|'~(Y/N) szemszöge~'|

Gondolkodtam egy kicsit, aztán rá vettem magam és én is ki keltem az ágyból, majd felvettem a cipőm és kimentem a kabinból.

Ahogyan a hajó padlójára léptem, a nap egyből a szemembe világított, a lenge szél bele kapott az így is össze kócolódott hajamba; és egy kisebb "pofont" adott, hogy keljek már fel rendesen.

Nyújtottam egyet, és egy kisebb ásítást is elengedtem, majd végig néztem a hajón.

Izuku a kormánynál, a hajót irányítja, Katsuki pedig a hajó oldalának támaszkodva nézett valamit a kezében.

Sóhajtottam egyet, és lassú léptekkel oda mentem a szöszihez. Beszélni akarok vele, mert ez a múlt a gondolataimban nem hagy nyugodni. Ha pedig megtudom, hogy mért csak most jön föl ez a múlt, meg a vele való dolgok, akkor már megvan az első pontom, és ezzel együtt az utolsó is.

- Csak tudjak megszólalni...- mondtam magamban, és oda értem a süni mellé   - Katsuki.- mondtam ki egy kicsit halkan, és ezzel együtt félve is a nevét

- Hm?- nézett rám, majd egy kisebb mosoly jelent meg az arcán

- Mi ismerjük egymást valahonnan?- tettem fel a kérdésem, amivel egyből le is mostam az arcáról, azt a bizonyos mosolyt

- Mi?- kérdezett vissza

- A mondatod miatt muszáj voltam elgondolkodni, és ott jutottam ki, hogy mi valahonnan ismerjük egymást. Valahonnan ismerlek, mert már láttalak valahon. De nem jut eszembe, hogy hol. Annyi minden van a fejemben, hogy azt sem tudom mit akarok majd kezdeni magammal, ha majd 20 éves- vagy annál több leszek.

- (Y/N).

- Lehet csak az apám miatt van ez az egész, de lehet amiatt mert valami tényleg rémlik arról, hogy mi ketten már találkoztunk, és beszélgettünk, meg megismertük egymást.- kezdtem el hadarni, azzal nem is foglalkozva, hogy Katsuki a nevemen szólít, hogy hagyjam már ezt abba

- (Y/N).- mondta nevetve a nevem

- Huh?- néztem rá kérdően, és befogtam a számat, hogy ne csacsogjak tovább

- Először is. Lassíts a beszéddel, mert ebből alig értettem valamit. Másodszor, miről beszélsz? Mert tényleg nem fogtam fel semmit abból, amit most össze hordtál.

- Oh.. Bocsi.- mosolyogtam rá kínosan  - Igazából... Annyi lenne a lényeg, hogy a mondatod a fejemben van, és nem tudom elterelni róla a gondolataimat. Valamiért mindig az jön fel, hogy mi kitten ismertük egymást valahonnan, de teljesen elfelejtettem, hogy honnan.- mondtam az újjaimat tördelve, és egy kicsit el is néztem a válla felett

- Hát, nem mondom azt, hogy sok olyan ember van, akik hozzám hasonlítanak, vagyis így kinézetre. Viszont, erre annyi a válaszom, hogy, talán ismerjük egymást valahonnan, de talán nem.- mosolygott rám és megsimogatta a fejemet   - De ha akarod, akkor újra megismerhetjük egymást, és akkor majd talán emlékszel arra, hogy honnan is ismerjük egymást.

- Igeen.- mosolyogtam rá és a hülye kiváncsiságom miatt, persze hogy a kezében lévő tárgyra terelődött a figyelemem   - Amm.. az mi a kezedben?

- Hm? Ez?- mutatta fel a kezében található ékszert, mire én válaszul bólintottam egyet   - Ez egy nyaklánc. Még az anyámtól örököltem, és most találtam a zsebemben.

- Mit ábrázol?

- Egy hajó kormányt. Ez volt anyám kedvenc nyaklánca. Tessék.- akasztotta a nyakamba a tárgyat

- De, ez a tiéd.- mondtam egy kis pirrel az arcomon

- Nálad nem fog elveszni. Meg tőlem bárki, bármikor eltudja majd venni, ha a faluba érünk.