|'~(Y/N) szemszöge~'|

- Jó kis dal, azt meg kell hagyni.- tette le élénk a következő kör poharait egy lány, amikben ugyan úgy bor és sör volt   - Akartok még valamit?- kérdezte kedvesen a pincérnek mondható kalóz lány. Vörös haja volt, kék szemekkel.

- Ennyi lesz. Köszi Kendo.- nyújtotta oda a pénzt Izu, a lánynak, aki mosolyogva el is vette

- Szóljatok ha kérték még valamit.- megfogta a tálcát, majd egy mosolyt eresztve felénk el is ment az asztalunktól

- Ki volt ez a lány?- kérdeztem egyből Katsuki féle fordulva, mire zöldike halkan elnevette magát

- Ő Kendo. A csárda vezetőjének az unokatestvére. Együtt vezetik a csárdát, de mivek Kendo pincér akart lenni, így abban egyeztek meg, hogy az unokatestvére vezeti az egész csárdát, és ő pedig pincér lesz itt, Viszont minden pénz Kendo kap.- magyarázata a süni, majd megfogta a poharát és béke ivott

- Mit mondtál rám az előbb?!- förmedt rá hirtelen egy férfi, egy másik férfira. Nagyon elől voltak, tőlünk messze, szóval csak a veszekedést hallottuk

- Jól hallottad!- szólt vissza a másik férfi, majd egymás torkának ugrottak. Vagyis inkább, kardot rántottak és elkezdtek párbajozni

Nem tudtuk, hogy most mi van, és csak ennyit hallottunk a beszélgetésből. Rá néztem Izuku-ra, aztán vissza Katsuki-ra, majd ugyan úgy a brokkolira pillantottam. Mind a kettőjük arcán egy mosoly volt, én pedig semmit nem értettem.

- Most mi van?- tettem fel az új kérdésemet

- Móka lesz. Vagyis, csak nekünk, ha nevezhetem ezt annak. Gyere.- állt fel az asztalra Katsuki, és megfogva a kezem maga mellé húzott   - Deku, tudod a dolgod.

- Igenis Kapitány!- nevetett fel az említett fiú, majd a tömegbe futott

- Katsuki, mi van most?

- Mindjárt meglátod kislány.- mosolygott rám, és leugrott az asztalról

Felém nyújtotta a kezét, hogy segít lejönni az asztalról, de én magamtól mellé ugrottam. Egy kicsit nagyot nézett, majd elmosolyodott és újra megfogta a kezemet.
Rá néztem, majd egy halvány mosoly lett az arcomon. Igaz, nem tudtam, hogy mi van, de valami miatt élveztem. Jó volt egy kicsit mást megismerni, és másban részt venni, nem úgy mint a régi unalmas hercegnős hülyeségeket csinálni.

Valamiért azt érzem, hogy most szabadabb lehetek. Nem mondja meg senki, hogy mit csináljak, és senki sem szól rám, hogy hogyan nézek ki. Az apám nem tudja nekem megszabni, hogy mit csináljak, és mit ne. Olyan jó érzés, és végre azt érzem így a két kalóz mellett, de leginkább Katsuki mellett, hogy szabad vagyok.

- Ezzen mindig részt veszünk ahányszor itt vagyok. Remélem tetszeni fog, ha látod, és majd érted, hogy néha mért jó kalóznak lenni.- mosolygott rám továbbra is halványan

Válaszul bólintottam egyet, és a tömeg felé néztem. Izuku éppen most pördült ki a tömegből, kezében egy boros üveggel, és egy kisebb zsáknyi pénzzel.

- Itt van a pénze kapitány.- nyomta a zsákot Katsuki kezébe, amit a szőke egyből zsebre vágott

- Mindenkitől vettél el?

- Akiktől tudtam. Még ékszer is van benne.- válaszolt bólintva a zöld hajú

- Jó munka Deku.

- Mehetünk?- kérdezte zöldike egy mosollyal az arcán

- Hova megyünk?- tettem fel kíváncsian a kérdést, és megint a két fiún kezdett el cikázni a tekintetem