Segítségek

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Miután kikecmeregtem az ágyból, kerestem egy futás való ruhát, és bementem a fürdőbe. Elintéztem a reggeli teendőimet, majd felvettem a zöld sport melltartóm, egy fekete ujjatlant és egy rövid fekete cicanadrágot. Felvettem a telóm az éjjeli szekrényről a fülhallgatómmal együtt, és kiosontam halkan, mivel még csak 5 óra múlt pár perccel. Lementem a lépcsőn, majd megcéloztam a kijáratot, de bele futottam valakibe. Nem másba, mint Nagyiba.

- Hát te? – kérdezett.

- Felébredtem, és megyek futni. Te?

- Inni jöttem le, mindjárt megyek vissza aludni – ásított egy nagyot.

- Nagyon fáradtnak tűnsz, hagylak is téged – mosolyogtam rá.

- Aztán csak ügyesen, nehogy eltévedj – kacsintott rám.

- Kösz. Kérlek, ne szólj senkinek.

- Okés – kiindultam, majd beraktam a fülesem, és elindítottam a kedvenc lejátszási listám. Ez mindig feltölt, most rám is fér.

Tegnapi nap után, ma nem tudom, hogy mi lesz. Futás elején ezen agyaltam, de ahogy tettem a kilométereket meg, úgy kezdtem felejteni. Majdnem Siófok és Zamárdi közt lévő táv felét futottam le, mikor visszafordultam. A reggeli frisstő futásomat nagyjából 1 óra alatt tettem meg. Fél hétre értem vissza a szállásra, ahol halkan vissza mentem a szobába. A barátnőm még az igaz álmait aludta, mikor neki álltam zuhanyozni. A frissítő után felvettem egy melltartót, egy farmer sortot és egy vörös ujjatlant. Majd lementem a konyhába. Épp akkor érkezett meg a szakács.

- Jó reggelt! – köszöntem.

- Jó reggelt! Hogy hogy ilyen korán fenn van? - kérdezte magázva.

- Kérem, tegezzen – rámosolyogtam – Korán felébredtem, majd elmentem futni.

- Rendben, de akkor engem is – 30 év körüli lehetett a férfi.

- Megegyeztünk.

- Jaj, be sem mutatkoztam. Kiss Attila vagyok, és téged hogy hívnak?

- Kovács Alexandra, de mindenki Szaszának hív.

- Rendben Szasza – mosolygott rám.

- Segítsek? – érdeklődtem.

- Jó lenne, mert elég nagy kupi van, ha szét nézel – körbe néztem, és tényleg. Mindketten felnevettünk.

- Szívesen. Mond, mit csináljak.

- Fel szeleteled a zöldségeket, míg én takarítok?

- Persze, csak annyit mondj meg, hogy hol találom őket.

- Van egy kisebb spejz, ott lesznek. Ha meg van külön tányérokon, akkor a felvágottat kell felszeletelni, amit a hűtőben találsz.

- Okés, köszi. Akkor neki is látok – evvel Attila eltűnt. Először meg kerestem a zöldségeket. A spejzből mindent kihozta, majd megmostam őket. Az uborka szeletelésével kezdtem, mivel az a legegyszerűbb szerintem. Utána jött a paprika, lilahagyma majd a paradicsom. Miután mindegyikből raktam a 10 db tányérra, utána kivittem az asztalokra. Attila már haladt a rend rakássál, mikor oda néztem. Visszafordultam a vágó helyhez, majd össze szedtem a felesleges zöldségeket. Ezeket vissza vittem a spejzbe, majd oda mentem a hűtőhöz és kinyitottam. Itt mindent meg lehetett találni. Különböző szalámikat, sonkákat, párizsikat, és kolbászokat. Kivettem mindegyikből egy adagot, majd ráraktam a tányérokra elosztva. Ugyan annyi tányért vittem ki, mint zöldségest. Ezután kiraktam az asztalokra sajtot, vajat, illetve teát meg kávét.

- Kész vagyok – szóltam oda Attilának.

- Ügyes vagy! – dicsért meg – Én is meg vagyok. Mindent kivittél?

- Szerintem igen, vagyis remélem. Kaják közül igen. Tányért, poharat, és evőeszközt még nem.

- Akkor rakjuk ki őket. Úgy is nem sokára jönnek enni, mivel 8 óra lesz 10 perc múlva.

- Rendben, akkor kezdjünk neki – Attila rakta a tányérokat, én pedig a poharakat. Utána az evőeszközöket elosztottuk kettőnk közt, és kihelyeztük végül ezeket. is. Pont jókor raktuk le az utolsó eszközt, mert meg érkezett a csapat.

- Jó reggelt – köszöntek kórusban. Pár perccel később az U17 is lejött. Legutolsónak érkezett meg a barátnőm. Szokása a késés.

- Jó étvágyat – mondta a szakács- Ma kitűnő segédem volt.

- Ki? – kérdezték páran.

- Szasza, ő rakta ki őket – mindenki ledöbbenten nézett, kivéve Nagyi.

- Megmérgezted? – kezdett kötözködni Áron. Ki más lehetett volna a kérdés feltevője.

- Csak neked drágám – mosolyogtam rá gúnyosan – Tudod, most visszakapod a kedvességet. Csak a tiedben van romlott kaja, vagy várj nem is. Lehet inkább kutyakaja, vagy macska. Nem tudom már. Bocsesz – mindenki röhögött, kivéve őt. Inkább kicserélte az ételét Bencével.

- Hé, azt akartam meg enni – szólt rá erélyesen.

- Leszarom. Ez a hülye kurva megmérgezte – közben dühös pillantásokat vetett rám.

- Te nem vagy normális – ordított rá Bence – Nem érted a poént?

- Nem, hagyjad – szóltam rá - Amúgy meg Áron, tudd, hogy mit mondasz rólam, mert nem állok jót magamért.

- Hahaha – nevetett ki – Ez jó. Majd a festett hajaddal és a műkörmöddel bánthatsz.

- A hajam alja festett az tény, de már rég óta. Nincs is műkörmöm, kivéve a kisbarátnődnek. Várj, hogy hívják. Nem valami Anita? – kérdeztem.

- De, úgy hívják. Ezt honnan tudod?

- Nem mondom meg. Amúgy most ismerted be, hogy a barátnőd, úgy hogy ciki – többiek síri csendben hallgatták a szócsatánkat. Többször bele akart már Dani szólni, de inkább várt.

- Az nem lényeg most. Kérdeztem előbb nem hallottad? – emelte fel a hangját

- Te nem vagy normális. Éreztél valamit irántam? Vagy csak arra kellettem, hogy kihasználj az idő során, és ott hagyj?

- Nem, dehogy. Szerettelek.

- Ez a gond, hogy szerettél. Akkor mire volt ez jó? – kérdeztem.

- Mert azt hittem, hogy megcsalsz.

- Honnan a francból veszed ezt? Ki mondta?

- Anita. Miután megismertelek, meséltem rólad neki. Neki állt megkeresni a neten, és az insta oldaladon talált egy képet egy fiúval. Elküldte a képet, mikor randiztunk. Bosszúból oda hívtam.

- Te... - közeledtem felé. Felállt és várta, hogy megöleljem, de ehelyett megpofoztam és behúztam neki – Ezt, azért mert megcsaltál, és összetörted a szívem.

- Szasza – kérlelt, miközben az orrát fogta, mivel vérzett. Hupsz lehet, kicsit erős lett.

- Kuss! Hagyj békén – ordítottam rá, majd leültem Daniékhoz. Kaja közben mindenki csöndben volt. Mikor végeztünk, elsők közt álltam fel, és szaladtam fel a szobába. Becsaptam az ajtót, majd lerogytam elé és sírtam. Megint miatta. Nem tudom elfejteni, hiszen szeretem még ezek után is. Annyira hülye vagyok.

- Engedj be ez nem megoldás. Kérlek! – könyörgött a barátnőm.

- Nem.

- Miért?

- Nincs értelme, egyedül szeretnék lenni.

- Kérlek, megbeszéljük ezt. Tudod, mi mindent megoldunk – igaza van. Tud segíteni, ha beengedem, így felálltam az ajtó elől, és kinyitottam.

- Igazad van – szoros ölelésbe vont, miután bejött.

- Üljünk le, és megbeszéljük – megfogta a kezem, és az ágyhoz húzott.

- Mit csináljak, hogy észre vegyen? Hogy szeressen? – sírtam el magam.

- Nyugi, ne sírj – átölelt – Miután feljöttél, megint kiosztották a fiúk, hogy elrontotta. Főleg Dani és tőlem kapott fejmosást. Remélhetően észhez tér.

- Nem hiszem, annyi esélye volt már.

- Rakd rendbe magad! Utána lemegyünk a standra és tartunk egy csajos napot. Mit szólsz hozzá? – talált ki egy jó ötletet.

- Legyen, akkor sietek – bementem a fürdőbe és normális állapotúvá varázsoltam magamat. Utána kimentem, és előszedtem a fürdőruhámat. Felvettem, majd vissza vettem a sortot és az ujjatlant. A barátnőm is így tett.

- Kész vagy?

- Igen, csak a táskámat bepakolom – mosolyogtam rá.

- Okés, az nekem sem ártana – miután beraktuk a törülközőket, labdát, naptejet és plédet, leindultunk.

- Irány a csajos nap – mondtam vidám kedvel.

- Na, legalább mosolyogsz már. Ez az igazi éned. Csak fel a fejjel – mosolygott rám.

- Mostantól megpróbálok ilyen lenni.

- Nagyon remélem. Menjünk a standra.

- Okés – kint a Balaton parton kerestünk egy árnyékos helyet, és leraktuk a cuccunkat.

- Megyünk a vízbe? – kérdezte a barátnőm.

- Igen – levettük a pólót és nadrágot. Majd felvettük a labdát, és bementünk a vízbe. Frissítő hideg volt, mivel tűzött a nap.

- Olyan kellemes, nem? – úszkált körbe-körbe.

- De nagyon is – majd lebuktam a víz alá, így lehűtöttem magamat teljes mértékben.

- Röpi? – bólintottam, majd elkezdtünk játszani. Persze csak kosárlabda érintéssel, illetve alkar érintéssel passzolgattunk egymásnak.

- Beszállhatunk? - hallottunk mögülem egy mély hangot. Lauval összenéztünk, majd oda fordultam. Bence, és Áron volt az. Addigra mellém ért a barátnőm.

- Komolyan gondoljátok? – kérdezte Lau.

- Igen – válaszolta a barátja.

- Gyertek – mondtam unottan. Beálltak hozzánk, majd négyen játszottunk. Áronra rá sem néztem, pedig ő végig bámult. Már gondolkoztam rajta, hogy beszóljak-e neki, hogy mit bámul, inkább türtőztettem magam. 1 órát játszhattunk nagyjából, mikor mi elfáradtunk, így inkább kimentük napozni.

- Direkt jöttek ide? – kérdeztem kissé ingerülten.

- Biztos. Áron ötlete lehetett, de adj neki esélyt. Kérlek szépen – nézett rám könyörgően a barátnőm.

- Jó adok neki egyet.

- Ez a beszéd. Most pedig mosolyogj, mert ide jönnek.

- Jaj, de jó – mondtam szarkasztikusan.

- Beszélhetnék? – kérdezte Áron.

- Legyen – sóhajtottam egyet, majd felálltam. Arrébb mentünk pár métert, majd szembe fordult velem.

- Sajnálom, tényleg. Szeretném elölről kezdeni veled. – hajtotta le a fejét.

- Kétlem.

- Bár mit megtennék, hogy el hidd nekem. Mit tegyek? – nézett mélyen bele a szemembe.

- Bizonyítsd be, hogy fontos vagyok neked! – mondtam, majd vissza mentem a barátnőmhöz.

- Na, mi volt? – érdeklődött.

- Újra szeretné kezdeni.

- Mit mondtál rá?

- Azt, hogy bizonyítsa be, hogy fontos vagyok neki.

- Ez haladás – mosolygott rám.

- Bence?

- Oda ment Áronhoz – pár méterrel arrébb beszélgettek, és nem tűnt túl boldognak.

- Nem akarunk bemenni, ebédelni?

- De, nagyon éhes vagyok már.

- Akkor nyomás.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top