mire ezekkel elkészültem 15:54-et mutatott. A tornazsákomba bele raktam a személyim, kulcsod, rágót, meg papírzsepit. A fejemre a napszemüvegem felraktam és indultam lefele. Anyutól a konyhában elköszöntem majd levettem a fogasról a kabátom, és elindultam Lauhoz. 16:18-ra ott is voltam gyalog. Szerencsére nem vártam sokat, mert előbb jött le. Oda jött hozzám, megölelt, majd elindultunk a buszmegállóhoz.

- Nagyon csinos vagy – dicsért meg.

- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.

- Izgulsz? – kérdezte.

- Igen, egy kicsit – arcomra volt írva.

- Nem lesz gond. Láttuk a képet, kerestek valamilyen szinte minket. Egy hete történt, hogy találkoztunk velük először. Ki tudja mi lesz most. Lehet, elmegyünk megnézni az edzéseket, vagy semmi – vázolta fel a helyzetet.

- Jó igazad van. Lesz, ami lesz – rámosolyogtam. Megérkeztünk a Zugló vasútállomásra, majd felszálltunk az 1-es villamosra. Útközben az arcunkat kifestettük zöld-fehérre. Groupama Arénánál szálltunk le. A villamos is tele volt már Fradistákkal, meg a környék is mikor leszálltunk. Elsétáltunk a bejárathoz, majd bementünk a stadionba. Megkerestük a szektorunkat, majd vettünk innivalót. Szokásos C6-os szektor ez már bevált. Leültünk és néztük, ahogyan a Videoton és a Fradi játékosai melegítenek. Velünk szemben voltak a Fradisok. Látszódott, hogy nagyon keresnek valakiket. Ekkor egymásra néztünk Lauval.

- Látod ugye? – kérdeztem.

- Igen, szerinted is minket?

- Ahogy látom igen – körülbelül 5 perc telhetett el, amire Gera és Böde megtalált minket a lelátón. Oda mentek a segéd edzőhöz, majd folytatták tovább a bemelegítést.

- Ez fura volt – állapította meg Lau.

- Igen az. Nézd, az az őr, olyan mintha felénk jönne.

- Tényleg, viselkedjünk normálisan – tanácsolta, de mindketten elkezdtünk röhögni.

- Jó estét Hölgyek! – köszönt az őr.

- Bajban vagyunk megint? – ránéztem Laurára, majd leesett neki miért így mondtam.

- Nem dehogy. A focisták kérik, hogy menjenek oda hozzájuk.

- Rendben megyünk is – mondta Lau.

- Önök valahonnan ismerősek – mondta az őr, miközben kísért minket.

- Múltkor is minket vitt a fiúkhoz –mondtam, ekkor kitört belőlünk a nevetés. Az őr ránk nézett, majd ő is nevetett.

- Tényleg. Akkor már bemutatkozok. A nevem Erdős István. – kezet fogott velünk.

- Kerekes Laura – mondta Lau.

- Kovács Alexandra – mondtam. Közben oda értünk az öltözőhöz, még 20 perc van a kezdésig, addig mi lesz. Az őr bekopogott majd Doll nyitott ajtót.

- Jó estét! Itt vannak a lányok. - mondta angolul az őr. Ekkor kisebb hangzavar lett, és csomóan az ajtóban álltak.

- Jöjjenek beljebb – mondta Doll angolul.

- Itt vagytok!– kiáltottak fel többen. Böde hatalmas öleléssel üdvözölt, Laut is Varga Roland.

- Hiányoztatok – jelentette ki Gera. Mindenki bólogatott.

- Ti is nekünk – mondta Lau. Majd mindenki megölelgetett minket.

- Lenne kedvetek a kispadról nézni a meccset? – kérdezte Laci.

- Naná – vágtuk rá egyszerre. Doll jött be.

- Indulás kifelé. Hajrá srácok! – mondta. A cserékkel leültünk a kispadra és felhívtam a szüleimet, hogy minden rendben. Mire leraktam jött a himnusz, majd a kezdőrúgás, és elkezdődött a meccs. Srácok döntetlent játszottak, de nagyon büszkék lehetnek magukra. Bementek az öltözőbe, Doll tartott egy kisebb monológot, gondoltam. Ezután hívtak minket be. Addigra mindenki átvolt öltözve. Srácok végig néztek rajtunk, majd Böde szólalt meg.

- A mi kis Fradis kabaláink – mosolygott, mint a tejbe tök. Értetlenül néztünk rájuk, amin ők csak nevettek.

- Az van, hogy ezen a meccsen és az előzőn is szerencsét hoztatok – mondta Gera.

- Arra jutottunk, hogy szeretnénk, hogy kint legyetek velünk a meccseken és az edzéseken, amikor csak tudtok – ecsetelte Laci.

- Ez komoly? – kérdeztem, mindenki bólintott.

- Akkor igen – mondta Lau.

- Itt van két kártya, ha ezt felmutatjátok, akkor beengednek. Persze az őröknek is szólunk. Nagyvalószínűséggel István lesz, akit már ismertek ugye – mondta Varga.

- Nagyon köszönjük – elvettük a kezéből és beleraktuk a táskáinkba a kártyákat. Lau telefonja szólalt meg hirtelen.

- Szia Apu, mond. Rendben, szia. – lerakta a telefont majd rám nézett. - Nem tud értünk jönni, tömegközlekedéssel megyünk, és ideje lenne indulni, ezt is mondta. – bólintottam.

- Akkor menjünk.

- Nem mentek sehova! – állított meg Böde.

- Miért is? – húztam fel a szemöldököm.

- Mert elviszünk titeket. Úgy is én viszem Vargát haza, úgy hogy ti is útba estek.

- Rendben, azt megköszönjük – mondta Lau. Elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza fele. Hamar eltelt ez a kis idő. Először Laut vittük haza, majd engem is. Megköszöntem mindent, és kiszálltam az autóból. Lassan 10 óra, így halkan nyitottam kapu ajtót, majd a bejáratit is. Levettem a cipőm és a kabátom. Majd felmentem a szobámba, de előtte hagytam egy üzenetet a konyhában, hogy holnap lovaglás 9-kor, és hogy reggel találkozunk. Reggel Lauval is jön lovagolni, majd akkor beszélek vele. Elmentem fürdeni, felvettem a pizsim és bedőltem aludni. Hamar elnyomott az álom.

Sziasztok!

Itt van egy újabb rész, jó olvasást!❤ Holnap drukkoljunk a Válogatottnak a Portugálok ellen együtt #HUN

Szaszaa16