+18

Hoseok fénye beragyogta az egész földet. A virágok miatta nyíltak, és az emberek mosolyogva néztek a meleget sugárzó ég felé. Hoseok fénye volt az is, ami beragyogta Jungkook izmait, hogy Jiminnek utat mutasson, és az ő fénye melegítette fel a holtsápadt Yoongi bánatos arcát is. Most ez a fény kutatott, kereste Jimint az árnyak között. Aggódott érte, és kitartott öccse mellett bármi legyen is, ami aggodalomra adott okot Yoonginak.

Ám Jiminen nem látszott semmi változás, pedig napokig követte a mindent látó szemeivel. Pusztán a legfiatalabb öccsükkel folytatott aranyos civakodás keltette fel figyelmét, de azt szórakoztatónak találta, nem aggasztónak.

Jungkook ugyanis, gyermeki énjéből, igen hamar lépett a kamasz korba, ezzel sok borsot törve mestere orra alá. A perverz megjegyzések száma pedig, nem csökkent, csak nőtt. Ráadásul a fiú kezdett ráébredni a saját szexualitására, és a Jiminre gyakorolt hatására. Hoseoknak vicces volt nézni azt, ahogy Jimin a saját teremtményét képtelen elviselni.

Míg egyik nap furcsa dolog történt. A rózsaszínhajú az árnyak között bujkálva szökött meg tanítványa folyton figyelő, és zavarba ejtő tekintete elől. Remegő kezekkel vágott át a Tae otthonába vezető félig nyitott folyosón, és szinte feltörte az ajtaját.

A vizek ura döbbenten ugrott fel kényelmes szófájáról, és megfagyva nézett az érkező haragos szemeibe.

- Meddig akarsz még kínozni? - kérdezte számon kérő hangon. - Ahányszor próbállak elérni, vagy találkozót megbeszélni, hirtelen mindig nagyon elfoglalt leszel.

- Jimin... mindketten tudjuk, hogy ez nem mehet így tovább. - sóhajtotta Tae komoly tekintettel. Jimin eltökélten megrázta a fejét, és közelebb lépett.

- Tudom mit akarsz... és meg is adom neked, csak ne hagyj cserben. - nyitotta szét ruháját, és engedte le vállán a finom anyagot, míg az a földre hullt. Porcelán fehér bőrén szinte világított a napfény. Tae leplezetlenül nézett végig Jimin csodálatos testén. - Kielégítelek, ha adsz a véredből. - Ezt hallva Tae nyelt egy hatalmasat, és nehezen találta meg a helyes szavakat.

- Nem lehet. - fordult el hevesen kapkodva a levegőt. Tagadhatatlanul hatással volt rá az alacsonyabb. Már a gondolattól is merevedése volt, hogy végre megkaphatja őt.

- Kérlek... - mosolyodott el csábosan és sóhajtva végig simított a testén. A kék hajú menekülő utat keresve lépett hátrébb. - Értsd meg, mióta Jungkook itt van... én alig bírok magammal. Érzem, hogy valami ki akar törni.

- Talán hagynod kéne, hogy kitörjön. - vágta rá, már egészen a falnak szorulva.

- Nem! - dörgött Jimin eddig bájos hangja, úgy, hogy beleremegtek a falak. - Kérlek, még adj egy kis időt, még nem állok készen. - lépett közelebb, és kezével finoman a másik tarkójára simított. - Csak egy kis időd kérek. - suttogta már Tae ajkaira.

A kék hajú mindent feladva, úgy kapott a formás vastag száj után, mintha éhezne. Csókolta, hosszú percekig a másikat. El nem engedte, mert félt, hogy akkor elillan. Erre a csókra várt, és erre az érintésre évszázadok óta. Ha évszázadokig tartott volna ez a pillanat, akkor is kevés lett volna. Elhessegetve a helytelenítő gondolatokat, finoman az ágy felé vezette az apró testet, majd saját súlyával a matracnak nyomta a rózsaszínhajú férfit. Kezei szüntelenül simogatták a puha bőrt, és a feszes izomzatot, ami Jimint olyan ellenállhatatlanná tette. Érezte a részegítően finom illatát, és az édes ízét ajkai között. Szebb volt, mint bármilyen álom. - Pontosan tudom mire vágysz. - vált el mosolyogva tőle az érzelmek istene. Lábával átkulcsolta a másik derekát, és egy határozott mozdulattal fordított helyzetükön.  Finoman lefelé csúszott egész testével a fiatalabbhoz simulva, és kemény merevedését szorosan kezébe vette. Tae lélegzetét visszafojtva figyelte őt. Az érzelmek istene először finom csókokat lehelt combjára, csípőjére, majd éles fogait mélyen belevájta húsába. Tae meglepetten nyögött, és hátra döntötte a fejét. Eközben Jimin hatalmas kortyokat nyelt a finom vérből, ami a benne kiszabadulni vágyó érzéseket, lassan, de biztosan lecsillapította. Amikor végzett megkönnyebbülve sóhajtott, és apró csókot lehelt a kőkeményen várakozó merevedésre.

- Jó fiú... köszönöm. - mosolyodott el csábosan, majd tövig bekapta a férfit. Tae nyögve markolta meg a lepedőt. Túl sok volt neki ez egyszerre. Jimin ajkai csodálatosak voltak. Még életében nem érzett ekkora örömet, és gyönyört. A fér fi erősen megszívta, majd nyelvével finom köröket írt le makkján. Egy pillanatra se állt le, kicsit kiengedte, majd újra ajkai közé csúsztatta, egyre gyorsabb ütemben. A vizek istene száját halk nyögések hagyták el, míg végül a rózsaszín tincsek közé markolt, és mélyen magára nyomta bátyja fejét. Egyenesen az idősebb torkára lövellte gyönyöre váladékát. Lihegve omlott a párnák közé, és lehunyt szemmel élvezte a csodás kielégültség érzését. Jimin, ajkát megtörölve hajolt a másik fölé, majd mosolyogva nyalta végig a finom, és illatos nyakát. - Most én jövök, ha nem bánod. Mert picit többre lesz szükségem, mint eddig. - suttogta a másik bőrére, majd erősen átszakította éles fogaival azt. Tae felszisszent a fájdalomra, amit az idősebb okozott, és valóban többet is ivott, mint eddig bármikor. Érezte, ahogy kezd gyengülni, ami azelőtt még soha nem történt meg.

- Jimin! - simított végig a másik meztelen hátán. - Elég lesz. - kérte kétségbe esve.

- Remélem nem zavarok. -lépett közelebb Hoseok mosolyogva, de ez a mosoly nem volt őszinte, inkább egy fenyegető álca, amely Jimint vette célba. Az érzelmek istene zavartan törölte le ajkáról a vért, és ruháját magához véve idegesen kezdett öltözködni. - Jól vagy, Taetae? - kérdezte aggódó szemekkel a kék hajút.

- Igen, semmi bajom. - ült fel a vizek istene minden erejét összeszedve, hogy meggyőző legyen. Nem akarta Jimint bajba keverni.

- Helyes! - bólintott megnyugodva a fény ura. - Akkor nem bánod, ha elrabolom a mi kis harapós kedvű testvérünket, ugye? - kérdezte, de abban a percben ott is termett Jimin mellett, és amint karon ragadta, már hűlt helyük sem volt. Tae aggódva nézte azt a pontot, ahol Jimin az előbb még zavartan ácsorgott. Óvatosan a nyakára helyezte kezét, és finoman kitapintotta a szokásosnál mélyebb és lassabban gyógyuló sebeket. Ekkor furcsa dörrenést hallott.

- Az átkozott... -morogta magába.

Jimin meglepetten nézett körbe Hoseok lakosztályában. Nem tudta a férfi mit akar, de kicsit aggódott, ha kiderül mit tett, Jin nem fog megkegyelmezni neki, és Yoongi sem...

- Mesélj nekem drága öcsém, mit láttam az előbb. - fordult felé a hatalmas színes üvegű ablakból Hoseok.

- Valamit, amit nem kellett volna. - hunyta le szemét, mély levegőt véve az érzelmek istene.

- Minie... én a helyedben nem játszanék... - ült le lazán egy árnyékos sarokba, de a testét beborító arany ékszerek, még fény nélkül is ragyogtak.

- Jaj... Hopi-hyung... én... Azt hiszem van egy kis gondom. - túrt a hajába megadóan Jimin.

- Pontosabban.

- Tudod, a gyászom feldolgozása, nem egészen ment olyan jól, mint ahogy mutattam. - ült közvetlenül bátyja mellé, és sötét szemeivel a másik barna tekintetét kereste.

- Igen? - kérdezte tettetett meglepődéssel Hoseok.

- Igen. Kutatásokat kezdtem végezni, hogy hogyan tudnám kizárni az érzéseim. - hajtotta le megbánóan a fejét.

- De abba bele halnál. - túrt a leomló rózsaszín tincsek közé a világosság ura. - Ahogy én is abba, ha nem érne többé fény. Mi ezekből nyerjük az erőnket, a mi erőnk nem korlátlan, csak a Mindenség urától kapott energiaforrás teszi azzá. Nekem a Nap, Moninak a Hold, Yoonginak a Föld, neked pedig drága öcsém az érzelmek adják az erődet.

- Találtam egy megoldást, amivel még tudunk energiát nyerni. - tette a másik erős vállára fejét. Jól esett végre meggyónni valakinek, azt a terhet, amit már régóta cipelt. - Nem olyant, és nem annyit, mint az eredeti képességeinkből. De életben tart.

- Ha jól sejtem a vér az. - sóhajtotta továbbra is öccse fejét simogatva Hoseok. Nagyon szerette Jimint, és fájt látnia, amit az magával művelt.

- Igen az isteni vér. És Tae volt olyan kedves segített nekem. Évek óta segít nekem. - mosolyodott el kedvesen, ahogy a másikra gondolt.

- Arra nem gondoltál, ránézve, milyen következményekkel jár. - kereste a sötét rideg szemeket Hoseok.

- De, csak hát.. egy ideje nem igazán érdekel, ahogy semmi sem. Hála ennek a módszernek távol tudok tartani, minden zavaró érzést, és gondolatot...

- Nem minden érzést, ha jól sejtem... - állt fel idegesen járkálva a másik.

- Mire gondolsz? - ráncolta zavartan a szemöldökét Jimin.

- A vak is látná, hogy alakul valami köztetek Jungkookkal. Még nagyon vad, és kiforratlan, de ha kiismer, nem fogsz tudni elmenekülni előle. - mondta lépésről lépésre.

- Én ezt nem így látom. Szerintem ő is olyan, mint bármelyikőtök. Én nem...

- Nem vagy oda érte? - kuncogott halkan az idősebb. - Talán nem, mert elnyomod az érzéseid, de láttam, amit láttam, valami a kis börtönöd résein kiszökik néha, és ezt ő is látja, csak idő kérdése. - vigyorodott el vidáman.

- Tévedsz. Én többé nem leszek szerelmes. - állt fel idegesen dobbantva Jimin.

- Ezt nem te döntöd el. - incselkedett tovább a fény istene.

- De igen, elvégre én vagyok az érzelmek ura! - tette karba a kezét az alacsonyabb.

- Igen, de a saját érzéseid nem tudod uralni drága... - simogatta meg a durcás arcot. - Hidd el nekem, nemsokára minden meg fog oldódni! - mosolygott ragyogóan szeretett öccsére Hoseok. - Viszont megtiltom neked, hogy ismét Taehyunghoz érj! Értetted?

- Igen, hyung. - biccentett fáradtan sóhajtva Jimin.

***

Jungkook kíváncsian járta  a kastély folyosóit, napról napra egyre otthonosabban mozgott. Jimin általában elkísérte, de az utóbbi időben a rózsaszínhajú nem szeretett a közelében lenni. Zavarta őt az ifjú kamaszos viselkedése.

Jungkook meglepődött, hogy a férfi menyire könnyen el tud tűnni a szeme elöl, ha akar. Most is hiába koncentrált rá, hiába kereste minden isteni érzékével, sehol se érezte. Mintha a föld nyelte volna el. Hirtelen egy nyitott folyosón találta magát. Itt még soha nem járt az előtt, pedig szeretett volna, ám mestere, ha erre is tévedt, mindig más irányba terelte őt. Jungkook hatalmas kiskutya szemeivel gyönyörködött a napfény, és zöld növényekkel borított folyosón. Olyan volt, mint egy hosszú erkély, amit birtokba vett a természet. A végén egy nyugalmat sugárzó kert várta őt, a közepén egy kis tóval. Az ifjú isten még soha nem látott halakat, és kíváncsisága épp olyan kielégíthetetlen volt, mint egyéb vágyai. Ahogy a zöld gyepre lépett, finoman, egy kis csengő csilingelt mellette, mintha csak érkezését jelezné. Meglepetten nézett körbe, de senkit nem látott, így nyugodtan feltérképezhette a számára idegen, és lenyűgöző területet. A kis tóban ezer meg ezer kis halacska nézett rá dülledt szemeivel. Kezét a vízbe merítette, és meglepetten tapasztalta, hogy egyáltalán nem hideg, sőt igazán kellemes a hőmérséklete. Kedve támadt volna úszni, de előtte gyorsan körbe pillantott, hogy biztos senki sem figyeli őt. Ekkor vett észre a kert túlsó végében egy nagy fa ajtót. Nem illett a természet lágyságához, olyan ormótlan volt, és bevehetetlen. Elindult, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Ahogy az ajtóhoz ért lassan, óvatosan megnyitotta, meglepően nehezen mozdult, így épp csak beleskelődött a kis nyíláson. Ekkor megcsapta az eddig úgy keresett illat, és nem is akármilyen erővel. Jimin illata olyan intenzív volt odabent, hogy szinte beleszédült. Habár a rózsaszínhajút nem látta biztos volt benne, hogy bent van. Nem akart lebukni, valahogy érezte mestere mérges lenne, ha itt találná, így nem mert beljebb menni, de túl kíváncsi volt, ahhoz hogy elmenjen. Furcsa hangok szűrődtek ki bentről. Egy mély férfi hangot hallott, ami fájdalmasan nyög. Vagy nem is fájdalmasan? Merült fel benne a zavaró kétely. Idegesen előrébb lépett, de bár ne tette volna. Mert, amit látott, az égtelen haragra gerjesztette. Jimin meztelenül összesimulva valaki mással. Ám épphogy felfogta, mit lát, hirtelen a nap a szemébe sütött, és elsötétült előtte minden. Szemét összeszorítva lépett hátrébb. A levegőt szaporábban kezdte venni, és keze is ökölbe szorult. Olyan indulatok gyűltek benne, amit képtelen volt visszafogni. Mire lassan visszanyerte a látását, már akkora tűz tombolt benne, hogy az előbb nehezen nyíló ajtó a falnak csapódott, ahogy belökte, és apró repedéseket indított útnak a vakolaton. Léptei szinte döngtek a márvány padlón, és izmai úgy duzzadtak, mint még soha. Tekintete olyan haragról, és gyűlöletről árulkodott, amit emberek százai éreznek egyszerre.

- Az átkozott... - hallotta bátyját magában morogni.

- Hol van? - kérdezte összeráncolva szemöldökét, amikor meglátta az ágyban ücsörgő magányos férfit.

- Jungkookie! - lepődött meg öccsét látva.

- Azt kérdeztem hol van? - termett ott hirtelen előtte, és nyakánál szorosan fogva emelte közelebb. Tae friss sebeibe élesen belehasított a fájdalom. Felüvöltve próbálta ellökni az izmos kezet, de az nem mozdult. - Hol van Jimin-hyung? - ismételte villogó tekintettel. Taehyung végre megértette, hiszen ő is nagyon jól ismerte azt az érzést, ami Jungkookot fojtogatta belül, a féltékenységet.

- Hoseok-hyung elvitte. - mondta fel-fel szisszenve a fájdalomtól. Kook, amint megkapta a választ elengedte a kék hajú bátyját, és egyből a szobához tartozó erkély felé vette az irányt. Halványan érezte a levegőben az édes, mámorító illatot, és nem is tétlenkedett, ösztönösen cselekedett. Érezte, ahogy eltölti minden porcikáját a levegő, szinte pillekönnyűvé válik a teste, majd egyik pillanatról a másikra egy számára idegen helyen találta magát. A színes üvegfolyosót már többször látta, de még soha nem lépett be a hatalmas ablakszerű ajtón. Tudta, hogy Ő odabent van, már csak egy kérdés volt. Mit fog tenni, ha bemegy?