|'~(Y/N) szemszöge~'|

Megtöröltem a szemem, fel álltam a padlóról, leporoltam magam, majd az ablakomhoz mentem. Kinéztem rajta, és felmértem, hogy körülbelül milyen magasan vagyok.

- 5-6 méter magas, akkor kell három ruha, a paplan és a takaró huzatja. Biztonság esetére hozzá kötjük a párna huzatokat is, és még egy ruhát. Meghalni, még mindig nem akarok.- gondolkodtam el hangosan, és kiszállva az ablakból oda mentem az ágyamhoz

- Oi! (Y/N) hercegnő!- kiabált az ablak alatt valaki

Felkaptam a fejem és vissza mentem az ablakhoz. Újra kihajoltam, és lenéztem. Kedves kalózka volt az, vagyis Dynamite. És most nem volt rajta a kalapja, rendesen látni lehetett az arcát. Milyen helyes....

- Dynamite. Te mit keresel itt?- kérdeztem meg halványan mosolyogva

- Jöttem utánad. Nem vagyok vak, láttam hogy mi van bent. Tudom, nem ismersz még, de bízz meg bennem. Rendben?

- Rendben.- bólintottam egyet, és hirtelen -hát hogyan máshogy- az ajtón valaki ,,kopogott"

- Kivel beszélsz (Y/N)?! Itt van az a kalóz?!- kezdett el dörömbölni az ajtón apám

- Ugorj le!- jelentette ki

- Mi van?! Hülye vagy?!- akadtam ki egyből, mert ekkora baromságot még nem hallottam

- Most mondtad, hogy megbízol bennem. Akkor tedd meg! Ugorj le, elfoglak kapni!

- (Y/N), engedj be!- dörömbölt jobban az ajtón apám

- Rendben!- mondtam egy kisebb szótlanság után   - De akkor tényleg kapj el.

- Elfoglak hercegnő.

Nyeltem egy nagyot, és az ablakba másztam. Vettem egy nagy levegőt és többször is lenéztem, de nem értem, hogy ezt mért tettem meg.

- Meg járod, ha nem engedsz be most azonnal (Y/N)!- emelete fel a hangját apám, és egy nagy rúgással berúgta az ajtót   - Meg ne merd próbálni, hogy kiugrasz az ablakon!

- Te már nem parancsolsz nekem.- mondtam unott hangon és össze szedve magam, becsukott szemekkel kiugrottam az ablakon   - Dynamite, tényleg kapj el.. Kérlek...
~
- Meg vagy hercegnő.- kapott el kedves kalózka

Kinyitottam a szemem és egy kicsit zavarba jöttem. Először vagyok egy helyes kalóz karjaiban. Nem is értem, hogy mért nem hagyja, hogy az emberek lássák az arcát.

- Minden rendben hercegnő? Jól vagy?

- I-igen. Köszönöm.- mosolyogtam rá

- Akkor menjünk, mert az apja elfog minket kapni.- tett le a két szép lábamra és megfogva kezem elkezdett futni

Megfogtam a ruhámat, hogy ne essek el futás közben, és utána futottam. Hátra nézett rám, és egy kisebb mosolyt eresztett felém.

Kedves ez a kalóz, nem értem, hogy eddig mért is nem vettem rá magam arra, hogy össze barátkozzak vele. Mondjuk, azt sem értem, hogy mért takarja el az arcát. Pedig szerintem aranyos, és helyes.

Meg azok a vörös szemek.. Egyből el lehet bennük veszni, meg nagyon szépek. Szebbek, mint az összes ékszer, amit eddig láttam.

Oké. Most ennek a Dynamite-nak hála, át könyveltem pár kalózt kedvesnek és aranyosnak. Mondjuk, azok a kalózok is azok voltak akiket láttam, mert nevettek és viccelődtek egymással.

Nem értem, hogy apámnak mért nem tetszenek a kedves kalózok. Pedig ők csak segítenek, és semmi rosszat nem csinálnak. Minek kell őket másnak beállítani, és elmondani?

A két kalóz banda nem ugyan az. Nem is ugyan olyanok. Apám egy kicsit észhez térhetne végre, mert ennek nem lesz jó vége...