+18

Jimin sóhajtva lépett az átrium füvére. Egy része minden áron megakart fordulni, és messze kerülni a veszélytől, amit a vizek ura jelentett. Egy másik sötét része pedig, kényszeresen közel szeretett volna kerülni hozzá, érezni a vérének ízét az ajkain, és olyan szenvedélyesen egyesülni, ahogy csak bír. Lépései megfontoltak és lassúak voltak. Épp ezért a fiatalabb türelmetlenségében elé rohant, hiszen már kínzóan hosszú percek óta, egyre erősebben érezte az érzések istenének finom édes illatát. Nem bírt tovább várni rá.

- Végre itt vagy. Már reggel üzentem, mi tartott eddig? - kérdezte szoros ölelésbe zárva a rózsaszínhajút.

- El se akartam jönni. - lépett távolabb Jimin, amikor fülében dübörögni kezdett a másik gyors szívverése. - Csak Jungkookot magára akartam hagyni egy kicsit, hátha kitisztul a feje.

- Elég nehéz fejűnek tűnik. - jegyezte meg Tae vigyorogva.

- Ennek te örülsz? - mosolyodott el Jimin is.

- Ha emiatt hozzám menekülsz, akkor igen. - simított érzékien az alacsonyabb tarkójára, és olyan közel húzta, hogy az ajkaik majdnem találkoztak. - Nem érdekel, ha csak azért akarsz, mert ő felizgatott, amíg megkapom, amit akarok.

- Tae ez így nem helyes. - suttogta Jimin remegő hangon. Teste még mindig tüzelt az átkozottul szemtelen Kook miatt, a kék hajú ujjai pedig finoman simogatták tarkóját, amitől libabőrös lett az egész háta.

- Ígérem, senki nem tudja meg. - húzta az elsötétített szobába, ahol már semmilyen kíváncsi tekintet nem követhette őket.

Jiminben feltámadt valami rossz érzés, de messze elhessegette, és inkább a formás és puha szájra tapadt. Hevesen csókolta a másikat, miközben erővel tépte le a vékony köntöst, amit Tae viselt. Róla úgy repült le a ruha, mintha soha nem is hordta volna.

Nem jutottak el az ágyig. Jiminben túl sok, és túl régi feszültség tombolt, ahhoz, hogy vissza tudja fogni a szenvedély áradatot. Úgy nyomta a fiatalabbat a hideg talajra, hogy a márványpadlón apró repedések törtek fel. A kék hajúnak már esélye se volt elmenekülni, még a helyzetükön se tudott változtatni. Jimin volt az idősebb, így az erősebb is. Csak hagyta, hogy kiélje rajta a vágyait. A rózsaszínhajú nem is váratta sokat, egy szemvillanás alatt a merevedésén ült. Olyan szűk, és forró volt belül, hogy Tae azonnal eltudott volna élvezni. Ám mint mindig, amikor Jiminnel volt, valami most is visszafogta, ott tartotta az orgazmus mezsgyéjén, de nem engedte átlépni azt, amíg Ő meg nem kapta, amit akart. Csak mozgott rajta olyan hevesen, és vadul, mintha egy igazi bikát lovagolna. Arca kipirult és nyögései egyre hangosabbak lettek, míg végül teste megfeszült, és élvezetével beterítette Tae mellkasát. Ekkor a fiatalabb is átlendülhetett végre, és egy hosszú kifacsaró kielégülés után fáradtan ernyedt el a hideg, megtört padlón. Jimin lihegve dőlt mellkasára, és ettől már nem is lehetett volna boldogabb.

Csendes percek teltek el. Percek, amik megteltek a kihűlt szenvedély után hagyott kérdésekkel, egyre hangosodó zavaró, és vádló gondolatokkal. Végül Jimin törte meg a számára cseppet sem nyugtató hallgatást.

- Sajnálom... - nézett fel a kék hajúra sötét szemekkel. - Remélem nem fáj sehol. - emelkedett fel a hevesen verdeső mellkasról, miközben alaposan átnézte a másik testét.

- Ne aggódj, hozzá szoktam már, hogy nem tudod visszafogni magad. - mosolyodott el. - Habár Jungkook miatt, most még hevesebb lettél.

- Ennyire nyilvánvaló? - állt fel magára terítve a másik kissé megszaggatott köntösét. Tae rögtön követte egykori mesterét.

- Igen, de én segíthetek leküzdeni ezt az érzést, ha te is segítesz nekem. - sétált az éjjeli szekrényéhez. Jiminben most még inkább feltámadtak a rossz érzések. Ezek pedig olyan természetfeletti érzések voltak, amit nem hagyhatott figyelmen kívül.

- Tae. Bármit is vársz tőlem nem biztos, hogy meg tudom vagy akarom adni neked. - mondta körbejárva a Vizek urának szobáját. Mindig lenyűgözte az a természetes hangulat, amit árasztott. Az egyik fiókos szekrényen sok apró kacat díszelgett, amit a fiú a halandók világából hozott magával. Felemelt párat, és alaposan szemügyre vette a kis tárgyakat. Szája sarkában olyan mosoly bujkált, ami lenyűgözte a másikat.

- Tudom, hogy nem akarod megadni, ezért nem hagyok neked választást. - felelte végül, mintha még egyszer átgondolná amire készül. Jimin mellkasába belehasított a félelem, amit a fiatalabb árasztott. Egyértelmű volt, hogy Tae készül valamire, és nem is tévedett.

Ijedten fordult felé, hogy isteni erejével próbálja a másik érzéseit befolyásolni, és megállítani őt. Késő volt. A kék hajú elszánt tekintettel nézett rá, és érzései megingathatatlanok voltak. Kezében egy apró, éles kést tartott, aminek csodás faragott, csont markolata volt. Jimin ismerte a kést. Az is ott díszelgett eddig a fiókos szekrényen, a többi kacat között. Most a kék hajú kezében olyan veszélyt jelentett, amit képtelen volt megállítani. Az érzések istene csak nézte döbbenten, ahogy szeretett kisöccse egy hirtelen mozdulattal végig húzza a kést a nyakán, majd a finom a bőrt beteríti a karmazsin. Jimin lélegzete elakadt, ahogy megérezte a tömény szagot, és fogai ismét, mintha élesebbek lettek volna.

Nem attól félt, hogy Tae meghal, hiszen isten volt, attól félt, hogy elveszíti önmagát, hogy ismét az az érzéketlen szörnyeteg lesz, aki egykor volt.

- Mit csinálsz, te barom? - rohant oda, de hiba volt. Ahogy a forró vér kezére folyt, a sötét oldala ismét kezdte elnyelni. Tae ellenben, mintha egyre izgatottabbá vált volna.

- Igyál a véremből, és nyomd el, amit Jungkook iránt érzel.  - simított végig a porcelán fehér, bársonyos bőrű nyakon. - Cserébe pedig én is megakarom kóstolni a te véred. Egyesüljünk, legyünk egymáséi.

- Tae! Mi istenek vagyunk. Nem tehetjük ezt. Ezzel megszegünk mindent, ami természettől való. - suttogta Jimin, de szemei sárga tűzben égtek a vér iránti vágya miatt.

- Nem akarsz szabadulni attól, amit aziránt a mitugrász iránt érzel? - kérdezte közelebb húzva a másikat. - Tudom, hogy akarod. - suttogta érzékien.

- Nem. Nem akarhatom. - szakította ki magát Jimin a másik karjaiból.

Tae vére fokozatosan apadni kezdett, ahogy a seb percről percre gyógyult nyakán. Jimin agya pedig ezzel együtt kitisztulni látszott.

- Évekig csináltad. Akarom, szükségem van rá. A függőd lettem. Ahogy a fogaid belém mélyednek, ahogy érzem, hogy a vérem beléd kerül. Ezek a dolgok izgatnak fel igazán. - kérte könyörgően. Jimin értetlenül hallgatta a másikat, és semmi mást nem érzett már, csak undort.

- Tae. Évekig csináltam. Meghasadtam miatta. - lépett még távolabb a másiktól. Friss levegőre volt szüksége. - Mostanra szedtem össze magam. Nem akarok újra... Nem tehetem.

- Csak egy korty, kérlek. - nézett kérlelően a még mindig sárga szemekbe. Hosszú fájdalmas, lelkitársakat szétszakító csend állt be közéjük. - Legyél ismét a vámpírom. - az utolsó szó hallatán Jiminben ősrégi, és borzalmas emlékek rémlettek fel. Olyan emlékek, amiket mélyen magába temetett volna, de ma már kétszer is kénytelen volt újra átélni őket.

- Tae nem lehet... - suttogta fájdalommal teli hangon, és elillant. Ahogy eltűnt hirtelen minden ablak kicsapódott, és a nap vakítófénnyel töltötte meg a szobát. Tae sírva gömbölyödött össze, mert érezte valami eltört, és ami egyszer eltörik, az mindig törött marad.

Jimin a szobájába érkezett vérrel borított kezekkel, egy szaggatott vékony köntösben, és csak sírt. A fájdalom, amit érzett az övé volt, Taehyunggé volt, és még azé a pár száz emberé, akiket jó pár emberöltővel ezelőtt bántott. A mellkasából szinte kitört ez az érzés, belül szétszakadt apró, majd még apróbb darabokra.

- Jimin? - hallott egy bizonytalan hangot. - Ugye nem?

- Hoseok... - nézett könnyes szemekkel bátyjára. - Nem tettem meg. Hiába könyörgött, nem tettem meg.

- Helyes. - sóhajtott megkönnyebbülten, majd a rózsaszín hajúval szemben a földre ült. - Először is vegyél pár mély levegőt. - szorította meg a másik apró kezét. - Most fújd ki a fájdalmat, fújd ki magadból, amíg csak a sajátod marad. Ne engedj be mást. - mondta olyan biztató és nyugtató hangon, ahogy csak ő tudott beszélni. Jimin, mint egy szófogadó kisgyerek kapaszkodott a felé nyújtott kezekbe, és tette, amit bátyja mondott.

- Köszönöm, már sokkal jobb. - nyitotta ki szemeit, amik már ismét gyönyörű csokoládé barnák voltak.

- Elmondom mit tudok. - mosolyodott el kissé hyungja. - Elmentél Taehez. Volt köztetek egy elég intenzív szexuális feszültség. - Jimin lassan bólintott. -  Azután csak annyit láttam, hogy te elillansz, Tae pedig véresen a földön fekszik. - kis szünetet tartott, hogy saját maga is megeméssze a látottakat. - Tartok tőle, hogy olyan dolgok kerültek elő, amiket mélyen eltemettünk.

- Annyi mindent elfelejtettem... - ölelte át a térdét Jimin szorosan.

- Igen el, és ez így volt rendben. - simogatta meg nyugtatóan a fejét Hoseok. - Egy nagyon sötét korszakod volt. Közvetlenül a szerelmed halála után. Csak bolyongtál a földön. Kutattad, hogy zárhatnád ki az érzéseidet.

- De megtámadtam és bántottam rengeteg embert, és őt is. - peregtek le az emlékek Jimin szeme előtt. - Kiszívtam a vérüket.

- Nos igen, de nem voltál önmagad. - mosolyodott el Hoseok, de Jimin komor tekintetét látva lehervadt róla a mosoly.

- Én hoztam létre a vámpírkultuszt... - morogta elégedetlenül.

- Felejtsd el! Csak egy sikertelen kísérlet volt. - legyintett a fény ura.

- Igen, ami után áttértem Tae vérére. - állt fel Jimin, és egyenesen a medencéhez sétált, majd fokozatosan elmerült benne. A forró víz azonnal lemosta róla a vért, és rózsaszín fodrokban nyelte el.

- Azt lezártuk. - állt meg a medence szélén az idősebb.

- Tae nem zárta le. - nézett rá, miközben hátra simította vizes tincseit.

- Mi történt pontosan? - döbbent meg a másik.

- Ma könyörgött, hogy igyak belőle. És nem ez volt az első alkalom, hogy erre akart rá venni. - gondolta végig.

- Azt hiszem, beszélnünk kellene Jinnel. - ráncolta a szemöldökét Hoseok.

- Nekem vissza kell mennem Jungkookhoz. - lépett ki már ismét makulátlanul tisztán Jimin.

- Akkor ne várasd meg. Én intézem a többit. - illant el az idősebb. Jimin még meztelenül indult tanítványához, ám a lakosztálya ajtajához érve már ismét elegáns, és kifinomult ruhák rejtették csábító alakját.

Ahogy kinyitotta a kiállítóterem ajtaját, elrejtette bánatát, és csak az előtte álló fiúra koncentrált.

- Remélem készen állsz. - mosolyodott el, ahogy meglátta a barna ifjú helyes arcát.

- Igen, mester. - bólintott Kook, ami meglepte Jimint. - Akkor áll az alku?

- Legyen Jungkook... - kezdett bele, de aztán eszébe jutott Tae, és az a legyőzhetetlen függőség, amit a fiú érez iránta. - ...mielőtt végleg eldöntenéd valóban akarod-e, hallgass meg. Évezredekig fogunk még együtt élni, és minden nap látjuk egymást. - a másik hatalmas, barna szemei kíváncsian figyelték, miközben beszélt. - Kellemetlen lenne belebonyolódni egy ilyen fajta kapcsolatba. A végén valaki sérülne, és ne haragudj meg, de szerintem te lennél az.  - mondta a könyvhöz lépve, és egy határozott mozdulattal becsapta azt.

- Miért gondolod, hogy én sérülnék? - lépett mellé Kook. Jimin kiengedett egy gondterhes sóhajt, majd ismét a fiú szépséges szemébe nézett.

- Mert te vágysz jobban erre. - jelentette ki kegyetlen őszinteséggel.

- Valóban? - kérdezte végig nézve a másikat tetőtől talpig.

Majd hirtelen az idősebb csuklóira fogott, és egymásnak szorítva hátra feszítette azokat.

- Szerintem csak te jobban leplezed. - Nyalt végig a porcelán fehér nyakán, majd megrántva az inget leszakította a gombokat. Végig simított a meztelenné vált mellkason, és erősen összecsípte az egyik apró sötétbarna mellbimbót. Jimin nem győzte kapkodni a levegőt. Jungkook mintha minden gyengéjét ismerte volna. Az ereje, mintha semmivé lett volna előtte. Nem tudott kiszabadulni az erős szorításból, csak sóhajtozva, és nyögve hagyta, hogy a fiú kiszórakozza magát rajta. Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt el minden érintés. Lihegve nézett az elégedetten mosolygó Jungkookra. - És még csak ki se kötöttelek igazából, és nem is játszadoztam el, úgy tényleg veled. - mutatott a másik ölére. Jimin nadrágját, majd kiszakította a merevedése. - Hozzá vagy szokva, hogy mindig te irányítasz, ideje, hogy valaki leigázzon. Biztos tettél olyat, ami egy kiadós büntetésért kiált. - Jungkooknak fogalma se volt mennyire rátapintott arra, mi jár Jimin fejében.

- És pont te leszel az, aki leigáz, és megbüntet? - emelte fel kétkedve a szemöldökét az idősebb.

- Egy éjszakát nem bírnál ki mellettem, úgy, hogy ne veszítsd el a fejed. - nevetett elégedetten az ifjú.

- Álmaidban, kicsi Jungkookie. - húzta végig kezét az elszakított ingén. Érintése nyomán ismét hibátlan lett öltözéke. - Jöhetnek a kérdések?

- Én készen állok, ha te is. - kacsintott a fiatalabb.

- Rendben, de elvárom, hogy ha te nyersz, alaposan megbüntess, ugyanis tényleg rám fér. - simított végig a másik mellkasán. Jungkook meglepetten nézett a vad szemekbe. Sok mindenre számított Jimintől, de erre nem.

***

Jin aggódva nézte a remegő testet. Öccse teljesen kifordult magából, és nem tudta, hogy tudna neki segíteni.

- Jin-hyung? - lépett mellé Hoseok várva az utasításokat.

- Megszakadt köztük a lelki kötelék. - jelentette ki szomorúan. - Taehyung pedig minden erejével próbálta összetartani. Így a saját lelke is belehasadt... - sóhajtotta. - Tae, édesem! Hányszor mondtam neked, aki menni akar, azt engedni kell. Most mit csináljak veled? - simogatta meg a kék tincseket. A fiú nem felelt, csak üres tekintettel bámult maga elé. - Kötözzétek az ágyhoz. Nem szeretném, ha több kárt tenne magában. - nézett a Fény istenére.

- És utána? Hogy hozzuk rendben? - ráncolta a szemöldökét értetlenül Hoseok.

- Mi nem tudjuk, csakis Jimin. Bele fog hatolni öcsénk lelkébe, hogy összerakja azt, ami nem kis feladat lesz, még neki is. Ráadásul, meg kell még küzdenie a saját bűntudatával is. - sóhajtotta gondterhelten. - Bárhogy is, Taehyung soha többé nem lesz ugyan az a személy, aki volt...

- Hyung, láttad előre ezt? - kérdezte komor tekintettel Yoongi, aki eddig egy sötét sarokban állt, és távolról szemlélte az eseményeket.

- Igen, és mielőtt rám támadsz, nem tehettem semmit ellene. Tae egy olyan komoly függőséggel küzdött, amit nem tudott volna legyőzni. Jimin pedig szembe kellett nézzen a sötét oldalával, hogy tovább tudjon lépni. Ráadásul mások sorsát is befolyásolja ez az egész. - pillantott lopva Hoseokra, majd ismét Yoongira.

- Beszélek Jiminnel. - fordult el hirtelen az alvilág ura, amint megértette mit sugall Jin. Az ajtó hangosan csapódott be utána, amire Tae erősen összerezzent.

- Előbb fürdessétek meg, és szedjétek rendbe. Beszélek Namjoonnal. - illant el Jin is.

Hoseok szomorúan lépett öccséhez, és lassan felemelve kísérte a fürdőbe a fiút, aki mintha egy másik világban ragadt volna. Csupán egy testnek, tűnt lélek nélkül.