Reggel arra keltem, hogy valami nagyon hangosan recseg. Érdeklődve dörzsöltem meg a szemeimet, majd felültem az ágyon. Jimin már átöltözve fülelt a saját ágya szélén, amikor a hangosbemondóba megszólalt az igazgató.

- Jó reggelt! Mindenkit megszeretnék kérni, hogy 10 perc múlva legyen az udvaron. - mondta egy cseppet sem kedves hangnemben a férfi. Szinte hallani lehetett a hangjában a dühöt. Szobatársamra pillantottam, aki csak vállat vonva ásított egy nagyot.

- Nem tudom ez mi volt. Csak ritka alkalmakkor vannak ilyen gyűlések. - beszélt hozzám, miközben én a tegnap délután megkapott egyenruhámat kezdtem el magamra aggatni. - Az elején kicsit kényelmetlen, de majd megszokod. - nézett rám mosolyogva, miközben én a tükör elé álltam. Szomorúan néztem végig magamon és megigazítottam nyakkendőmet. Hiába kedvesek velem egyesek, mégis a legjobban azt szeretném, ha újra a saját ágyamban aludhatnék, a saját ruháimat hordhatnám és hogy a nevelőszüleimet láthassam.

Egy fehér ing volt rajtam, azon pedig egy vékony, sötétzöld zakó. A nyakkendőm is zöld, fekete színekből állt. Nem valami stílusos és nagyjából ez az öregek színe, de ezek szerint muszáj ezt hordani mindenkinek. Meg hát rajtam nyilván minden jól áll, csak azért szívesebben viselném az én ruháimat. Hajamba csak egyszerűen beletúrtam párszor, hogy azért az is álljon valahogy, majd egy mosolyt erőltetve magamra fordultam hátra Jiminhez.

- Menjünk. De kérlek ne hagyj el, mert eltévedek. - sóhajtottam fel. Bólintva nyitotta ki az ajtót, majd elindult az udvar felé. Kíváncsi szemekkel koslattam utána, miközben nagyjából mindenkit megbámultam. Sok embernek volt színes a haja és volt aki lebegve ment. A hideg ismételten kirázott, mint minden adandó alkalommal, amikor valami fura dolgot veszek tudomásul. Viszont figyelnem kellett Jiminre, ugyanis ha elveszítem a törpe alakját, akkor sose jutok vissza nélküle. Mikor kiértünk az udvarra már jó sokan álltak kint. Itt mindenkinek ilyen varázsereje van, vagy van olyan is, mint én? Aki egyszerűen csak véletlen pottyant ide. Miközben agyaltam, figyelmetlenségem miatt nekimentem valakinek. Ijedten pillantottam fel, majd megláttam Hoseok mosolygó arcát.

- Oh! Ne haragudj! - mosolyodtam el zavartan, mire ő csak fejet rázott, miszerint nem gond. Ezt követően beálltam a kis csoportjukhoz. Félénken pillantottam végig a társaságon. Volt egy rózsaszín hajú fiú, aki végig Jiminnel fecsegett. Nagyon szép mosolya volt, hófehér fogakkal és igazán sármos is volt, de sajnos a szemeit napszemüveg takarta. Mellette állt egy alacsonyka vörös hajú lány állt, aki halkan hallgatta a beszélgetést, néha elnevetve magát. Meg ott volt persze Hoseok és én, a kívülálló.

- Srácok, ő Kim Taehyung. - mutatott rám Jimin vigyorogva, majd át is karolt kicsit pipiskedve. - Ő itt Jaehyun. - mutatott a rózsaszín hajú fiúra napszemüvegben - Ő pedig Sooyoung. - mutatott a bordó tincses lányra. - Taehyung a csapatunk új tagja. - borzolja össze hajamat. Remek, ezért aztán szenvedhettem vele reggel. Halványan elmosolyodtam, majd biccentettem egyet.

- Sziasztok. - köszönök egy cseppet kínosan érezve magamat. Máris a csapat új tagja lennék? Remélem majd hamar szerzek barátokat. Túl kíváncsi voltam, hogy nekik mi az erejük, ezért kikívánkozott belőlem - Öhm... Nektek is van valamilyen képességetek? - pillantottam a két újoncra. Fura ezt mondani, hisz az újonc alapjáraton én vagyok, de nekem most ők ketten az ismeretlenek.

- Persze. - mondja a csaj izgatottan, majd hirtelen eltűnik. Megszeppenve nézek a többiekre, ők meg csak halkan nevetve néznek rám. Egy kar hirtelen átkarolja a szabad kezemet, ami nem a zsebemben van, majd Sooyoung megint látható lesz - Nos én láthatatlan tudok lenni. - mosolyog aranyosan, amin én is elmosolyodom. Nagyon szép és karakteres arca van. Rajta nem volt zakó, csak a nyakkendő, az ing meg egy rövidebb, kockás szoknya. Szóval láthatatlan. Azt hiszem ez elég menő azért. Mondjuk a többieknek az ereje is elég király. Hisz ki ne akarna teleportálni? Meg mások fejébe látni néha? Ismétlem néha! Szóval ha ezt hallod Jimin, akkor még most mássz ki a fejemből te gonosz törpe!

- Az enyém nem valami pozitív. Ez a szemüveg a baj elkerülésére kell. - mutat napszemüvegére Jaehyun.

- Jaj ne szerénykedj már! - nevet Hoseok - Ő bárkit eltud csábítani a szemeivel. A csábos tekintetének senki se tud ellenállni. - meséli tovább, mire meglepődök. Hát ez nem valami nagy képesség, hogy bárkit rátud venni a szerelemre, de valamire biztosan jó. Halkan elnevettem magamat, majd hallottuk, ahogy az igazgató beleszuszog a mikrofonba, így mindenki felé fordult.

- Egy komoly dologról szeretnék veletek beszélni. - szólalt meg morgós hangján, feszülten, köszönés nélkül Mr.Lee - A tegnapi nap folyamán valaki ellopta a Átkok könyvet. - itt mindenki halkan suttogni kezdett.

"Az Átkok könyvét?"
"Hogy mert valaki hozzá nyúlni?"
"Mi lesz, ha valaki elátkoz valakit?"
"Lehet hogy az új gyerek volt?"
"Szerintetek meglesz?"

Sorra hallottam a körülöttem sutyorgók kérdéseit. Milyen Átkok könyve? Nem hangzik valami bíztatóan. Már a nevétől is mindenki feléledt és pletykálkodik. Jó kis iskolai téma lesz szerintem.

- Figyeljetek rám! Nem tudjuk kinél van. Lehet az diák vagy tanár. - folytatta az igazgató - Aki BÁRMIT tud róla, az kérem sürgősen jelezze nekem és szeretném minél hamarabb, bajmentesen visszakapni. A kaput bezárom az emberi univerzum és a mi világunk között. Innentől nem járhattok ki, nem vehettek új ruhákat, nem mehettek bulizni, amíg elő nem kerül a könyv! - fejezte be a beszédet, a végét szinte már kiabálva. Erre mindenki hangosan kezdett el hisztizni, én pedig csak agyaltam. Biztosan az az a kapu, ahol én is átjöttem ide. Bután éreztem magamat, hogy semmit sem értettem ebből az egészből, de aztán mégis magamat éreztem a legokosabbnak. Minden egy pillanat alatt jutott az eszembe. A tegnapi esti incidensem Jungkookkal meg a morgó fiúval. Baszki ők lopták el a könyvet. Sürgősen beszélnem kell a dirivel. Jimin azonnal felém csapta a fejét és kidülledt szemekkel nézett rám, mivel gondolom hallotta, amin gondolkodtam. Kezemet azonnal a szájára tapasztottam és behúztam az épületbe.

- Ne láss mindig a fejembe! - szidom le egyből mérgesen. Azért ez elég szar, mert nem akarom hogy mindent tudjon amire csak gondolok.

- Nem tehetek róla! Egyszerűen csak úgy jön és nem bírom visszatartani... - sóhajt hangosan majd, fel-alá kezd el járkálni nyakkendőjét igazgatva idegességében. - Most azonnal meséld el mi történt! Tudni akarom! - néz rám nagy szemekkel és elém tipeg.

- Pont eleget tudsz. Ígysem szabadna erről másnak tudni kettőjükön kívül. - mondtam ingerülten.

- Kettőjükön? Akkor ketten voltak? Yoongi vagy Namjoon? Biztos Namjoon. Ő okos és rafinált. Vagy talán Yoongi? Ő meg gyors és kicsi, ezért talán több helyre befér. - gondolkodik hangosan, én meg csak lesütött szemekkel figyelem cipőm orrát. Nem akarok ebbe belefolyni. Csak elakarom mondani az igazgatónak, amit láttam és amit Jungkook mondott nekem. - Mondj már valamit! - dobbant lábával morcosan és fejem alá kukucskál.

- Aish.. Nem tehetem. Akkor még nagyobb bajba kerülök.. - emelem fel fejemet zavartan.

- De a szobatársad vagyok! - dobbant megint. Sóhajtva kerülöm ki, majd visszaindulok a szobám felé. Az iskola két területre szakad. Az egyikben vannak az osztálytermek és a tanítások, míg a másik felében a szobák vannak, ahol mindneki lakik. - Várj már! - kapja el a karomat félúton a törpe, de arra nem számítok, hogy a másik karomat is megfogják és behúznak egy terembe. Mivel Jimin szinte hozzám van csatolva, így ő is repül velem a földre és szinte átesik rajtam. Térdre érkezve pattanok fel gyorsan majd azonnal egy gombóc keletkezik a torkomban, amikor meglátom Jungkookot és Yoongit keresztbefont karokkal a mellkasuk előtt.

- Taehyung menjünk innen! - kapja el újfent ijedten karomat szőke barátom, és kiakarna húzni, de Jungkook lekiabálja.

- Ne nyafogj már! Inkább beszélgessünk. - nyomnak le minket egy-egy székbe. Megszeppenve pillantok rájuk. Gondolom a könyvről akarnak beszélni, de én elfogom mondani az igazgatónak. Ha tagadjuk azzal még nagyobb bajba kerülünk. - Ő is tudja már mi? - biccent fejével Jiminre, mire csak egy aprót bólintok. A gyomrom jelenleg borsó méretűre szűkült össze és egy kicsit levert a víz is. Annyira ijesztő és lélekig hatoló a tekintete.- Mondtam hogy ne mondd el senkinek! Ennyire értetlen vagy basszus?! - csattan fel az asztalra csapva jobb kezét. Mindketten összerezzenünk Jiminnel és egymásra nézünk.

- De nem mondtam.. Nem tehetek róla, hogy a fejembe lát. - mondom komolyan, fekete szemeibe nézve, amik egy pillanat alatt kezdenek el vörösen izzani a feleselésem miatt. - És elmondom az igazgatónak is! Nem lophatjátok el az iskola tulajdonát! Ígyis nagy bajba fogtok kerülni.  - állok fel és kinyitom az ajtót, de teljesen lesokkolok amikor megpillantom Minsoot és Jiwoot az ajtó mögött mosolyogni. A szívem kiugrik egy pillanatra és szemeim könnyesek lesznek. Nem időzök sokat, azonnal a nyakukba ugrok zokogva.