Reggel az ébresztőmre keltem. Kimentem a fürdőmbe, és ahogy belenéztem enyhén szólva elszörnyedtem. A smink, amit felraktam lefolyt, és úgy néztem ki, mint egy másnapos. Gyorsan elővettem a sminklemosót és próbáltam leszedni, kisebb-nagyobb sikerrel. Utána levette a pizsim. Kiválasztottam egy fekete lovas nadrág és egy pink pólót, illetve a szürke lovas pulcsimat. Lent Anyu várt reggelivel.

- Jó reggelt Kicsim! - köszöntött vidáman.

- Neked is Anyu!

- Megreggelizel és indulunk. Ma apu nem jön velünk, mert dolgozik. Reggel találkoztam vele és puszil, és majd beszélünk vele, ha végeztünk a lovardában.

- Persze, rendben. - gyorsan megettem majd felvettem a mellőlem a pulcsit és indultunk az autóhoz.

Márciushoz képest nagyon jó idő van. Szerencsére a lovarda 10 percre van autóval, ami körülbelül 11 km-es ez a táv. Befordultunk a lovardához, és éreztem, hogy ez lesz az én napom. Mint mindig a kedvencemen fogok ülni. Sajna nem az enyém, mert drága eltartani és a suli miatt nincs is időm. Ezt hallgatom lassan 10 éve már. Rég óta szülinapi kívánságom egy saját ló, de ez eddig nem jött össze, majd talán egyszer. Kiszálltunk az autóból és elindultunk a fa istállóhoz. Ott találkoztam össze Lauval és az apukájával.

- Jó reggelt! - köszöntem, és megöleltem Laut.

- Nektek is! - mondta Zoli. Anyuval elkezdtek beszélgetni, míg mi kihoztuk a lovakat. Lau Bambin ül, egy szürke színű Arab-telivéren. Én pedig egy hidegvérű, deres színű lovon. Lepucoltuk őket, mire megérkezett az oktatónk.

- Jó reggelt! - köszönt Kati.

- Neked is! - köszönt Anyu.

- Szia - köszöntem.

- Na, lányok gyertek ide! - oda mentünk - Ma csak ketten lesztek így ülhettek szőrén, ha gondoljátok.

- Ki nem hagynánk - mosolyogtunk.

- Akkor kantározzatok és irány a pálya - több szó nem is kellett, és mentünk is a kantárokért. Felraktuk rájuk, majd elindultunk lefelé.

A pálya bejárata előtt van egy fel lépő és ott megálltam, párhuzamosan beállítottam a lovam nagy nehezen, majd felszálltam. Aztán így tett Lau is. A pályán elkezdtünk egymás mellet menni lépésben, majd eltávolodtunk egymástól, és elkezdtünk ügetni. Elején szépen lassan, hogy bemelegítsük a lovakat és enyhe állításokat, hajlításokat csináltunk a sarkoknál. 10-15 perce mehetett így, utána jöttek a feladatok. Éreztem Fincin, hogy kicsit furán viselkedik, de ez már máskor is volt vele, így nem adtam nagy szót neki. Kis kör, 3 ívű kígyóvonal, átváltás, középből és sorolhatnám még. A lovak bemelegedtek, mi meg kezdtünk fáradni. Ahhoz képest elég jól mentünk szőrén, a feladatok is szépen lettek kivitelezve, mondjuk néha Finci levágta, vagy ellenkező irányba akart menni. Felvettük lépesbe őket, és sétáltunk pár kört, majd az oktatónk bejött középre. Tehát jöhet a vágta. Elkezdtünk ügetne, ekkor vettem észre, hogy a másik pályán is megy az edzés. Nem kedvelem őket túlságosan, régebben miattuk estem le, nem szeretném megismételni a múltat. A hálónál figyeltünk, majd balra állítottam és beugrattam. Szépen haladtam, már majdnem megtettem az első kört, mikor hirtelen megijedt Finci és elkezdett ágaskodni, kapaszkodtam a nyakába nem sok sikerrel. Elkezdtünk dőlni oldalra, a karámfal pont alattunk volt, így arra dőltünk rá. Éles fájdalmat éreztem a bal lábamban majd hallottam egy sikítást és elnyelt a sötétség.

Próbáltam a szemem kinyitni, de nem akart sikerülni. Nagy nehezén kinyitottam a szemem és egy fehér falú szobát láttam. Oldalra néztem és láttam, hogy Anyu és Apu ül egymás mellett, az ágyam mellett. Vajon mióta lehetek itt? Próbáltam a kezem mozgatni és megérintettem Anyu kezét.

- Kicsim, felébredtél - mondta vidáman, rámosolyogtam. Hívta az orvost, aki hamar mellettem is termett.

- Hogy van Hölgyem? - kérdezte.

- Fáj a lábam és a fejem. Mi is történt velem? - ekkor lenéztem és láttam a begipszelt lábam.

- Pár hét és jobban lesz. Szerencsére nem olyan vészes a törés, és szalag sem szakadt el. A fejét pedig beütötte és enyhe agyrázkódása volt.

- Akkor ez jó hír?

- Igen. Kitöltöm a papírokat és a délután folyamán már haza mehet - elköszönt, majd kiment.

- Nem sokára otthon pihenhetsz, jövő héten nem mész suliba, aztán meglátjuk - aggodalmaskodott anyu.

- Rendben, jó lesz egy kicsi pihenés - bár a pótlás már nem. Hamar eltelt ez a pár óra. 5-re már otthon voltunk, és én az ágyamban pihentem. A járás az necces még, így apu hozott fel ölben. Írtam Launak rögtön, ahogy magamra maradtam.

· Szia Lau! - írtam neki.

· Szia, hogy vagy? Mit mondtak? Mesélj!

· Felhívlak az egyszerűbb - leírtam és tárcsáztam a számát is.

- Na, mesélj - kérlelt.

- Rendben. - elmondtam, mindent, amit a doki mondott, és amit a szüleim is, ő csöndben tűrte a monológom.

- Ez jó és rossz hír egyben. Amúgy akkor a pénteki edzéssel mi lesz?

- Elmehetünk, majd megkérem, hogy vigyenek el minket. Az úgy jó?

- Persze tökéletes, akkor hagylak pihenni is.

- Köszi, majd beszélünk. Puszi - bontottam a vonalat, és eldőltem az ágyamon és elnyomott az álom.

A következő hét hamar eltelt, a suliban megértik, miért nem vagyok. De jövő héten már mehetek. Ma péntek van, így mikor Lau végez, a sulival, akkor megyünk az edzésre. Apukája elvisz minket. Hamar eljött a két óra, addig sorozatot néztem és ettem. Hiányzik egy kicsit a suli, főleg a barátok miatt. Jövőre mondjuk, Lau is oda fog járni ahova én, így még többet leszünk együtt. Felvettem egy Fradis pulcsit, egy zöld pólót és egy cica nadrágot. Gipsszel kicsit nehéz volt felvenni, de megoldottam. Negyed háromkor csöngettek, felálltam a nappaliból és elbicegtem oda. Közben a táskámat is magamhoz vettem, és kinyitottam az ajtót.

- Szia - köszöntem Launak majd megölelt. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk a Népligethez. 10 perc alatt ott voltunk, kiszálltunk, majd elindultunk a bejárathoz. István állt ott, egy másik őrrel.

- Jó napot! Sziasztok! - köszönt Lau helyettem is.

- Sziasztok! Hát ti, hogy hogy itt vagytok? - kérdezte István.

- Jöttünk az edzést nézni, ami háromtól lesz - mondtam.

- Jaja, gyertek! - elkezdett befelé menni, majd követtük. Szépen lassan mentünk, így tudtam tartani a tempót.

- Mi történt a lábaddal? Ha szabad kérdeznem.

- Persze, szabad. Leestem a lóról és eltört.

- Oh. Jobbulást!

- Köszi - megérkeztünk a pályához, a fiúk még az öltözőben lehetnek, így leültünk a kispadra és csináltunk pár képet. Addigra meg is érkeztek. Felálltunk és oda mentünk hozzájuk.

- Hát veled mi történt Bice-bóca? - kérdezte Laci.

- Leestem a lóról és hát eltört a lábam - mindenki felszisszent majd jól megölelgettek.

- Jobbulást Hugi! - mondta Böde.

- Köszönöm mindenkinek - és körbenéztem rajtuk. Megérkezett Doll és elkezdődött az edzés. 2 és fél óra után fejezték be, hulla fáradtan. Bementek az öltözőjük be, addig mi kinn maradtunk. 20 perc után kezdetek kiszállingózni a pályára hozzánk. Elkezdtünk beszélgetni, majd egy telefon csörgés zavart meg minket.

- Szia Anyu! Kinn vagyunk még, és beszélgetünk. Persze megkérjük, puszi - mindenki felém nézett - Valaki haza visz minket?

- Persze, gyertek - mondta Böde. Elköszöntünk majd haza vittek minket. Felsántikáltam a szobámba, majd elmentem fürödni és bedőltem az ágyba aludni.

Sziasztok!😊

Itt egy újabb rész! Láttátok a Portugál- Magyar meccset? Ti mit szóltatok hozzá?😎❤💚

Szaszaa16