+18

Yoongi elgondolkodva figyelte, a fekete ágyneműben mozdulatlanul fekvő öccsét. A rózsaszín hajszálak, és az eddig csodás pirospozsgás bőr, egyre fakóbbnak tűnt, a furcsa repedések, pedig szünet nélkül  gyarapodtak. Jimin egyáltalán nem látszott valódinak, sem élőnek. Sóhajtva temette fejét kezei közé. Túl sokáig tartott, és aggasztóan festett a helyzet. Hirtelen felkapta a fejét, messziről határozott lépések hangját hallotta, amik csak egy emberhez tartozhattak. Idegesen indult lefelé hálója lépcsőjén, és ahogy a lakosztályba ért, már érezte az érkező illatát, ami még feszültebbé tette. Gyors léptekkel szelte át a hatalmas sötétségbe burkolózó szobát, és az ajtónak feszülve elfordította a zárat. A kilincs ebben a pillanatban mozdult meg, de már hiába. Yoongi kifújta az eddig bent tartott levegőt, és megkönnyebbülten lépett hátrább.

- Yoongi-hyung bent vagy? - érkezett az ajtó másik oldaláról a kérdés.  A túlvilág ura tisztában volt vele, hogy felesleges hazudnia, ahogy ő megérezte az érkezőt, az is pont úgy tudta, hogy a túloldalon áll, és hezitál.

- Igen, de most nem alkalmas... - mondta végül, de nem mozdult várta, hogy menjen el a másik.

- Hyung... én sajnálom. Tudom, hogy haragszol rám. Túl sok mindent vágtam a fejedhez, de értsd meg Jiminnek nem lehet nemet mondani. Te is tudod milyen amikor azokkal a nagy boci szemekkel rád néz, és lebiggyeszti azokat a gyönyörű vastag ajkakat. - dőlt az ajtónak Taehyung.

- Nem haragszom... - mondta türelmetlenül az idősebb.

-Persze, akkor csak azért nem engedsz be, mert nagyon "elfoglalt" vagy. - forgatta a szemeit a kék hajú. - Ugyan mi dolgod van ilyenkor?

- Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá. - morogta Yoongi, egyre rosszkedvűbben.

- Hadd találjam ki csak ülsz a sötét szobába, és mérgesen nézed a sötétítővel eltakart ablakot, ahogy mindig. - ütött tenyerével az ajtóra. - Nyisd ki!

- Tae... ez most tényleg nem jó. Történt valami, és... most nem alkalmas, oké? - kezdett el, fel alá járkálni. Nem akarta megbántani a fiatalabbat, mert tudta, hogy akkor soha nem rázza le.

- Mi történt? Minden rendben? - kérdezte ideges hangon a vizek ura. Yoongi ismét habozott, ami hiba volt, mert a következő pillanatban felkerekedett a szél, és előtte állt a kék hajú isten. - Hadd segítsek!

- Francba! - morgott, ahogy meglátta az aggódó sötét szemeket. - Taehyung tudod, hogy nem illik, így betörni máshoz, főleg, hogy nem engedtelek be? Mit képzelsz? - kérdezte felháborodva. A fiatalabb szomorúan lehajtotta a fejét.

- Én csak segíteni akarok... - mondta, majd hirtelen felkapta a fejét. Egy édes csábító illatot érzett, amit bárhol felismerne. - Jimin... - suttogta a háló felé nézve. - Miért van nálad? - fordult vádlóan az idősebb felé.

- Semmi közöd hozzá kölyök. Most pedig húzz el mielőtt megbánod! - lépett előrébb. Öccse abban a pillanatban el is tűnt, illata azonban még mindig a lakosztályban keringett. Yoongi idegesen futott fel a lépcsőn, és indulatosan rántotta fel hálója ajtaját. Tae az ágy mellett állt, és fájdalmasan csillogó szemekkel nézte, a fekete ágyneműben, szinte világító testet.

- Mi történt? - kérdezte halk rekedtes hangon.

- Nem pontosan tudom. - sóhajtotta homlokát masszírozva Yoongi, majd lassan közelebb ment. - Az alvilágban bolyongott, amikor meghallottam a hívását. Mikor odaértem már így nézett ki, csak annyit tudtam meg, hogy kezdenek visszatérni az érzései valamiért, és nem akarja. Aztán összeesett. - ült az ágy másik oldalára, finoman megsimogatta a rózsaszín tincseket.

- Az én hibám? - kérdezte szemöldök ráncolva a fiatalabb.

- Nem. - felelte szigorúan, amikor meglátta a gyanúsan fényesen csillogó szemeket. - Valami történt, ami rést ütött a börtönön, ahová bezárta egy részét. Most az a rész ki akar törni. Belül küzd saját magával. Túl kell lendítenünk valahogy, mert amíg ez az állapot marad... Nem fog felébredni.

- Akkor mire vársz? - dobbantott könnyes szemekkel Tae. - Szóljunk a többieknek! - indult meg kifelé, de Yoongi elkapta a kezét.

- Nem hiszem, hogy Jimin szeretné, ha ez az egész kiderülne. - rázta a fejét komolyan.

- Hyung, Namjoon, Hoseok és már Jungkook is tudja. - rántotta el a kezét, miközben arcát már is lassú patakként mosta végig az első könnycsepp.

- Rendben én elmegyek értük, de te maradj itt, hátha magához tér. És próbáld meg összeszedni magad!! - mondta szigorúan, majd elillant.

Tae halkan sírdogálva tért vissza az ágyhoz, és leroskadt lelki társa mellé. Rossz volt látni így Jimint. Ha az utóbbi időben távolságtartó, érzéketlen, és sokszor már szívtelen is volt, még mindig nagyon kedves volt neki. Hiába mondta Yoongi, hogy nem az ő hibája, biztosra vette, hogy ő miatta  van. Szorosan megfogta az apró, és jéghideg kezet, majd hatalmas levegőket véve gyónni kezdett.

- Jimin, én úgy sajnálom, bárcsak hagytam volna az egészet, és adtam volna a véremből. Bárcsak kiálltam volna melletted a hyungok előtt. Én annyira bánom, én annyira szeretlek. - omlott könnyáztatta arccal a hófehér mellkasra. Sajnálom... - nyüszített halkan.

- Fejezd be, te barom... - szólalt meg rekedten Jimin. Szemei sárgán világítottak, akár bőrén a repedések. Arcán apró mosoly ült, olyan kedves és igaz mosoly, amit Tae olyan hosszú ideje nem látott, hogy el is felejtette milyen elbűvölő. - Nem a te hibád. - simogatta meg a mellkasán fekvő fejet. Hirtelen az arcán egy hosszú éles repedés nyílt, és a kedves mosoly fájdalmas grimasszá torzult. - Tae segíts... adnod kell a véredből. - hunyta le fáradtan a szemeit. - Egyedül már nem sokáig tudom visszatartani.

- Jimin... - egyenesedett fel a fiatalabb. - Nem tehetem. Most már hagynunk kell, hogy visszatérjenek az érzéseid. - rázta a fejét komolyan.

- Taetae... tudod, hogy nagyon szeretlek. - nézett mélyen a kék hajú sötét szemeibe. - Te vagy nekem a legfontosabb.

- Nem is tudom mikor mondtad utoljára. - pirult el teljesen. Jimin érzései határozottan kezdtek ismét szabadok lenni, és vele együtt az ereje is. A vizek ura érezte, ahogy a másik tekintete szinte kikényszeríti belőle, hogy megtegye, amit akar. - Nem! Meg se próbálj megidézni.

- Nem tudom miről beszélsz, drága kisöcsém. - hajolt közelebb, és egy pillanatra a kék hajú ajkaira nézett. Rögtön el is pirult. - Csak helytelen gondolatok jutottak az eszembe.

- Micsoda? - dőlt előre Tae is izgatottan, észre se véve, milyen könnyedén manipulálják.

- De ezt nem szabadna... mégis csak az jár a fejembe, hogy megakarlak csókolni. - nyalta meg lassan a száját az érzések istene.

- Bassza meg... - nyelt egy hatalmasat a fiatalabb, majd azonnal a másikra támadt. Úgy falta azokat a csodás ajkakat, ahogy csak bírta, és Jimint se kellett félteni. A kék hajú nyaka köré fonta karjait, és magára húzta őt. Teljesen összeforrtak, és egymásba olvadtak. Jimin sóhajtva vált el az őt hevesen faló ajkaktól, majd végig simította a felette tornyosuló, izmos testet.

- Azt akarom, hogy tedd meg. - mondta sárgán világító szemeit Tae éhes tekintetébe mélyesztve. A fiú nem habozott, elkezdte megszabadítani a rózsaszínhajút ruháitól. Izgatottá, és figyelmetlenné vált. Jimin fogai élesen megvillantak, és épp készült a finoman felkínálkozó nyakba harapni, ekkor viszont Tae úgy repült le róla, mintha csak illúzió lenne, és a harapásra ítélt torka, egyenesen Yoongi erős ujjai között kötött ki.

- Tíz percre hagylak magatokra, és már is bedőlsz neki? - kérdezte haragos szemekkel.

- Áw, Yoongi! - üvöltött fel idegesen Jimin, és öklével a matracra csapott. - Légy átkozott esküszöm, ha végre lesz erőm darabokra téplek!!! - kiabálta torka szakadtából, teljesen kifordulva magából. Majd a mellkasán felszakadó hatalmas repedésre elhallgatott.

- Tudod jól öcsikém... - engedte el a keze között vergődő Taet. - ...a harag, és a düh is egy érzés. Szóval, én a helyedben vigyáznék. - Jimin nem felelt, csak csendben tovább puffogott.

A levegő felkavarodott, és két új alak jelent meg a szobában. Namjoon, és Hoseok is aggódó szemekkel nézte a rózsaszínhajút.

- Látom magához tért. -mosolyodott el Hoseok. - Ez jó jel, ugye? - nézett körbe bizakodva.

- Csak bepróbálkozott Taetól megint kicsalni egy kis vért. Ugye? - morogta megvetően nézve leszármazottját Yoongi.

 - Ez esetben gondolom nem sokáig élvezhetjük a társaságát. - sétált közelebb Namjoon. - Mi váltotta ki ezt Jimin? - kérdezte elgondolkodva az éjszaka ura.

- Csak tartsátok távol tőlem. - kapta fel ijedten a fejét Jimin. - Nem akarom, hogy így lásson. Nem akarom elveszíteni a fejem. Ő egy démon... ezt tette velem.

- Remek már összevissza is beszél. - sóhajtott fáradtan Yoongi.

- Én tudom mi történt. - nézett körbe Hoseok. - Jungkook látott titeket. - mutatott Taehyungra. - Féltékeny lett, és kérdőre vonta Jimint. Elfajultak a dolgok. Jinnek kellett közbe lépnie. Aztán nem tudom, mi történt Jiminnel, de megmentette Jungkookot Jin haragjától.

- Tessék? - lepődött meg Namjoon.

- Igen. Azt hiszem az erejével hatott Jinre, hogy ne tanítsa móresre a kölyköt. Aztán, hogy lenyugtassa... valamiért... nos megcsókolta őt. - a hallgatóság döbbenten fordult az ágyban fekvő felé. - Végül pedig se szó, se beszéd elillant.

- Mekkora bolond voltam. - mosolyodott el, és hunyta le fáradt szemeit Jimin. Ezután már nem is nyitotta ki újra, inkább ismét elmerült a belső harcában.

- Saját maga repesztette meg a pajzsot... - törte meg a csendet Namjoon. - ...hogy tudja az erejét használni Jinen. Aztán amikor megcsókolta Jungkookot, az a kis repedés tovább szakadt.

- Már megállíthatatlan... - suttogta Hoseok. Yoongi egy hosszú pillanatig nézte a fény urát, majd mély levegőt véve megszólalt.

- Szerintem el kellene döntenünk segítünk-e neki, vagy ellene vagyunk.

- Persze, hogy segítünk neki. Idehozzuk Kookot, és ő majd végleg befejezi, ezt az évek óta tartó rémálmot. - nézett értetlenül Hoseok.

- Hát igen, csakhogy elég egyértelmű, hogy Jimin nem ezt szeretné, szóval ha tényleg segíteni akarunk neki, akkor adnunk kéne a vérünkből, hogy ihasson, és ismét helyre álljon a pajzsa. - bólogatott grimaszolva.

- Tessék? Azt hittem mind ugyanazt akarjuk. - tette karba a kezét Namjoon.

- Persze, mi mind ugyanazt akarjuk, de tudjuk, hogy ő mit akar. Semmibe vesszük? - dőlt a falnak szigorúan körbe nézve. Ő volt az egyetlen, aki megértette Jimin miért akar szabadulni az érzéseitől, és a rózsaszínhajú ezt tudta, ezért ment hozzá, ezért kérte az ő segítségét. Bármennyire bosszantotta Yoongit, öccsének volt sütni valója, amiért őt választotta.

- Talán, ezt nem is a ti tisztetek eldönteni. - nyílt ki lassan nyikorogva a háló ajtaja, és a legidősebb isten lépett be rajta. Jin arca kiismerhetetlen volt. Nem nézett a többi istenre, egyenesen Jiminhez ment. Az ágy végénél megállt, és hosszú percekig csak csendben figyelte a másik szenvedését. Végül  felemelte a kezét. A rózsaszínhajú isten teste lassan kiemelkedett az ágyból, és homloka egyenesen a felé tartott tenyérhez simult. - Elképesztő vagy öcsém. - mosolyodott el, ahogy végig nézte a másik elméjét. - Ideje befejeznünk ezt az egészet, nem gondolod? - húzta el a száját. - Ideje, hogy te is a sorsod útjára lépj, akárcsak ő. - ahogy befejezte a mondatot, Jimin testéről levált a hófehér repedezett bőr, mintha csak egy kígyó vedlene, pusztán a sárgán világító teste maradt. Az érzelmek istene üvöltve rándult meg.

- Kobu! - nyögte egykori szerelme nevét fájdalmasan. Jin elengedte őt, az érzelmek istene pedig erőtlenül omlott ismét a fekete lepedők közé. A mindenség ura szomorú szemekkel nézte a síró fiatalabbat. A sárga fény lassan halványult, és a helyét ismét csodás hibátlan bőr váltotta fel. Az érzések istenének válla rázkódott, de arcát eltakarta kezével, hogy bátyjai ne lássák fájdalmát.

- Tae vidd haza. Add meg neki bármit kér, kivéve a véred. - fordult szigorú tekintettel a kék hajú felé.

- Nem inkább Jungkooknak kéne pátyolgatni? - kérdezte féltékeny szemekkel a vizek ura.

- Jungkook a földön maradt, hogy tanuljon, és tapasztalatot gyűjtsön. Habár ő még nincs tisztába vele, de nem is fog visszatérni, még jó pár évszázadig. - indult meg a kijárat felé lassú léptekkel. - Egyébként sem emlékszik rá, ahogy semmire abból az időből, amíg el volt zárva az ereje.

- Tessék? - döbbent meg Yoongi.

- Nem emlékszik Jungkookra? - lépett előrébb Hoseok. Fejét a síró Jiminre emelte, és ajka megremegett a rátörő érzelmektől.

- Most visszavonulok, és azt tanácsolom, hogy ti is tegyetek hasonlóan. - sóhajtott lemondóan Jin. Namjoon csendben követte szerelmét, úgy érezte ma este fontosabb dolga is lesz, mint az éjszaka nyugalmának őrzése.

Hoseok finoman a rázkódó vállra tette kezét, és nyugtató hangon beszélt Jiminhez.

- Minie... kérlek, fáj így látnom téged... - a szavai meg-meg remegtek, ami csak alátámasztotta érzéseit.

- Vidd innen a fájdalmad. - nézett rá könnyektől vörös szemekkel Jimin. - Épp elég a sajátom. - szavai kést döftek Hoseok szívébe, így szó nélkül elillant.

Yoongi nem tudott Jiminre nézni, csak a padlót bámulta bűntudatosan. Jimin kétségbe esetten kérte őt utolsó erejével, hogy mentse meg ettől az állapottól, de ő nem tett semmit.

- Yoongi-hyung. - állt fel szemét megtörölve a rózsaszínhajú, majd közelebb lépve az idősebb arcát kezei közé vette. - Most még túl gyenge vagyok, de holnap keres fel. Megszabadítalak ettől a fájdalomtól. - csúsztatta le kezét a mellkasára. - Senki nem érdemli, hogy szerelmi bánat gyötörje. - engedte el, miközben szeméből újabb könnycsepp csordult ki, és folyt végig gyönyörűséges arcán. Léptei bizonytalanok voltak, ahogy elindult kifelé.

- Taehyung, mit állsz ott! Segítsd! - morrant rá feszülten a halál ura. A kék hajú sietve indult társa után, majd vékony derekát átkarolva adott neki stabilitást.

- Haza viszlek. - húzta közelebb, és legnagyobb meglepetésére, Jimin a karjaiba simult, és fejét mellkasára támasztotta.

- Mindig jó vagy hozzám, Taehyungie... - suttogta olyan hangon, hogy a fiú gerincén végig futott valami ismeretlen bizsergés. A következő pillanatban, már a kör alakú lakosztályban voltak. A csillagok, és a Hold gyönyörűen bevilágította a szobát. - Segíts levetkőzni. - emelte rá sötét, a könnyektől fényesen csillogó szemeit Jimin. A vizek ura, képtelen volt nemet mondani, ennek a tekintetnek. Lassan és óvatosan vette le a ruhákat, a férfi, most eddiginél is törékenyebbnek tűnő testéről. A friss bőre, most még puhább, és selymesebb volt, mint előtte. Láthatóan érzékenyebb is, mert az érzelmek istene, minden érintésétől libabőrös lett. Ahogy a holdfény megvilágította a meztelen testet, Tae érezte, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről, a levegő pedig tüdejében ragad. Úgy gondolta, testében egy porcika sincs, ami most megfelelően működne. Elpirulva fordult az ágy felé, és vette el Jimin éjszakai köntösét. Ahogy a másikra terítette tenyere végig csúszott annak meztelen hátán. Az alacsonyabb sóhajtva hunyta le szemeit, majd hirtelen teljesen más tekintettel nézett az előtte állóra.

- Taetae, mit csinálsz? - kérdezte összehúzva magán a köntöst.

- Én.. én csak azt teszem, amire kérsz.. - lépett teljes zavarában távolabb.

- Tudod... - tette öccse mellkasára a kezét Jimin. - Mindig is nagyon érzékeny voltál... Ha nem tudnám pontosan, hogy mit érzel, és mi jár a fejedben, akkor is egyértelmű lenne. - kezdte el lassan körbejárni a fiút, de kezét végig rajta tartotta, mintha csak feltérképezné annak testét.

- Sajnálom, én próbálom visszafogni magam... - kezdett bele, de hyungja az ujját finoman a szájára tette, ezzel elhallgattatva.

- Nem nagyon megy ez neked. - mosolyodott el, ami még csodásabbá tette őt. - Vetkőzz! - rakta karba a kezét.

- Tessék? - lepődött meg a vizek ura.

- Azt mondtad az teszed, amit kérek. Akkor Tae, ma éjszaka segítesz felejteni, segítesz új érzéseket kelteni bennem, amik elmulasztják, azt az űrt, amit Kobu hagyott. - simult a másik mellkasához.

- De...

- A lelki társam vagy, és dögös is, vajon mennyi erőfeszítést kell tennem, hogy beléd szeressek? Úgy tippelem nem sokat. - állt lábujj hegyre, és ajkaival óvatosan végig simította Tae apró formás száját. A fiatalabb nagyon lassan átkarolta, és az ágy felé vezette őt. Nem mert hezitálni, mert úgy érezte, ha valaki most az útjába áll, az halál fia.

Jimin hagyta, hogy a másik irányítson. Könnyedén végig feküdt az ágyon. Köntöse úgy nyílt ketté, mintha megparancsolták volna neki. Tae szinte letépte magáról ruháit, és végig simított duzzadó nedves farkán.

- Elégedett vagy a látvánnyal hyung? - kérdezte szemtelen mosollyal az arcán. Jimin merevedése még nem volt teljesen kemény, de éhes tekintete mindent elárult. A kék hajú, végig fent tartva a szemkontaktust, lassan térdre ereszkedett mestere előtt, majd előre hajolva, akár egy finom fagyit, alaposan végig nyalta férfiasságát. Jimin kéjesen sóhajtva ült fel, hogy jobban lássa öccse ténykedését.

- Hmm.. - túrt kezével a kék tincsek közé. - Nagyon jól csinálod, kitől láttad ezt a technikát? - kérdezte, amikor már sokadszor elmerült az élvezetet okozó ajkakban. Tae keze ökölbe szorult a kérdés hallatán. Eszébe jutott, hogy a férfinek hosszú évtizedek emlékei estek ki. A köztük kialakult viszony, és az intim vérszívások semmivé lettek, ahogy az érzés, amit Jungkook ébresztett benne. Hirtelen felállt, és lihegve nézte a kipirult arcú, felizgult Jimint. A férfi szemei éhesen vizslatták testét, telt csábító ajkai közül pedig, hevesen szaladt ki a forró levegő. - Valami rosszat mondtam. - döntötte oldalra kíváncsian a fejét. Taet bosszantotta, hogy a férfi visszanyerte a mindent tudó képességét. Úgy belelátott az emberek szívébe, mintha a saját érzései lennének.

- Ne elemezgess. - mászott feltüzelve az ellenállhatatlan test fölé, és száját a másik vörös ajkaira nyomta. Csókjuk heves, és hosszú volt. Közben kezét végig futtatta az izmos mellkason, hasfalon, hátra csúsztatta a kecses derékra, és végül erősen bele markolt a kerek fenékbe, ami több, mint ezer éve elérhetetlenül kísértette.

- Na látod, ha tudni akarod, te vagy a legérzékenyebb köztünk. - jegyezte meg szemtelen mosollyal.

- Terpessz! - parancsolta elég tiszteletlen hangsúllyal. Jimin engedelmesen követte az utasítást, és ajkain egy buja mosoly jelent meg, ami ismét csókra hívta a fiatalabbat. Közben ujjai körül, kis vizes örvény jelent meg, benedvesítve azt. Finoman végig simított a szép rózsaszín nyíláson, majd fokozatosan belecsúsztatta ujját. Jimin ölelése szorosabbá vált, ajkai közül pedig eddig nem hallott izgató nyögések szaladtak ki. Tae érezte, hogy farkából türelmetlenül előbuggyan némi előváladék, így második ujját is a másikba csúsztatta, a rózsaszínhajú pedig még hangosabbá vált.

- Tae, kérlek, ne várass tovább. - könyörgött könnyes szemmel. A fiú döbbenten nézte a szép arcot. - Olyan kanos vagyok, mintha ezer éve nem szexeltem volna. Tedd be vagy én teszem. - a kék hajúnak nem kellett kétszer mondani. Pattanásig feszült férfiasságát egy erős lökéssel a másikba mélyesztette.

Jimin nyögve kulcsolta át lábaival az izmos derekat. Tae, pedig magára emelve hevesen mozogni kezdett. Minden lökésért erős szorítást, és egy földöntúli élvezetes nyögést kapott jutalmul. Tudta, hogy az isten elbűvölte, mert hiába mozgott állatias erővel, és eszeveszett tempóban, bármennyire is a gyönyör csúcsán volt nem fáradt, és nem élvezett el. Jimin körmeit a hátába mélyesztette, majd hátra vetve a fejét, csak sóhajtott, és kérte, hogy soha ne hagyja abba. A levegő forrt köztük, izzadság lepte el az egész testüket. Szinte remegett a föld alattuk, ahogy isteni erejük újra, és újra felszabadult a pattanásig feszült gyönyörtől. A sötét éjszakát lassan beragyogták a nap első sugarai, ők pedig még mindig egymásba fonódva ütemesen mozogtak. Tae érezte, hogy lassan az őrületbe kergeti az a hatalmas élvezet, amit Jimin miatt érzett.

- Nem bírom, elakarok menni!! - nyüszítette Jimin fenekébe  markolva. A férfi a szemébe nézett, tekintete olyan vad, és izgató volt, hogy a fiatalabb farka beleremegett.

- Akkor élvezz el... - mondta ajkába harapva. A vizek urának nem kellett több. Hatalmas erővel lövellte régóta tartogatott élvezetét Jiminbe, aki ettől felnyüszítve markolta a lepedőt, és lehunyt szemmel adta át magát a lüktető kéjnek, amit a másik okozott, majd a lepedőre engedte saját gyönyörének cseppjeit.

Lihegve omlottak a matracra, és csak a plafont bámulták, ahogy egyre világosabb lett a felkelő nap fényétől, amíg a reggel be nem töltötte már az egész lakosztályt.

- Jól vagy? - kérdezte mosolyogva az érzések istene. Tae nem felelt, de arcán egy lomha kielégült vigyor jelent meg. - Akkor jó. Szerintem ideje pihennünk. - intett a kezével, mire az összes ablak elsötétült, és a szoba az éjszaka feketéjébe burkolózott. - Jó éjt Taehyungie! - suttogta a párnájába bújva.

- Jó éjt, Jiminie hyung... - sóhajtotta vidáman a kék hajú.