Rövid novella - saját

Képen lévő szöveg jelentése: (előveszem nagy angol tudásomat, de nem biztos, hogy pontos XD)

,,Ne pusztítsd el az otthonomat, és kérdezd, hogy miért vándorolok át a tiédbe."

Kín

Hirtelen minden kivilágosodott, fáztam, éheztem, és a vér, a szenvedés szaga elegyedett a mamámból áradó tej mámorító illatával. Mindenütt állatok keserves sírását lehetett hallani, föl szerettem volna állni, de nem tudtam eltekinteni a körülményektől. A mamám soványan, fáradtan állt felettem, alig élt, és szinte rám sem hederített. Tekintetünk találkozott, és abból a gyönyörű kettő barna szeméből is azt tudtam kivenni, hogy irtózatosan szenved, fájdalmai vannak. Nem akartam ezt... Rettentően éheztem, így megpróbáltam fölállni, és mikor már majdnem sikerült, két idegesen ordítozó ember közeledett felénk. Az egyik egy hatalmas ostorral izomból ütlegelni kezdte a mamámat, aki hangosan bőgött, és ugrált, közben engem alaposan oldalba rúgott, amitől ismét elvesztettem egyensúlyomat, és tehetetlenül a földre zuhantam. Csak akkor vettem észre, hogy a mamámat láncok hada tartja fogva, illetve valami gépezet is rá van kapcsolva. Halálosan megrémültem... Anyámat lassan ájulásig verték, aztán én következtem. Egy erős kéz durván megfogott, majd ledobott újra, és újra, én pedig csak rázkódtam, mint egy rongybaba. A nyakamra kötöttek egy olyan láncot, amilyen anyámén is lóg, majd elkezdtek annál fogva vonszolni. Sírtam, ordítottam a fájdalomtól, és egyre távolabb kerültem a biztonságot nyújtó mamám melegétől, az ételtől. Próbáltam fölállni, de mivel alig néhány perce születtem, ez nem ment olyan könnyen, miközben ráadásul húztak is. Újra bőgni kezdtem, mire a láncomat tartó férfi egy hatalmas ordítással kísérve belém rúgott. Majd újra...
-Kussolj már el, idióta dög!!! -üvöltötte vadul rugdosva engem.
Nem tudtam mit tenni, vártam a halált. Pár perc alatt tették tönkre az életemet, elvittek a mamámtól, most pedig kínoznak. Hát ezt érdemlem én?! Mellettem egy olyasmi borjút, mint én, ugyanígy vonszoltak. Tekintetünk egy másodpercig találkozott, láttam rajta is a rövid életem során már megismert kínt. Alig éreztem valamit, sajgott az oldalam, és tulajdonképpen mindenem, véreztem... Durván bedobtak egy kis helyre, leláncoltak, majd magamra hagytak. Vajon hol vagyok?! Képtelen voltam fölállni, már nem is akartam, az életerőm elhagyott. Mikor hozzák ide a mamámat, hogy ehessek? És én mikor mehetek el erről a nyomasztó helyről? Alig tudtam mozogni, a lánc erősen szorította a nyakamat. Reményvesztetten tekintettem magam elé, ám egy halvány reménysugár még mégis égett bennem, hogy kijuthatok, túlélhetem... Végül kifáradtam, és mély álomba merültem...

Azt gondoltam, többé nem ébredek föl, de nem így lett, mert arra keltem, hogy mellettem egy nagyobb marha éppen hangosan üvöltött a fájdalomtól. Hát ilyenre képesek az emberek?! Hogy tehetik ezt velünk? Miért teszik ezt? Egyáltalán mi ez a hely?
Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, és akkor, korgott egy hatalmasat a hasam... De ételt egy grammnyit sem kaptam...

--------------

Rengeteg ideje fekszek itt, ebben a kicsi, büdös, saját ürülékemtől bűzlő pöcegödörben. Olykor emberek közelednek felém, és valamit belémnyomnak, ami fáj, de utána jobban leszek tőle. Talán étel?
Ettől függetlenül iszonyatosan éhezek, senkinek nem kívánom átélni ezt a borzalmas fájdalmat.
Ma a szokásosnál fáradtabb, és kimerültebb voltam, mikor az emberek jöttek hozzám.
-Te, Adam, ez a példány már lassan három hónapja itt döglik! -mondta a társának az egyik férfi, miközben rám mutatott.
-Elég sokáig bírja... -tűnődött ezek szerint Adam, majd a nyakamnál fogva a szemembe nézett. -Á, lassan megdöglik, mehet vágásra! -mondta ki érzéketlenül, majd durván hozzávágta fejemet a földhöz, és a csontsovány testem tehetetlenül feküdt tovább.
Szemében semmi együttérzést nem véltem felfedezni, pusztán a kegyetlen gyűlöletet, a nemtörődömséget.
Nem értem, most mit akarnak. Nem szúrták belém a szokásos tűt, hanem megragadtak, és a láncomnál fogva ismét rángatni kezdtek. Két kisebb borjúra dobtak, akik már-már halottan, beletörődve hagytak mindent. Le szerettem volna mászni róluk, nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni nekik, ám egy újabb ember mindhármunkat megfogott, és összekötözte a hátsó lábainkat. Valami felemelt minket, majd' kitépődött a lábam, iszonyatosan fájt, rúgkapáltam, de nem tudtam mit tenni, mindhárman pörögtünk a köteleken fejjel lefelé. Ekkor egy ember hatalmas késsel közeledett felénk, a mellettem levő borjút megrántotta, majd egy hirtelen mozdulattal elvágta a nyakát. A szegény teremtésből ömlött a vér, de a férfi nem állt le, ugyanezt tette a másik borjúval is, mire én következtem. Egy másodpercnyi habozás nélkül húzta végig durván a kést a nyakamon. A sorstársaim eközben már meghaltak, én pedig erőtelenül, fájdalmakkal tele kapálóztam, míg a vér csak ömlött, ömlött a nyakamból. Lezuhantam a véráztatta padlóra... Már alig éreztem valamit, anyám képe lebegett előttem, erősen próbáltam rágondolni, de nagyon fáradtnak éreztem magam. Nem mozogtam tovább, egyszerűen beletörődtem. Láttam azt a bizonyos fehér fényt, a mamámat, ahogyan szabadon ugrál, boldogan, majd örökre elaludtam...

Elhiszed, hogy nekünk is ugyanúgy fáj, mint neked? Elhiszed, hogy nekünk is van lelkünk? Elhiszed, hogy mi sem akartuk ezt?
Neked csak egy pillanatnyi íz elhagyása lenne, nekünk viszont az életünk. Az életünkkel fizetünk azért, hogy ti élvezkedjetek a halálunk ízében. Miért ez a sorsunk? Miért nem lehet másképp? Miért természetes nektek, hogy mi meghalunk kínok között? TE hogy éreznéd magad a helyünkben? Meghalunk, és még csak hálát sem adtok értünk, ez az egész magától értetődő... Hónapokon keresztül szenvedünk, hogy aztán galád módon legyilkoljanak, miattatok, mert ti néhány perc alatt élvezettel, gond nélkül meg is eszitek a holttestünket.

Gondolkodj! Ne vedd el az életünket, a saját érdekeid miatt! Cselekedj helyesen...

///Sziasztok! Ez most így bónusznak egy saját kis novella lett volna, remélem átjött a lényege, és átéreztétek :)
Folytatni fogom az Earthlings-es fordítást, csak kicsit bonyolult művelet, a youtube-om sem mindig működik. Szóval valószínűleg lesznek ilyen közbeékelt plusz részek.

Ha tetszett, vote-olj, kommentelj, köszönöm, hogy elolvastad 😊😍❤
Hamarosan jelentkezek, addigis sziasztok❤///