Szerintem én kiteszem ezt a videót ide az elejére, noha a végére is odaillik. Vegyétek úgy mint ráhangolódás a részre. 😄
Author's note: Theseus és Nyssa az ultimate shipem ❤ 😄😏 idk lehet csak én shipelem őket de na 😉

Newt kinyitotta a szemét és kedve volt gyorsan visszacsukni, felébredni már nem esett annyira jól. Édes álma volt a lányról a szomszédban. Még álmában is együtt rótták az erdőt. Kinyitotta a szemét, az arca égett, az álmok zavarában folytatta azt, ahol abbahagyták és megcsókolta, a lány pedig viszonozta ezt. Megdörzsölte a szemét és nehezen sóhajtott, a valóságban még a kezét is vonakodik megfogni, nemhogy tovább menjen. Eljátszott a gondolattal többször is, de félt, hogy az első alkalom, amikor el fog csattanni a csókuk az oltár előtt lesz, amikor neki muszáj lesz fogadnia a csókját. Nehézkes érzés fúródott  a mellkasába, nem tudja elképzelni milyen érzés lesz majd az esküvőjükön, valami nagy kezdet ajtajában állni. Félelemmel vegyes izgalom tört rá. Megrázta a fejét, addig még hónapok vannak hátra..

Felöltözött és most már bátrabban kopogtatott a lány szobája ajtaján. Sophia úgy tűnt várta ezt, mert készen felöltözve, nem pizsamában és a vállain lefolyó vörös hajjal. Mindkét kép kedves volt azért neki, a rendezetlen és a rendes is. Köszöntek egymásnak és Sophia utoljára végignézett magán, hogy mindent rendben találjon, Newt is így gondolta, a lány sugárzó ma és olyan vidám.

  - Számítottam rád. - nevetett a lány.

Newt elmosolyodott szintén, majd indultak lassan lefelé a lépcsőn. Leérve a konyhába csak Mrs. Scamandert találtak ott, aki rájuk mosolygott. Mr. Scamander nem volt jelen újra, a lány pedig arra gondolt, hogy Newt annak ellenére, hogy nem hagyja el az otthoni környezetet, nem tölthet sok időt az apjával. Át tudta érezni a helyzetet, Sophiának is az volt a büntetés sokszor, hogy nem láthatta az apját, mert az anyja rigolyái után az szinte megváltás volt. De ő is úgy nőtt fel, hogy keveset, nagyon keveset volt az édesapjával. Látta Newt arcát lelókadni, de a fiú nem szólt semmit. Úgy tűnt neki, hogy nem olyan mély a kapcsolata vele, mint az édesanyjával. Ez kicsit elszomorította, remélte Newt-nak teljes és boldog kapcsolata van a szüleivel, nem úgy, mint neki, rideg. Mr. Scamander Karácsony előtt pár nappal is dolgozik még, ez a helyzet a saját apjára emlékeztette. Nincs idejük beszélni senkivel.

A reggeli valamennyire eseménytelenül telt, látszott, hogy a nő bele van merülve már a karácsonyi készülődésbe, ezért gondterhelten ült velük az asztalnál. Sophia felajánlotta, hogy segít neki, de ő vissszautasította, mondván, hogy a fiaval töltse inkább az időt. Karöltve indultak az erdő felé, Newt arra felé vezette. Sophia újra kíváncsiskodni kezdett, kissé bűntudatosan hagyta ott Mrs. Scamandert,  de azért még lelkesen ment el a fiúval.

- Mit csinálunk most?

Az oly ismerős, de szerethető, kíváncsisága. Newt elmosolyodott, hiányozni fog neki Sophia, ha elmegy majd. Erre a gondolatra elszomorodott. Titokzatosan mosolygott, de könnyen beadta a derekát, ez olyan meglepetés volt, amiben az volt jó, hogy le lehetett leplezni. Szinte számolta a lépéseit, annyira várta, hogy odaérjenek.

- Ma lovagolhatunk hippogriffeken. - jelentette ki büszkén.

Sophia majdnem ugrott egy örömében, nem számított ilyesmire, itt Newtéknál csupa páratlan dolgot csinálhat. A bírtokukon nem volt esélye hasonlókra, ott szépen meg kell ülnie a helyén, a ruháit sem szabad összegyűrnie, nemhogy szemtelenül összesároznia magát, ahogyan Newt-tal tette. A karjával megszorította a fiúét. Látta, hogy a dombon túl van egy hatalmas rét, oda tartanak. Egyszer látott életében hippogriffet, a varázslóiskolában, ám akkor is csak a karámon túl és még sem közelíthették. Izgatott lett, de közben elbizonytalanodott.

- Én nem tudok lovagolni. - szólalt meg egyhangúan - Mármint, lovon igen, de nem hiszem, hogy menne hipogriffen is.  

Newt hallotta a kételkedést a hangjában és igyekezett minden ilyet megszüntetni benne, nem akarta kényszeríteni, de azt sem akarta, hogy ne érezze jól magát. Mégis, kicsit nevethetnéke lett, az, aki tud lovagolni aggódik, hogy fel fog-e tudni ülni egy hippogriff hátára. Azt mindig is tudta, hogy Sophia *enyhén* maximálista. Rámosolyodott bíztatóan és ingatta a fejét:

- Nem is kell tudnod semmit, a lény vigyázni fog rád.

Meg én is vigyázni fogok rád, tette hozzá magában. Sophia ajkán egy mosoly lett, de a szemöldökét összevonta, bizonytalanul. Newt-ra nézett, csodálattal, ő nap mint nap ezzel a különcséggel él és termesztés neki ez, de Sophia nem így volt, mert ő az első fiú, aki mellett nem kell bezárkóznia és ehhez még nincs hozzászokva. Egy hideg szél szaladt le a dombról és még jobban összebújtak ketten. Sóhajtott és újra a fiú szemébe nézett, ami a szívén volt, az a száján is.

- Tartok tőle nem kicsit.

Newt az ajkába harapott és nem tudta mit mondhatna bátorításképpen, ezért erőt vett magán és elhúzta a karját, hogy aztán megfogja a lány kezét. Kesztyű volt rajta, ez tompított a kontaktust, de az elkerülhetetlen volt ne öntse el az arcát hő. Sophiát meglepte a gesztus, de lelkesen szorította meg a kezét és egy az ajkain egy meleg mosoly lett.

- Jó lesz, meglásd. - suttogta Newt.

Vele valahogy minden jó, állapította meg magában Sophia. Annyira zavarba jöttek mindketten, hogy egymásra sem mértek nézni. De azért még nem merték elengedni egymás kezét. Az ujjaik egymásba fonódtak, mint egy gordiuszi csomó, azt szétválasztani senki sem tudja már. Próbálták rejtegetni egymás elől az arcuk vörösét, de mindketten sejtették. Ez volt a második alkalom, amikor kéz a kézben mentek valahova. Ám az első alkalomkor Sophia ragadta meg a kezét, szinte dacból Theseus miatt, most viszont ez a pillanat, a mozdulat tiszta volt és érintetlen. Mindketten kipirult arccal sétáltak, szinte a hidegre is lehetett volna fogni a vörösséget. A szél fagyos volt, csontighatoló, ahogyan végigsöpört a tájon és a páron. A lány megborzongott.Theseus haragja, gondolta Sophia, azért, mert az öccse kezét fogom. Az idősebb Scamander fiú számára a természet vad ereje volt, ami mindig a maga útját járja, nem tudnak neki parancsolni.

Elhagyták a dombot és Sophia megpillantotta a hipogriffeket, akik legeltek és az etetőből csipegettek. Newt mesélni kezdett róluk, hogy már azelőtt itt voltak, minthogy ő megszületett volna, a szülei szelidítették meg őket és nincs szükség lekötözni őket, a hűség mindig visszahozza őket. A karámban csupán hat lény volt, de a fiú elmondasa szerint, sokuk elmegy halászni és naphosszat csak a fele van itt az állatoknak, csupán éjszaka gyűlnek újra össze. Ezt a lány is érhetőnek találta, hiszen aminek szárnya van, az el is fog repülni.

Elértek a karámhoz és Newt elengedte a kezét, hogy kioldja a kaput. Sophia bátortalanul követte be a karámba. Eszébe jutott mit tanult az iskolában és meghajolt a hipogriffek előtt, majd mikor felemelte a fejét látta, hogy a lények elfogadták őt. Newt csak tátott szájjal figyelte a jelenetet és elégedett volt a lánnyal. Intett neki, hogy kövesse. A legkisebb hipogriffhez mentek, a lény egyből a fejét Newt tenyerébe nyomta. Sophia kissé hátrált és érezte, hogy a tenyere erősen izzad.

- Newt, én nem fogok tudni erre felszállni. - suttogta rekedten - Én félek. Mégis csak klisé vagyok.

Newt látta, hogy Sophia egy pillanatra magába roskad és ezt nem akarta, a klisék iránti rettegése félt,  hogy egy nap majd felemészti. Az ajkát marta és lassan eleresztette a hipogriff arcát, a lányhoz lépett, aki lecsüggedten állt. Nem akarta szomorúan látni, a látvány a szívét préselte össze. Az ajkára varázsolt egy mosolyt és újra, félénken a lány kezét fogta meg. Sophia sóhajtott, amikor újra megfoghatta a kezét, arra gondolt újra,  hogy Newt-tal tényleg minden jó, ezt suttogta magának. Felnézett a fiú szemébe és úgy érezte a mellkasát szétfeszíti a melegség.

- Ha ketten megyünk, akkor jössz? - ajánlotta fel Newt.

Sophia elmosolyodott és most már bátrabban lépett a fiúhoz. Fél szemmel a fiatal hipogriffet figyelte, amire nemsokára fel kell szállnia és csak azt tudta remélni a jószág nem fogja ledobni a hátáról. Newt a hipogriffhez lépett és villámgyorsan felpattant rá gyakorlatiasan. Megsimogatta az állát nyakát és az a tollait felborzolta erre. Newt mosolyogva nyújtotta a kezét a lánynak, hogy felszállhasson.

- Pattanj fel.

Sophia felszállt a hipogriffre nehézkesen és fészkelődött egy kicsit a lényen. Elhelyezkedett Newt előtt finoman próbált megfogózni a tollakban, azon vacillált mégis hogyan fog ő nem leesni innen. Ám akkor mintha olvasott volna a gondolataiban, Newt előre hajolt és hátulról átölelte, persze csak biztonsági célokból.

- Most át kell öleljelek.

Sophia elvörösödött és a kezeik egymás mellett voltak a tollakon. A mellkasa a lány hátának nyomódott és Newt félt, hogy megérzi a dübörgő szívét, ami majdnem kiugrott, a hideg szélben jól esett mindkettejüknek egymás melenge, szinte öntudatlanul bújtak egymáshoz.

- Nyugodtan. - suttogta neki Sophia. - De ez így klisé lesz.

Mindig így volt, a szerelmes pár összebújnak valahol: motoron, lovagláskor, meg ilyenek. Sophia nem gondolta volna, hogy ennyire könyvszerű lesz bármikor is az élete. De megállapította, hogy ő járt jobban a könyv szereplőknél, mert neki ott van Newt. A fiú sóhajtott és csak rázta a fejét.

- Leesni mennyire klisé?

Sophia igazat adott neki, leesni is klisé. Hagyta, hogy Newt szorosan átölelje, kimondhatatlan érzés volt, el sem tudta képzelni hogy ilyen jó érzés Newt-hoz bújni. A fiú előre hajolt és megpaskolta a hipogriff nyakát, ami erre

- Hé! - kiáltott fel Sophia.

Átkarolta a hippogriff nyakát és félelemtől remegett. Becsukta a szemét mert hirtelen szemébe vágott. Mivel a lány előrehajolt így Newt is kénytelen volt utána dőlni, hogy megtartsa az egyensúlyát. A teste szinte összenyomta a lányét, az arca a kibontott hajtömegbe esett és egy pillanatra egyikük sem látott semmit, csak érezték hogy repülnek. A hipogriff már szárnyalt az égben és nekik össze kellett bújniuk egy pillanatig. Newt lassan felemelte a fejét és már érezte a szelet az arcában. Sophia még mindig összegubaszkodva ült előtte, a lábai és kezei mind kapaszkodtak, úgy félt, hogy lezuhan. A fiú nem ítélte el, ez volt az első repülése és a hipogriff nem kímélte, sőt, vadul repült és szelte a felhőket.

- Lassan Szélvész, új a lány. - utasította Newt. 

Lassacskán kiegyenesedett és nem voltak már annyira összenyomva. Hagyott teret a lánynak lélegezni. Sophia még ki sem merte nyitni a szemét. Érezte a süvítő szelet a fülében és az arcán, ahogyan lobog a haja a szélben. Még mindig érezte Newt karjait körülötte és ez megakadályozta, hogy ne remegjen annyira.

- Ez bíztató. - kommentálta a lány.

Newt elmosolyodott, becsukta a szemét ő is egy pillantra, hogy érezze a szabadságot. Majd kinyitotta és a tájat csodállta. Évek óta repül Szélvészen, de a táj mindig ugyanaz maradt, csak ő és a lény nőttek fel időközben.

  - Ő valóban megbízható. - modnta csendesen - Szélvész sosem ejtett volna el, ő családtag.

Szélvész kicsi volt még, csikó, amikor összebarátkoztak, Newt akkor hat éves volt. Mindkettő aprócska volt, közel kerültek egymáshoz, a fiú tudta, hogy a lény szereti és nem bántaná. Ez a kapcsolat, ami köztük kialakult már elemi volt, lenyűgöző, a fiú tűzbe tette volna a kezét a lényért. Mások elítélnék volna, hiszen csak egy varázslény.

Időközben Sophia merte kinyitni a szemét, Newt meggyőzte őt azzal, amit mondott. Belenézett a hideg téli tájba és először majdnem leesett, annyira meglepte. Azért jött ide. Látni, amit máshol nem láthat. Szabadnak érezte magát és nem egy babának a szülei birtokán. A szél kifújt belőle minden bánatot és nem érezte a pangást a szívében. A keze lassan a fiúéra kúszott, de nem azért, mert félt, csak érezni akarta a kezét.

Szélvész leszállt és büszkén megrázta a tollait. Newt várt egy kicsit míg Sophia magához tér, egész után nem szólt semmit, de azt érezte, hogy olyan szívesen és természetesen bújt hozzá, hogy az vörösét fújt az arcába.

- Ez egyszerűen gyönyörű volt. - Sophia végre megtalálta a hangját.

Newt mosolygott és fülig volt a szája, boldoggá tette ez az egész. A lány nevetése zene volt a füleinek. Látta, hogy Sophia Szélvészt simogatja, aki szinte a kezébe nyomta a tollait.

- Mennél egyedül is? - kérdezte nevetve.

Sophia az ajkába harapott. A dologban az volt a legjobb, hogy Newt is vele volt,  hogy átölelte, ettől nem akarta megfosztani magát. Nem akarta visszautasítani, így félig hátrafordult és a fiúra mosolygott.

- Talán majd később.

Newt elengedte és visszahúzta a karjait, majd leugrott a hipogriffről. A lány elhúzta a kezét és csak pislogott. Tervezte, hogyan fog leszállni, de kételkedett a képességeiben, mert nem tudta ha biztos landolása lenne a fiú segítsége nélkül. Látta, hogy Newt viszont azt várja, hogy leszálljon.

- Én nem bíznék ennyire az ügyességemben, nagy dolog leszállni innen.

Newt nevetett, de mielőtt segíthetett volna Sophiának hirtelen ötlete támadt és csak azért is le akart szállni egyedül. Áttette az egyik oldalról a másikra a lábát és készült a nyerő ugrására, de az sikertelen volt. Newt-ba esett. Minden értelemben. A fiú nem tudta elkapni, csak az ő testével tompította a landolást. Egymáson feküdtek és az ütközés következtében levegő után kaptak. Sophia a mellkasára tette a kezét és lassan feltápászkodott. Pír futotta el az arcát, amikor látta,  hogy az arcuk mennyire közel került egymáshoz. Kiseperte a szeméből a haját és annyira kínosnak találta a helyzetet, hogy nevetett.
  
- Ne haragudj. - suttogta csendesen - Na ez már kicsit klisé.

Newt zavarában nem tudott mást tenni, mint mosolyogni. Érezte a lány kezét a mellkasán és borsózott a háta, a melegség járta át és a szeme a lány ajkára ragadt a tekintete. Hányszor álmodta már azt, hogy megcsókolja? De félt a visszautasítástól. Ma viszont átölelte és nem találkozott ilyennel. Megbátorodva, nem tudta levenni a szemét a lányról, a haja kibomlott függönyként ömlött közéjük. Látta, hogy Sophia nem siet leszállni innen. Felkönyökölt és az ajkait lassan közelítette a lányéhoz, aki nem mozdult, félig becsukta a szemét és mindketten lélekvisszafojtva álltak.

  - Tudtam, hogy téged itt találni. - szólt egy hang - Megzavarok valamit?

Felkapták a fejüket és a hang irányába néztek. Theseus állt tőlük nem messze és nagyon lenézően pillantott rájuk. A Newtéhoz hasonló szemek viszont gúnyosan méregették őket. Keresztbe tette a karját és Sophia nagyon is elkapta a pillantást, amit a férfi küldött neki, rosszállóan. Sietve, vörös arccal válltak meg egymástól. A lány leseperte magát és rázta a fejét, hiába gondol most Theseus akármire, nem történt semmi, sajnos. Newt érezte a feszültséget a bátyja és lány között. A kérdés, hogy zavar-e valamit, nagyon is rosszindulatú volt. A sötét hajú férfi Newt-hoz lépett.

- Newt, gyere be apával és velem most a városba, van ott valami, ami nem várhat.

A fiatalabb Scamander fiú felvonta a szemöldökét és nem értette miért ilyen sietős volt a dolog. Szoktak ők sokat menni a hivatalba az apjukkal, ha lényekről szóló intézkedésről van szó. Most látta viszont hetek óta először látja újra a bátyát és ezért nem akart akadékoskodni.

- Öhm, rendben, megyek felveszem a jobb cipőm, anya nem engedne így. - válaszolta Newt.

Sophia elköszönt Szélvésztől. Együtt mentek vissza a házhoz, furcsa volt hárman menetelnek, Newt csak azért is közéjük állt, hogy megelőzzön egy esetleges veszekedést. Nem tudta el sem képzelni mi bajuk lehet egymással, de azt le sem tudták tagadni, hogy valami van, úgy néztek egymásra, mint aki meg akarja fojtani a másikat. Newt-nak ez nem tetszett. Nem birta soha, ha ennyi gyűlölet veszi körül. Beértek a házba és Newt ment egy jobb cipőt keresni magának, mert a jelenlegi elég sáros és így nem engedik be a hivatalba. Felszaladt az emeletre és magára hagyta Sophiát és Theseus-t. Egymásra néztek undorodva és a lány forgatta a szemét, keresztbe fonta a karját és csak azért is dacolva pillantott a férfire.

- Szia neked is. - szólalt meg gúnyosan Sophia.

Egész úton nem szóltak egymáshoz, csak a szemeik villamokat szórtak. Theseus jeges szemei könyörtelenül ostromolták, bárcsak gödröt tudna ásni és a lány beleesne teljesen, csak eltűntetni akarta őt innen. Bizonyára nem is szeretné ha itt lenne. Theseus meglepődött a jeleneten, de nem tetszett neki határozottan. Sophia lerohamozta az öccsét és ez csak felbosszantotta, arra gondolt, hogy a lány olyan, mint amire számított. Nem tudott ódákat zengeni arról, hogy a gazdag lányok milyen fejfájás volt neki a Roxfortban. Éppen annyira, hogy az egyiket feleségül is vette. Fintorogva nézett végig a lányon.

- Még mindig itt vagy? - kérdezte unott hangon.

Sophia leseperte a haját a válláról és szorosan nézett mindig rá. Húzta a száját és belegondolt, hogyan fogja őt elviselni. Hogy az anyja mellett, még az ő áskálódását is várja. Megrázta a fejét és nem tudta ezt elfogadni. Kihúzta magát és nem hagyta, hogy a férfi pillantása eltiporja. Elhatározta, hogy bármi legyen, harcolni fog Newt-ért. A szemeik közdöttek egymással, tudták,  hogy rendesen meg fogják szorongatni egymást. Abban a büszkeségben, amiben nevelték, felemelte  az állát és a férfi szemébe nézett keményen.

- Szokj hozzá, a felesége leszek. - lépett hozzá Sophia. - És te nem tehetsz semmit sem.

Hozzálépett és a mutatóujját a mellkasának nyomta. Szikrázó dühvel nézett rá, mint aki a percen előkapja pálcáját és megátkozza. Theseus-t nem indította meg a jelenet, sőt, csak még dühösebb lett. Lenézett, a számára feleslegesen pattogó, lányra és felvonta a szemöldökét. Nem lépett hátra, pedig a lány tudta nélkül túl közel jött hozzá, itt már hatalmi kérdés volt, hogy ne hátráljon meg.

- Nem, te csak a nő leszel, akivel együtt kell élnie. - sziszegte ingerülten.

Meglepték már életében, de nem hitte, hogy Sophia valaha is fog olyat mutatni, amitől megváltozik a véleménye. Még éppen időben lépett el a lánytól, mert akkor jött le a lépcsőn Newt és szerencsére nem látta a dühös marakodást köztük. Megigazította a kabátját és bólintott az öccsének.

- Mehetünk?

Newt végigfuttatta a szemeit rajtuk és sejtette, hogy veszekedtek, de azt is tudta, hogy most ez ellen  semmit sem tehet.

- Persze.

Kiléptek a házból és Theseus szinte becsapta ajtót mögöttük. Sophia elkerekedetten nézett utánuk, göb volt a torkában, akármennyire is tudta, hogy a fiú bátyja alaptalanul ellenséges vele, mégsem tudta letagadni, hogy bántja a dolog. Dühös könnyeket tartott vissza és a saját karjait ölelve indult a konyhába, mert a torkát száraznak érezte. Ám megfagyott a bejáratnál, a pultnál egy idegen nő állt és elmélyülten olvasott egy könyvet miközben egy varázsige kavargatta a kávéját. A nő felnézett a szótlanul maradt lányra és kérdő szemekkel analizálta:

- Hát te meg ki vagy?

Sophia gyorsan összekapta magát és rájött, hogy illetlenül megbámulta. Felemelte az állát és egy erőltetett mosollyal mutatkozott be:

- Sophia Clearwater, Newt jegyese. - szólalt meg -  És te?

A nő letette a könyvet és véget vetett a bűbájnak, aztán seperc alatt ott termett a lány előtt, a kezét nyújtva, hogy kezet fogjanak. Sophia egyből észrevette, hogy a lány nem akármilyen családból származhat, a mozdulatai, a járása, mind finom és kecses. A haja rendezett, de a ruhái egyszerűek, ám lány meg tudta állapítani azt, hogy egy egyéniség előtt áll, még akkor is, ha nemesi származású.

- Nyssa Scamander, Theseus felesége.

Sophia szótlanul maradt. Csak hebegett összevissza és nem is számitott ilyen találkozásra. Tudta, hogy a férfinek van felesége, de álmában sem gondolta volna, hogy ilyen szép és nyugodt ember, mint ez a nő. Nyssának mogyoró barna haja volt, a szemének is hasonló árnyalata volt, ám ragyogott benne valami különös, egyszerre volt szeretetteljes és ravasz. A lány még mindig nem tudott mit szólni, nő erre nevetni kezdett.

- Igen, van felesége. - jelentette ki, majd mikor látta a lány sokkolt arcát, hozzátette - Ki gondolta volna?

Aztán visszatért a kávéjához és leült az asztalhoz, majd intett Sophiának, hogy kövesse. Egymással szemben ültek és neki meg mindig nehezen jött elhinni, hogy aki volt annyira bolond Theseus-hoz hozzámenni ennyire rendes ember.

- Tudtam rólad éppen. - válaszolta vonakodva Sophia

Nyssa erre elmosolyodott, becsukta a könyvet és lánynak rálátása nyílt mi lehet az, látta, hogy mugli krimi. Távol állt tőle az irodalom ezen része, de nem lett rossz véleménye. A sötét barna szemek rákacsintottak.

- Neked azért szerencséd van, te kaptad a kezelhetőbb Scamander fiút. - jelentette ki viccelődve - De én szeretem a kihívásokat. Theseus-t nehéz volt megszelídíteni, de már az enyém, habár még makacskodik.

Sophiát meglepte ez a kijelentés, hogy ilyen könnyeden beszélt mindkét fiúról. Viszont, azon nem lepődött meg, hogy Nyssa ilyen harcias és parancsolgató, olyan mellett, mint Theseus nem is lehet máshogy, de azt tetszett elképzelni neki, hogy rövid gyeplőn fogja a férjét. Máris kezdte kedvelni a nőt, a stílusa és a humora megfogta. Gúnyos volt, mint Theseus, az igaz, de nem volt rosszindulatú. Végignézett Sophián és a lány attól félt, hogy talán valami hibát lel benne, azon gondolkodott, vajon mennyire fésületlen. De Nyssa csak belekortyolt a kávéjába és a szemébe nézve kijelentette:

- De Newt aranyos fiú, neked való.

Ez a nő csupa meglepetés volt számára, merőben ellentmond a férjéével. Míg Theseus tűzön vízen át akadályozza a kapcsolatuk, addig Nyssa laza és zöld utat ad. Sophia azon gondolkodott, vajon ők sokat veszekednek otthon? Arra gondolt, ő vajon sokat fog vitázni Newt-tal  majd? Nyssa és Theseus a szemében nem fértek össze, nem tudta őket együtt elképzelni. Gondoltban visszatért a saját gondjaihoz.

- Vannak, akik nem ezt gondolják. - mondta szomorúan.

Hozzá akarta tenni azt is, hogy: férjed uraddal az élen. De nem tette végül. Nyssa oldalra döntötte a fejét és értetlenül nézett rá. Felpattant az asztaltól és forrócsoki por után nézett a fiókban, úgy gondolta a lányra ráfér valami, ami felrázza.

- Mire alapozzák?

Sophia végiggondolta a vádakat és úgy gondolta nem fogja hosszasan ecsetelni, az emberek úgy gondolják, hogy ők nem kellene együtt legyenek. Az egyik család Sophiát tartja alábbvalónak, a másik Newt-ot hibbantnak. Düh költözött újra a mellkasába, majd tömören megszólalt:

- A társadalmi különbségekre.

Nyssa megvonta a vállát, mint aki hallotta már cifrábbat is. Lazán hátradőlt a széken és fanyar humorral szólalt meg újra:

- Bizonyára még nem beszéltek veled négyszemközt ezek szerint.  

Sophiát tátott szájjal találta a következő pillanatban, most már tényleg nem tudta felfogni az idősebb  Scamander fiú házasságát. Megrázta a fejét és szégyenkezve fordította el az arcát, mert tudta, hogy bután viselkedik. Nyssa erre nevetni kezdett, aranyosnak találta, hogy a lány ilyen zavarodott.

- Mondd ki, amit akartál mondani. - noszogatta - Láttam, hogy meg akartál szólalni.

Letette elé a forrócsokit és bíztatóan rámosolyodott. Sophia megemberelte magát és összeszedte  a gondolatait. Kerülte Nyssa tekintetét, noha az szeretetteljes volt és cseppet sem ítélkező.

- Hát rendben. Nem hittem volna, hogy Theseusnak olyen felesége van, mint te.

Pirult, ám amikor Nyssa kitörően kezdett nevetni ő is elmosolyodott zavarodottan. Nem értette ezt a nő miért tartotta annyira viccesnek. De nem szólt. Nyssa szinte lecsapta magát a székre és rázta a fejét.

- Ne aggódj, mások azt sem hiszik el, hogy a felesége vagyok, mert nem tudják elhinni, hogy elviselem.

Sophia nem tudott jobban egyetérteni, ő is nehezen tudta elhinni ezt az egészet. Hiszen annyira különböznek, Nyssa laza és humoros, Theseus pedig komor és kritikus. Legalábbis mindkettejükből eddig csak ennyit látott. Tudhat valamit Theseus, amire ő nem számolhat, ha a felesége eddig még nem hagyta el a csökönyössége miatt. Azon gondolkodott vajon a felesége előtt is annyira szókimondó? Nyssát elnézve katonás fegyelem lehet otthon. Elmosolyodott és szívesen látta volna a férfit ugráltatva látni.
 
- Talán mert túlságosan különböztök. -javasolta a lány.

Nyssa ráncolta a szemöldökét, belekortyolt a kávéjába és ingatta a fejét, egy fanyar mosoly lett az arcán, a sötét szemei furcsa fényben csillogtak. Sophia az italát kavargatta és várta a nő megfontolt válaszát.

- Ti is különböztök. De mi annyira azért nem. – nevetett Nyssa- Ugyanolyan makacsak vagyunk.

Valahogy ez elfogadható indok volt, valóban úgy tűnt így nézve a makacsak úgy megtalálták egymást mint zsák a foltját. Nyssa nagyon belelendült a beszélgetésbe és a lány megállapította, hogy soha nem volt még olyan beszélgetőpartnere, aki ilyen jóízűen tudja ontani magából a szavakat, megnyugtatónak találta a hangját, a szemeit, értette, hogy Theseus-nak okai lehettek bele szeretni. Nyssa újra beszélni kezdett:

- Tudod, mikor megkérdezik, hogy az a nagy gyerek a férjem-e, majdnem azt válaszolom: Dehogy, ő a legnagyobb ellenségem. De inkább nem mondom, helyette mindig csak bólintok.    

Együtt nevettek, el tudta képzelni a jelenetet. Sophia eldöntötte, hogy kedveli Nyssát.

X

Később, visszajöttek az eltűnt Scamander fiúk is, ám először Theseus tört be a konyhába. Nyssa nevetett, amikor Theseus megcsókolta az arcát. Sophiát meglepte a jelenet és lefagyott, elfutott volna, hogy ne zavarjon meg semmit sem, de a lábai nem engedték. Ahogyan nézett rá és átölelte, idegen látvány volt, amit eddig látott a férfitól az volt, hogy őt kritizálja. Melengető volt látni, hogy a férfi képes a szerelemre. Theseus észrevette, hogy Sophia jelen van és zavarba jött, elfordította a fejét.  Aztán se szó se beszéd elsomfordált a konyhából. Dobott azért a lánynak egy hideg pillantást, de most Sophia megértette, hogy a férfi egójának nem esett jól, hogy látta egy intimebb pillanatában.

Később kiderült, hogy azért mentek be a városba, hogy Theseus odaadhassa a karácsonyi ajándékát Newt-nak, aki szó szerint odavolt a   durrfarkú szurcsókért. Sophia kissé féltékeny lett emiatt. Nyssa felajánlotta, hogy holnap segít Mrs. Scamandernek. Úgy tűnt, hogy kevésbé lesz annyi Newt-tal töltött ideje holnap, de kételkedett benne, hogy Theseus hagyta volna amúgy is, hacsak Nyssa nem foglalja le valahogyan...