|'~Katsuki szemszöge~'|

Csak futottunk, és futottunk. Egyikünk sem tudja, hogy hova, de távol, nagyon messze (Y/N) apjától. Főleg nem én, aki maga után rántotta (Y/N), mert nem volt jobb ötlete.

Egyszerűen.. Nem hagyhattam, hogy ennyi év után, újra elvegyék tőlem aztán megint ne tudjak arról, hogy mi is van vele és, hogy hogyan is érzi magát.

Nem tudnám elfogadni, ha újra elveszítem és azt sem tudom, hogy hol van meg kihez adják hozzá kényszerházasság miatt. Nem is értem, hogy ezt mért kell, de ezzel nem most kell foglalkozni, majd ha ennek is itt lesz az ideje. De most, most csak azzal, hogy ne veszítsem el ismét.

Hátra néztem rá, aztán a már mögöttünk futó katonákra. Még én sem tudom elhinni, hogy Deku képes volt elárulni. Igaz, család, az család. De a barátok azért mégis megbíznak egymásban, és bíztatják a másikat.

- Mért nem tudtam jobban oda figyelni mindenre?!

Nem tudtam másra gondolni, csak erre, meg arra, hogy már megint elveszítem azt, akit szeretek és többé nem kapom vissza.

- Csak tudtam volna jobban figyelni mindenre, akkor most ez biztos nem lenne.. És ha.. Vagy be fog majd válni ez a terv, vagy nem. De akkor sem fogom elveszíteni (Y/N)-t.

Kalandot akartál kislány, most egy kicsit abban is lehet részed, hogy hogyan szokott megszökni vagy elszökni, egy hozzám hasonló kalóz, az olyanok elő mint az apád vagy a hülye katonái.

|'~(Y/N) szemszöge~'|

Nem tudom,hogy most mi járhat Katsuki fejében, de remélem valami jó. Az a mosoly az arcán számomra egyszerre jelent jót is, meg rosszat is. Baj, hogy nem tudom most mi van, de közben azért mégis örülök, mert van egy kis Kaland.. Kaland! Katsuki te öröm okozó mocsok Kalóz Kapitány.

Halványan elmosolyodtam, majd a szőke mellé siettem és rá néztem. Szerintem ugyan arra gondoltunk, ha pedig nem, akkor az sem lesz nagy baj. Csak ne legyünk megint távol egymástól.

- Nem tudom, hogy te most ugyan arra gondolsz amire én is. De legyen, ami legyen. Benne vagyok, ha te is.- mondtam futás közben, és egy kicsit a szőkére pillantottam

- Szerintem ugyan arra, de ha benne vagy, akkor ennek csak örülök. Csak legyen meg épségben a terv.

- Remélhetőleg meglesz..- mondtam ki halkan és megálltam egy nagy móló szerüség előtt

- Több móló is van itt, mert ha úgy vesszük, akkor ez a kalózok szigete ahol mi élünk és virulunk.- állt meg mellettem a szőke

- Meg van a terv?- néztem rá egy kicsit bizakodóan

- Meg van hát. Csak megkell hozzá biznod bennem.

- Mintha eddig nem bíztam volna meg benned.- mosolyogtam rá kedvesen

- Akkor ezt egy igennek veszem. De nem árulom el, addig is tudsz azon gondolkodni, hogy ez most mi lesz tőlem.- mosolyodott el, én meg már tényleg azt sem tudtam hogy mi van és mi nincsen

Most félnem kéne, vagy nem tudom mit csinálnom? Zavaró, hogy nem látok bele egy kicsit sem a fejébe. Tudni akarom, hogy most mire gondolhat, vagy mit akar ezzel mondani.

- Katsuki, remélem semmi hülyeség nincsen a fejedben, mert komolyan mondom, tarkón csaplak te kalóz kapitány.