A kapu mellett egy fekete boríték volt. Csenge odafutott és felnyitotta. Gyorsan elolvasta.
-Lényegében az van benne, hogy 10 perc alatt át kell jutnunk a kapun és most indul az óra.
-Oké.
-Szerinetem próbáljuk meg lefeszíteni a deszkákat.-szólalt meg elsőként Bence.
-Próbáljuk meg-helyeseltünk egyettértően.
                                 ...
-Nem megy.-mondta Zoli az 5. próbálkozásnál.
-3 percnél vagyunk.-figyelmeztetett minket Kovács.
-Ha nem megy másszuk át a kerítést-jött a hirtelen gondolat az agyamból (ennek van így értelme? Író).
-Szerintem nem túl jó ötlet-figyelmeztetett (megint) Kovács.
-Akkor szavazzunk!-mondta Csenge-aki Kornél ötletére szavaz az tegye fel a kezét....Jó, 4 szavazat. Aki Kovács tanár úr véleményére- természetesen csak Kovács szavazott saját magára.
Csalódottan vette tudomásul, hogy leszavazták.
-Megyek én először-jelentettem ki elsőként.
Felkapaszkodtam a kerítésre és elkezdtem mászni. Mászás közben majdnem hátraestem. De nem ijedtem
m

eg, tovább másztam. A kerítés tetején átdobtam a sporttáskámat a táborba, felhúzódzkodtam, átemeltem a lában a kapun és leugrottam.
-Gyertek, bent vagyok!-kiáltottam ki a többieknek.
A hátam mögül taps hangzott fel. Megfordultam és láttam, hogy engem tapsolnak meg, sőt még valaki füttyentett is egyet. Elégedetten fordultam körbe. Hirtelen egy szervező lépett hozzám. Narancssárga melegítőt viselt.
-Nem, nem! Állj! Nem ez volt a feladat.
-Miért nem?-vágtam vissza pimaszul.
-Mert az volt a feladat, hogy jussatok át a kapun!-kezdett el velem vitatkozni.
-Nem-mosolyogtam-A feladat az volt, hogh jussunk át a kapun. -emlékez- tettem-És átjutottam.
-Ez így nem! Nem, nem! Meg kell beszélnem a kollégáimmal.
És elment.
-Kornél segíts!-hallottam Csenge hangját a hátam mögül.
-Gyere elkaplak!-megragadtam a derekát és letettem a földre.
Ő is kapott tapsot. Látszott rajta, hogy nem tudja, hogy hogyan reagáljon, végül zavartan körbeintegetett. Bence és Zoli is bemásztak a kapun. Utoljára Kovács jelent meg a kapu tetején.
-Kornél, mondtam neked, hogh ez egy logikai feladat. Nem tud mindenki kapukat átugrálni, fiam, máskor gondolkodj!-intézte a szavait hozzám, de közben elvesztette az egyensúlyát, ezáltal szó szerint bezuhant a táborba. Gyorsan felállt a földről. A tanárunkat is megjutalmazták egy kis tapsviharral.
-Na, jó, köszönöm, elég lesz, köszönöm, erre semmi szükség!-csi- tította a tömeget.
Ekkor négy narancssárga melegítőt viselő szervező lépett hozzánk...

......................................................................

Sziasztok!
Bocsi, a kisebb kihagyásért. Próbálom gyakrabban hozni a részeket, de ennek a résznek az eleje is a fogorvosi váróban készült.
Remélem tetszett, ha igen vote-oljátok!

By:Lola