"El vagy átkozva Taehyung"

Egész este Jin szavai jártak a fejemben. Úgy mondta mintha nem tudtam volna róla. Mondjuk én csak viccelődtem vele otthon, de szinte az egész életem egy szenvedés volt eddig. Egy hatalmasnak kín, hogy megtalálhassam az okot, amiért a szüleim eldobtak maguktól. És végre egy idő után nem agyalok ezen. Végre eltudom terelni a figyelmemet az itt lévő emberek segítségével, erre jön ez a szarság, hogy valóban elátkozott vagyok. Maga a fogalom meg van, rossz dolgok történtek velem és ezek szerint fognak is. Egy olyan gyerek vagyok, akinek meg se kellett volna születnie. Nos ez a tudat nem valami pozitívan hat rám. Alig tudtam aludni. Csak forgolódtam egész este és agyaltam. Jimin már rég horpasztott. Kicsit belebetegedett ebbe a Namjoon Yoongi háromszögbe, de azt hiszem kezd helyre rázódni. Nem tudtam mire számítsak az elátkozás miatt. Gondolom csakis a rossz dolgokra. Egyáltalán meglehet törni ezt a hatalmas nagy átkot, amit már születésemkor megkaptam? Tehetetlen voltam. Kitől kérjek tanácsot? Ki fog nekem segíteni? Az biztos, hogy megakarom ismerni Seokjint, többet megtudni róla és a szüleimről.

Ezután a nagy agyalásomba sikerült elaludnom. Reggel Jiminnel le is mentünk reggelizni már átöltözve. Mindig elsők közt kajálunk, hogy mindenből a legfrissebbet és a legnagyobbat kapjuk. A konyhásnők már jól ismernek engem is. Ezután csatlakozott hozzánk Hoseok is.

- Szép jó reggelt! - mosolygott a szokásosnál jobban. Jiminnel sejtelmes mosollyal néztünk össze, majd vissza a vidám fiúra.

- Na mi újság? - kérdeztem kuncogva. Sejtettük, hogy valami olyan dolog, ami Sooyounggal kapcsolatos, de hagytuk, hogy ő maga mesélje el.

- Sooyounggal tegnap kavartam. - mondja egy széles vicsornak mondható mosollyal és enni kezdi a szenyát. Halkan elneveti magát Jimin, majd megveregeti Hobi vállát. - Minden annyira jó volt srácok. Este beszöktem a csaj részre, mert tudtam hogy napközben folyamatosan Jaehyunnal van, mint azt ti is láthatjátok. Viszont azt mondta nekem, hogy neki Jae csak barát semmi több. - folytatta izgatottan - Aztán együtt aludtunk az ágyán és egész este csókolóztunk. Annyira boldog vagyok fiúk! Higgyétek el, a szerelem a legjobb dolog! - nézett felváltva ránk.

- Baromság! - forgatta meg szemeit Jimin és kicsit mérgesen iszogatta a meleg teáját. Személy szerint még sose voltam szerelmes, de lehet tényleg jó dolog. Vannak hátrányai is, az biztos, de ha megtalálod a boldogságot az sorsfordító lehet. Nagyon örülnék, ha végre találnék magam mellé egy olyan fiút, aki hozzám való, szeret és megbecsül.

Mikor mindenki befejezte az ebédet, visszamentünk a szobáinkba. Ugyebár majd ma fogok Jungkookkal tanulni. Nem tagadom rohadtul ideges vagyok, hogy megint kettesben kell lennem vele, de én akartam. Nekem van szükségem a segítségére. Gyorsan eltelt az idő. Végig a szobámban szenvedtem és a képet néztem, amit Jintől kaptam. Még mindig nehéz ezt az egészet feldolgoznom. Talán Jeon tud nekem segíteni. Talán az Átkok könyvében van valami, ami a segítségemre válhat. Ezzel a gondolattal hagytam el az iskola épületét három órakor, ebéd után és beindultam az erdőbe. Lassan lépkedtem, hogy ezzel is húzzam az időt, majd mikor megláttam a fiút, nem tudtam visszafogni magam, elvörösödtem. A könyv borítóját nézegette kíváncsian, aztán meghallotta, hogy közeledem, így felpillantott rám. Haja félig szemébe lógott és egy laza rövidgatya, fekete póló kombó volt rajta. Szívem egy nagyot dobbant, de nyugtattam magamat.

- Szia.. - köszöntem halkan, majd leültem vele szembe.

- Késtél. - forgatta meg vörösen izzó szemeit. Akkor megint ideges.. Telefonom előkapva láttam, hogy valóban késtem kerek kettő percet.

- Inkább te várj rám, mint én rád. - feleltem egy pimasz mosollyal és igyekeztem nem feszült lenni. Lazának akartam tűnni.

- Én tanítok nem te. Ne késs máskor! - nézett szemeimbe komoran, mire csak bólintottam egyet. Ekkor megjelent mellettem Miyeon, majd nagy szemekkel nézett rám és bátyjára. Leült mellénk, miután mosolyogva integetett nekem. Halvány ajakgörbülettel néztem rá és biccentettem egy kicsi köszönés révén. - Na kezdjünk bele! - nyitotta ki Jungkook a könyvet. A kis Jeonnal mindketten nagy szemekkel pillantottunk bele a könyvbe. Maximum a rajzokat tudtam valamennyire értelmezni, de volt köztük olyan is, ami már teljesen bonyolult volt a számomra. Elővettem a hozott füzetet és tollat, hogy tudjak jegyzetelni, majd elkezdtük a tanulást. Szinte ittam Jungkook szavait. Úgy beszélt, mint egy idős ember, aki már mindent megélt. Bölcsnek tűnt és ez aranyossá tette. Ahogy magyarázott, ahogy mutogatta a rajzokat.

Megbabonázva néztem telt ajkait, ahogy mozognak és nagy szemeit, amik mostmár barnán csillogtak. Tetszett, hogy teljesen lelkes volt mégis olyan volt mint egy mindent tudó öregember. Ennek a fiúnak, annyi személyisége van, mint ahány csillag van az égen. Néha Miyeon is elkuncogta magát, mikor megforgattam szemeimet. Biztosan imádhatta a bátyját, hisz látszik rajta az a hatalmas nagy szeretet, amikor Jungkookra néz. Muszáj tudnom hogyan halt meg.

- ...és akkor ezek meg olyan varázslatok, amiket csak bizonyos emberek vagy boszorkányok tudnak elvégezni. - lapozott a következő oldalra.

- Mit tudsz a boszorkányokról? - kérdeztem hirtelen. Kérdőn vonta fel szemöldökét, én pedig idegesen gyűrögettem a füzetem sarkát. - Van valami róluk még? - motyogtam halkan és ujjaimat kezdtem el tördelni.

- Megnézem. - kezdett el lapozgatni össze-vissza, én pedig igyekeztem ülve maradni. Ha ideges vagyok inkább sétálgatok, mintsem egyhelyben ülök. - Miért érdekelnek azok a banyák? Már a nevüket kimondva is kiráz a hideg. - borzong meg.

- Csak érdekel és kész! - mondtam indulatosan és elkezdtem tépkedni a lábam mellett elhelyezkedő gazt. Láttam rajta, hogy a könyv vége felé lefagyott. Csak nézett egy bizonyos oldalt, majd tekintetét felkapta rám. Fel-le mozgatta fejét, ami egy idő után kezdett frusztráló lenni. - Mi van?! - csaptam a combomra és én is belenéztem a könyvbe, de fejjel lefele volt minden, ezért nem igazán tudtam kivenni, mit is néz annyira.

- Taehyung te...te benne vagy a könyvben. - fordította meg az olvasmányt, majd egyenesen az ölembe tette és egy nagy képre mutatott az egyik oldal kellős közepén.

- Ez nem én vagyok.. - mondtam halkan és végigsimítottam a képen. Az másik oldalon írások jelentek meg, amint hozzányúltam a könyvhöz. Sokkosan néztem, ahogy bekezdések sorakoznak fel, kisebb firkákkal és fajzokkal. Sajnos egy szót se értettem belőle.

- Fordítsd le! - mutattam az előbb még üresen lévő lapra. Jungkook értetlenkedve nézett rám, majd vissza a könyvre.

- Én nem látok semmit.. - vakarta meg tarkóját. Szívem kihagyott egy ütemet. Ez kezd egyre bizarabb lenni. Azonnal visszaadtam neki a könyvet és felpattantam a helyemről.

- Nekem ez nem megy! Ez kurvára nem jó! - túrtam hajamba és visszaindultam a suliba. Már épp kiértem volna az erőből, amikor nem tudtam tovább mozogni. A testem magától fordult meg, majd indult vissza Jungkookhoz. - Ne használd rajtam az erődet! - mondtam sóhajtva, mikor újra előtte voltam. Egy fejjel legalább magasabb volt nálam most, hogy ő is felállt.

- Te vagy a könyvben. Megjelent neked egy írás. Lekell írnod egy lapra, mindent amit látsz, hogy letudjam neked fordítani! - adta ki az utasítást, majd kezembe adta a hatalmas könyvet.

- NA NEM! Ne keverj ebbe bele! Nem viszem a szobámba ezt a könyvet. - nyomtam vissza a kezébe.

- Ne legyél már beszari! - adta vissza morogva. Ujjaim bizseregni kezdtem, ahogy a könyv ismételten hozzáért a kezemhez huzamosabb ideig. - Holnap reggel 9-kor várlak itt. Vagyis nem várlak. Legyél itt időben! Mindent írj le! - ezzel a mondattal pedig el is iszkolt. Hogy a fenébe viszem be ezt a hatalmas olvasmányt úgy, hogy senkinek ne legyen fura?

____________________

Új borítót csináltam! Mi a véleményetek róla? Nekem személy szerint jobban tetszik, mint az ez előtti! ❤️