|'~(Y/N) szemszöge~'|

Ahogyan az ajtó csukódott, a szemeimet egyből kinyitottam, és az arcom már a pírban is égett. Egy kisebb jól eső bizsergés járta át az egész testem, és csak arra gondoltam, hogy ez most tényleg csak egy álom lehet.

Felültem az ágyon, és a tenyerembe temettem a lángoló arcomat. Ezt nem hiszem el. Először egy egyszerű találkozás, aztán "elrabol", utána Izuku kézfej csókja, aztán újra Katsuki csak most egy szájra csókkal. Mi van itt??

Vagyis, hirtelen ez boldoggá tesz, de még is olyan mintha egy álom lenne, nem pedig a valóság.

- Ez olyan zavarba ejtő. Még nem is ismerjük egymást, csak a másik nevét tudjuk, és azt, hogy melyikünk micsoda. Na jó... Talán ő mégis többet tud rólam, mint én róla, de most akkor is. Mégsem ismer annyira, hogy ezt tegye..- gondoltam magamban, és az ajtó már megint nyílt

A kisebb nyikorgással járó, fa tárgy felé néztem, ahonnan Katsuki nézett vissza rám.

- (Y/N). Hát te nem alszol?- jött mellém majd legugolt az ágy mellé

- Nem igazán tudok aludni.- hazudtam neki, hogy egy kisebb sejtése se legyen, hogy miatta nem tudok aludni, meg nem is aludtam

- Oh, értem.- mondta, és kihúzott egy tárgyat az ágy alól

- Az micsoda?- mutattam a tárgyra

- Egy lámpás. Nem látok semmit, olyan sötét van, pedig csillagos az ég. Ez a kisebb szél pedig elfújta az összes gyertya fényt.- magyarázta tömören és kiegyenesedett, majd csavart egyet a lámpástalpán és a lámpás belsejében már meg is gyúlt a fény

- Ez nagyon fényes.- húztam a fejemre a takarót, ezzel is azt elérve, hogy eltakarjam a szemem

- Csak azért, mert régen használtam, és most keltél fel.- kuncogott fel halkan   - Ha már nem tudsz aludni, akkor nem jössz ki a kabinból? Friss a levegő oda kint, és egy felhő sincsen az égen. Vagy ha aludni szeretnél, akkor menj nyugodtan Deku mellé.- mosolygott rám halványan, és a feje mellé tette a lámpást, hogy ez egész kabint be tudja világítani vele

- Ha ki megyek hozzá, akkor tudunk beszélgetni. Ha Izukuhoz megyek, akkor meg lehet, hogy ugyan úgy nem tudok majd aludni, mert biztos Katsuki fog majd járni az agyamban.- járt megint a gondolat a fejemben, majd fel álltam és a sünre mosolyogtam vissza halványan   - Ki megyek veled. Amúgy sem voltam még csillagos ég alatt.

- Ha tudnád, hogy még hányszor fogsz majd a csillagos ég alatt lenni, akkor majd nem ezt fogod mondani.

- Egyszer mindent ki kell próbálni.- voltam meg a vállam

- Ez igaz. Akkor gyere.- fordult meg, és indult ki a kabinból, én pedig mentem utána, majd magam mögött becsuktam az ajtót

Ahogyan a hajó padlójára álltam, két meterre a kabin ajtótól, a lágy szél és a friss levegő egyszerre csapta meg az arcomat. Egyszerre volt kellemes, és furcsa érzés.

Még sosem éreztem ehhez hasonlót. Talán azért, mert az apám folyton bent tart a szobámban, vagy a várban, mert a kert is mindig veszélyes.
Ez hülyeség.

Vajon mért van ott annyi katona, nem is értem, hogy hogyan lett ilyen az apám, mikor eddig tökre más Milyen volt. Mindegy..

Mondjuk, abban igaza volt, hogy valami nagyon szép csillagos az ég. Semmi bárányfelhő, minden csillag és csillagkép könnyen kivehető az égen.

A hold, pedig ad egy fényt, de nem akkorát, hogy mindent lássunk a tengeren. De attól még az is nagyon szép. Igaz, hogy az a napnak a fénye, de nagyon olyan, mintha a hold lenne az.

- Ez nagyon jó érzés, és nagyon szép.- mondtam ki egy kicsit halkan

Egy kicsit jobban elmosolyodtam, majd lassan elkezdtem a hajó kormány felé sétálni, ahol már ott is állt Katsuki, mellette pedig ott volt fel akasztva egy kötélre a lámpás.

- Na, milyen a csillagos ég alatt lenni?- nézett rám, mikor oda értem mellé

- Nagyon szép. Minden csillagjegyet könnyen meglehet találni az égen.

- Mondtam, hogy nagyon szép lesz.

- Tudom.- néztem fel az égre, és egy kicsit megint el csodálkoztam, ahogyan láttam pár hulló csillagot elsuhanni a hajó fölött az égbolton