+16

Jungkook döbbenten nézett körbe a lakosztályán, ami egy hatalmas, és tökéletesen felszerelt edzőterem volt. Belőle két ajtó nyílt az egyik a fürdőszobába vezetett, a másik pedig a hálójába. A hálószoba még nagyobb meglepetést okozott neki, mint a lakosztály maga, ugyanis a falon különböző szexuális segédeszközök díszelegtek. Kezével végig simított a kötelek, övek, szíjak rengetegén, és az eddig riadt gondolatait pajzán képek töltötték meg. Szemét végig futtatta a fenyítő pálcákon, végül kezébe vett egyet, és meglendítve a tenyerébe csapott. Az enyhe csípős érzésre elmosolyodott. Visszaakasztotta a többihez, és hátrább lépett. Nem gondolta volna, hogy a kastély ennyire mélyen a lelkébe lát. Lakosztálya minden igényét kielégítette, még azt is, amit magának is nehezen ismert be.

- Hát, ide soha senkit nem szabad beengednem. - jegyezte meg halkan, egy igazán csibészes mosollyal az arcán. Mivel nem volt sok ideje, így gyorsan ledobta magáról a halandó ruhákat, és indult lemosni az ezer év alatt szinte bőrébe ivódott szagot.

Jin úgy vonult be öcséi közé, mintha menyasszony lenne az esküvőjén. Léptei lassúak voltak, tekintete pedig megannyi titkot rejtett. Apró mosollyal az arcán állt meg a köralakú aula közepén, és vezette végig szemeit a társaságon.

- Testvéreim, köszönöm, hogy ilyen gyorsan idefáradtatok. - intett a kezével, akár egy porond mester.

- Sokat kellett rád várni. - morogta az orra alatt Namjoon, amiért kapott egy gyilkos tekintetet a Mindenek urától.

- Parancsolsz? - kérdezte megemelt szemöldökkel. Egész tartása megváltozott. Szinte üvöltött róla, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Namjoon összeszűkítve a szemeit felállt trónjáról.

- Ide rángatsz minket, miután egyik pillanatról a másikra eltűnsz magyarázat nélkül. - emelte fel a hangját. - És még meg is váratsz. Mit gondolsz mi mik vagyunk, a szolgáid?

- A leszármazottjaim vagytok. Csak azért léteztek, mert én létrehoztalak. - feszült meg az idősebb állkapcsa.

- Engem speciel nem te alkottál. - ment közelebb Nam. Szemei csak úgy szikráztak. - És biztos vagyok benne, hogy elpusztítani is képtelen lennél.

- Miért bízol ennyire magadba? - nevetett fel gúnyosan a másik. A többiek csak csendben hallgatták a szerelmesek civódását. Egyedül Jimin szemei lettek egyre haragosabbak, míg végül már szinte szikrákat szórtak. Teste remegett az elfojtott haragtól, míg végül elpattant benne valami.

- Elég! - üvöltötte el magát. Hangja bezengte az egész termet. A falak megremegtek, és megrepedeztek tőle. Az aula közepén álló páros meglepetten nézett az elsötétült tekintetbe. - Nem bírom elviselni, azt a rengeteg érzelem hullámot, ami belőletek árad. - masszírozta a homlokát. - Örülnék, ha megkímélnétek ettől, szóval, most mindketten lenyugodtok, és pihentetitek ezt a veszekedést, amíg az ülésnek vége! - hangja parancsoló volt, és el is érte a kívánt hatást. A két idősebb, és hatalmasabb isten belsőjében szétáradt a nyugalom. Meglepően megkönnyebbültek mindketten. Ez volt Jimin ereje. Emiatt tartottak az istenek annyira a rózsaszínhajú férfitól. Képes volt uralni mások érzéseit, legyen az bármennyire is erősebb nála. Namjoon csendben helyet foglalt. Jin, pedig megköszörülve a torkát, folytatta.

- Tehát... kis családunk az elmúlt évezredben csonka volt. Mint tudjátok egyik testvérünk kénytelen volt földi száműzetésben élni, hogy erejét kiismerje. Én ezalatt az ezer év alatt Hoseok segítségével folyamatosan megfigyeltem őt, és követtem a fejlődését. Fájt a lelkemnek látni, hogy újból, és újból elbukik a próbákon, amit olykor a véletlen, olykor én állítottunk elé. - kis szünetet tartva ellenőrizte Jungkook helyzetét, majd folytatta. - Ma, a nap mikor még épp csak elkezdődött, Jungkook saját magát állította minden idők legnehezebb próbája elé. És végre sikeresen leküzdötte. Mivel ez nem az első alkalom volt az utóbbi időben, ezért úgy döntöttem ideje visszatérni otthonába.

- El se hiszem, hogy nem kell többi nyomon követnem. - sóhajtott megkönnyebbülten Hoseok.

- Igen testvér, sajnálom, hogy ilyen nehéz terheket róttam rád, és köszönöm az áldozatos munkádat. - biccentett hálás tekintettel Jin, majd szemei Jiminre tévedtek, aki hirtelen megfeszült. Sokkal korábban megérezte az egyre közeledő illatát, mint az ősatya, ami meglepte őt. - Nos, szeretném, ha mind szeretettel köszöntenétek. - indult helyére, és ruháját megigazítva foglalta el trónját. - Jungkook kérlek fáradj be. - szólt még utoljára.

Kook úgy festett akár egy angyal. Talpig fehérben lépett az istenek elé, de sötét szemei veszélyesen csillogtak, és izmos testalkata olyan arcpirító dolgokat juttatott Jimin eszébe, hogy képtelen volt visszafogni magát. Szemei tetőtől talpig végig kúszott a fiún, és ismét megállapította, hogy ennyire provokatív külsővel nem sok férfi rendelkezik. Eddig is gyorsan verő szíve, már a torkában dobogott.

Jungkook, minden lépéssel, amivel közelebb került Jiminhez, érezte, magát kísérti meg. A rózsaszínhajú, olyan méltóságteljesen ült a trónján, hogy képtelen lett volna nem tisztelettel tekinteni rá, mégis, ahogy ránézett, az teljesen más volt... A tekintete olyan forró volt, kihívó, és kacér, hogy félt mindenki előtt merevedése lesz. Ahogy megállt a terem közepén, már levegőt se mert venni, mert egész testét elöntötte Jimin vadító illata. Mikor újra találkozott a tekintete a sötét hívogató szempárral, teste nem mozdult, és szava is elállt. Csak a másikat látta, és érezte.

- Jungkook? Figyelsz rám? - hallotta meg végül, a valószínűleg sokadik szólítást, így elpirulva fordult Jin felé.

- Sajnálom bátyám, csak olyan jó köztetek lenni újra, hogy szóhoz se jutok. - mosolyodott el. Válasza láthatóan jókedvre derítette bátyjait. Csak Jimin nézett rá komoly szemekkel, mintha kiakarná fürkészni gondolatait.

- Hmm... - dőlt előre komoly tekintettel. - Jungkook, igaz? - kérdezte tárgyilagos hangon.

- Igen, mester! - fordult felé Kook, meglehetősen erotikusan ejtve a szavakat, de szemeit inkább a padlóra szegte. Félt a másik túl sokat olvasna ki tekintetéből. Érezte, ahogy az idősebb egy pillanatra megrökönyödik a megnevezésen.

- Sajnálom, de nem emlékszem rád. - állt fel Jimin, és közelebb sétált, ami még nehezebbé tette Jungkook számára, hogy visszafogja magát. - A többiek azt mondták, hogy a leszármazottam vagy.

- Igen, mester. - felelte ismét, már az izgalomtól rekedtesebb hangon. Jimin közvetlenül előtte állt meg, de ő csak a cipőjét látta, nem mert felnézni. Az érzelmek istene a fiú álla alá nyúlt, és felemelte az eddig leszegett fejet. Érintése szinte égette Jungkook bőrét, és egész testén végig futott a borzongás. Tekintetük ismét találkozott, és érezte Jimin szemei szinte lelkébe hatoltak.

- Sokat szenvedtél, és sok rosszat tettél, mégsem kerestél fel ezer év alatt egyetlen egyszer se. Egészen a mai napig. - ez nem kérdés volt. Kook értetlenül nézett a kutató szemekbe.

- Igen, mester. - erősítette meg az alacsonyabbat.

- Mi történt köztünk, amiért ennyit vártál? - csúsztatta le álláról a kezét egészen mellkasáig. Az ifjú isten szíve olyan erősen lüktetett. Képtelenség volt, hogy a másik figyelmét elkerülje.

- Kevesebb, mint szerettem volna. De bármikor megismételném. - hajolt közelebb a másikhoz, így ajkaik között annyira apró távolság volt, hogy érezte a másik bőréből áradó forróságot. Ám a lélegzetét nem. Úgy tűnt, ahogy ő, úgy a másik sem vett levegőt. Talán neki is ugyanolyan gondot okoz érezni az illatát, gondolkodott el Kook.

- Túl nagy falat lennék én neked Jungkook. - mosolyodott el Jimin olyan buján, hogy az ifjú isten csak meglepetten pislogott. - Talán kicsiben kéne kezdeni, egy olyan kisfiúnak, mint neked. Így is majd kiugrik a szíved. - kacagott, majd kikerülve őt elindult a kijárat felé. Jungkook továbbra is döbbenten nézett utána.

- Én még soha nem láttam ilyennek... - suttogta a formás alak után bámulva.

- Köszöntelek itthon testvér. - ölelte meg Namjoon, és a többiek is csatlakoztak. - Vele jobb, ha vigyázol.

- Igen, Jimin... hmm... nem akarlak elijeszteni, de képes olyan mértékig lefárasztani, hogy azt hiszed meghaltál, ez pedig már a túlvilág. - veregette hátba Tae.

- Este kezdődnek az óráid. Szóval addig próbálj meg lehiggadni. - borzolta össze barna tincseit Jin.

- Óráim? - kérdezte Kook egyik döbbenetből a másikba esve.

- Igen. Ideje megtanulnod, milyen istennek lenni. A gondolkodásod túl korlátolt, az emberek miatt. Jimin megtanít mennyire határtalan a mi világunk,  mire vagyunk képesek. A szabályainkat, szokásainkat. A család részévé tesz. - mosolygott biztatóan. - Na, akkor, ha mindenkinek rendben van, az ülést berekesztem. - nézett végig a társaságon.

- Persze... biztos fontos dolgod van, ó, mi hatalmas nagyurunk. - nézett rá megvetően Namjoon. Az eddigi nyugalom, ami rátelepedett egy szemvillanás alatt megszűnt, és ugyanolyan dühös volt, mint mielőtt Jimin lecsitította volna.

Jungkook sóhajtva indult felfedezni az otthonát. Rég járt a hatalmas kastély falai között, és még is minden kő, tégla, szobor, festmény és illat, annyira ismerős volt, mintha el se ment volna.  A halhatatlanok világában, úgy tűnt megállt az élet. Többségük még mindig hanbokot viselt, és a kastély is pont úgy festett, mintha a múltkorból maradt volna itt. Pár új teremmel bővült, amikben videó játékok, és gépek voltak. Egyedül ezek a termek utaltak rá, hogy az itt élők valamit azért haladtak a korral. 

Jungkook a hideg falnak támasztotta homlokát, és sóhajtott. Jimin látványa, illata, és hangja, túl intenzív érzéseket keltett benne, nehezen tudta kezelni a helyzetet. Nagyon félt, hogy merevedése lesz a másik előtt, vagy zavarában teljesen elvörösödik, mint egy kislány. Muszáj volt lecsillapítsa magát. Úgy döntött, visszavonul lakosztályába.

Ahogy belépett az ajtón, már is nyugodtabbnak érezte magát. Ez volt ő, az otthona, és itt csak maga lehetett. Gyorsan lerángatta magáról a ruhákat, majd a fürdő felé vette az irányt. A méretes helyiségben volt egy hatalmas forró vizes medence, egy sarok kád, és még egy két emberre tervezett zuhanyzó kabin is. A zuhany felé vette az irányt, és megengedte a vízsugarat. Háttal állt be a tus alá. Finoman végig húzta ujjait az állán, ahol Jimin érintette, majd végig simított a nyakán lefelé, az izmos mellkasán, a kockás hasán egészen az öléig. Keze nyomát meleg vízcseppek követték, ami kellemes izgalmat okozott neki. Ahogy eszébe jutott a férfi sötét, forró tekintete, buja mosolya, és kábító illata, férfiassága, máris megkeményedett. Nem hezitált, erősen magára markolt egyik kezével, míg a másikkal a falnak támaszkodva tartotta meg magát.

- Áh, Jimin! - sóhajtotta, ahogy végig húzta lüktető hosszán a kezét. Fantáziálása, annyira élénk volt a friss élmények miatt, hogy egyre erősebben érezte a szédítő illatot.

- Jaj bocs, én nem akartalak zavarni! - hallotta meg az aroma gazdájának meglepett hangját. Zavartan fordult felé, és döbbenten nézte a fülig vörösödött gyönyörű arcot. - Kint megvárlak. - fordult el gyorsan Jimin, de nem elég gyorsan. Bőven volt ideje szemével feltérképezni a vadítóan vonzó férfi testet, ami elé tárult. 

Életében nem jött még ennyire zavarba, és csak magát hibáztathatta. Korábban annyira részegítően hatott rá az ifjú isten illata, hogy nem mert lélegezni, így nem érezte a szexuális feszültséget a levegőben, ami figyelmeztethette volna, hogy ne zavarja a másikat. Most viszont a felfűtöttség miatt, kapkodnia kellett az oxigén után. Így orra megtelt a fiú izgató, és erotikus szagával. Próbált messzebb kerülni, ezért gyorsan átment a másik szobába, és magára is csukta az ajtót, hogy kizárjon amit csak lehet.

Sóhajtva ült le az ágyra, és elengedve a felgyűlt feszültséget dőlt hátra. A plafont bámulva elveszett gondolataiba. Fogalma se volt, hogy ki ez a fiú, de olyan intenzív érzéseket váltott ki belőle, amit még Kobunál sem érzett. Úgy sejtette, ez azért lehet, mert a másik a leszármazottja volt. Hajába túrva fordult oldalra, amikor ismét lefagyott. Döbbenve nézett a falon díszelgő pajzán tárgyakra. Azt hitte egy pillanatra, hogy káprázik a szeme. Gyorsan felpattant, és oda ment, hogy közelebbről is szemügyre vegye őket. 

Volt ott minden, ami csak egy nagyon kielégítő perverz szexuális kalandhoz kellett. Kötelek, bőrövek, szíjak, ostorok, fenyítőpálcák, bilincsek, és ami igazán lekötötte a figyelmét, azok a dildók voltak. Minden méretet, és színt megtalált, amit csak ismert. A legszimpatikusabbat kezébe vette, és finoman végig simította.

- Te mit keresel itt? - kérdezte becsapva az ajtót a barna. Jimin ijedtében ki ejtette a vibrátort, és zavartan emelte égre a szemeit.

- A frászt hoztad rám. - sóhajtotta mellkasára téve kezét.

- Jimin hyung.. mit keresel a hálószobámban? - lépett közelebb Jungkook. Tekintete elsötétült a haragtól, és keze megremegett a benne dúló feszültségtől.

- Téged vártalak. Nem egyértelmű? - kérdezte finoman, és megsimogatta a fiatalabb arcát. - Nem sejtettem, hogy ilyen durván szereted. De tudod mit? - kérdezte körbesétálva őt, miközben kezét végig a testén tartotta. - Tetszik. - suttogta a fülébe, finoman megnyalva a másik fülcimpáját. Kook hirtelen fordult meg, és elkapta a rózsaszínhajú keskeny csípőjét, ám mielőtt magához húzhatta volna, a férfi eltűnt kezei közül. - Akkor mehetünk? - kérdezte már az edzőteremben állva.

- Jimin hyung. Ne játssz velem, mert ha egyszer elkaplak szétrepesztem a feneked. - villant meg a sötét szempár.

- Még szerencse, hogy gyorsan gyógyulok. - kacsintott elmosolyodva. - Egyébként is esélytelen, hogy elkapj. Jelen pillanatban sokkal gyorsabb vagyok, mint te. - nevette el magát, majd hirtelen ismét az ajtóban álló Jungkook mögé került. - Ezt pedig. - vette fel a földön heverő vibrátort. - Elviszem magammal, a hallgatásom áraként.

- Tessék? - pirult el a fiatalabb. - Mire kell az neked?

- Szerinted? Kényeztetni fogom magam, miközben rád gondolok. - mondta játékosan az érzelmek istene. - Vagy szeretnéd, ha a többiek megtudnák az ízlésed?

- Nem, áll az alku. - sétált közelebb Jungkook. - Csak, inkább ezt vidd. Méretben jobban passzol. - emelt le, egy jóval nagyobb dildót, az egyik polcról. Jimin elpirulva vette át a felé tartott műpéniszt, és adta vissza a másikat, majd olyan gyorsan illant el, hogy Jungkook is meglepődött. - Elképesztő vagy Jiminie... - suttogta a férfi hűlt helyét nézve.

- Mehetünk? - hallotta ismét az édes hangot az edzőterem felől.

- Azt hittem, hogy ma már elijesztettelek. - vigyorodott el a hálóból kilépve a háború istene.

- Nem, csak haza vittem az új kis barátomat. Egyébként elnézést, hogy így rád törtem, de szólni akartam, hogy kezdhetjük az órát, ha készen állsz. - mosolygott bocsánatkérő szemekkel. - Csak nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben talállak...

- Nem bánom, hogy így alakult... sok érdekes dolgot tudtam meg rólad, mester. Alig várom, hogy megtudjam, ki is vagy te. - csúsztatta finoman ujjait a rózsaszín tincsek közé. Jimin nagy sötét szemei ismét az arcát kutatták, de már nem fordult el, azt akarta a férfi tudja, mennyire kívánja őt. Hogy tudja, ha sokat játszik a tűzzel, megfogja égetni magát. - Mehetünk. - felelte elengedve a selymes hajszálakat.