-Changbin - szólalt meg félénken Felix és hatalmas baba szemeit hyungjára emelte. Fejét az idősebb mellkasán támasztotta meg és elmerült azokban mélybarna íriszekben, melyek örvényként szippantották be magukba őt. - Mi most... Őőő? - dadogott fülig vörösödve és Changbin végtelenül aranyosnak találta a fiút.
-Igen Yongbokkie? - mosolygott rá lágyan és végig simított a pici szőke tincsein.
-Vehetem úgy, hogy kibékültünk? - kérdezte alig hallhatóan és annyira rettegett a választól, hogy a fejét lehajtva várta Binnie reakcióját.

Az alacsonyabb fiú finoman Lixie álla alá nyúlt és hosszasan nézte gyönyörű arcát. Egész lénye beleremegett szerelme szépségébe, ártatlan pillantásába és bájos kisugárzásába. Pille könnyű érintésekkel simította végig a szeplőit, pisze orrát, majd végül csábítóan pirosló ajkait. Két keze közé vette Felix orcáit és lassan összeérintette a szájukat. Sok apró kedveskedő puszit adott a fiatalabb párnácskáira, majd a fiú reszketeg sóhajától felbátorodva kezdte el csókolni őt.

-Ez elegendő válasz a kérdésedre baba? - suttogta Felix ajkaira.
-Tökéletes - lihegte a pici, amikor csókjuk megszakadt. Changbin óvatosan felült az ágyba és rögtön az ölébe húzta a kisebbet, akit óvatos, finom érintésekkel simogatott.
-Nézd, nem fogok hazudni - mosolyodott el keserűen és odébb söpört egy rakoncátlan tincset, mely Lix arcába lógott. - Harcolok még  magammal és az érzéseimmel, de  nincs mitől félned mert az irántad szerelmem beton szilárd! - mondta szinte már ijesztő komolysággal és homlokát az ausztrál fiúénak döntötte. - Csak fáj még itt belül, hiába próbálok nem tudomást venni róla és lenyelni a sértettségemet...

-Sajnálom - szipogta Felix és szemeit összeszorítva koncentrált, hogy ne sírja el magát. - Nem érdemelted meg, hogy ezt tegyem veled és most én nem érdemellek meg téged...
-Hát elég nagy isten csapása tudok lenni - viccelődött Changbin.
-Nem így értettem! - sápadt el a pici és kétségbeesetten húzódott el hyungjától, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. - Én...
-Tudom, tudom - tette Lixie szájára a mutató ujját Changbin és arcán ismét egy szerelmes mosoly terült el. - Minden rendben lesz baba! Csak ígérd meg nekem, hogy begyógyítod a sebeket a szívemen - kérlelte a picit.
-Ígérem hyung! - tette a szívére a jobb kezét Felix, míg a másikat felemelte. - Nincs olyan dolog amit ne tennék meg érted - és ígéretét egy csókkal pecsételte meg.

Binnie arcán lassan végig folytak a könnyek, de évek óta először végre nem bánatában, hanem örömében hagyták el a szemét a sós cseppek. Felbátorodva Felix csípőjébe markolt és maga alá gyűrve őt döntötte végig az ágyon. A fiatalabb kuncogva ölelte át Changbin nyakát és olyan szorosan préselte hozzá a testét amennyire csak tudta. Elmondhatatlanul hiányzott neki a másik érintése, ölelése és csókjai...

-Fogalmad sincs róla, hogy milyen boldog vagyok - suttogta Felix, mire Bin megtámasztotta kezeit a fiú feje mellett és úgy nézett le rá.
-Talán sejtem, mert ezt érzem én is - mosolyodott el szerelmesen.
-Nem hyung, ez most mást! - rázta meg a fejét Lixie. -  Úgy érzem, mintha lebegnék. Nem is! Mintha szállnék, szinte már a szárnyaim is kinőttek - kuncogott elpirulva, mire Changbin önfeledten felnevetett és homlokon csókolta az alatta fekvőt.
-De hát ez természetes, hiszen egy angyalka vagy - mondta oly' szelíden, hogy hangsúlyába Felix egész lénye beleborzongott.

-Neeem, most komolyan - vigyorgott ezer wattos mosollyal a kicsi. - Sosem éreztem magam még ennyire könnyűnek, felszabadultnak... - öntötte szavakba a benne kavargó emóciókat és picike kezeivel végig cirógatta Changbin arcát. - És életemben először nem félek attól, hogy ha lezuhanok akkor fájni fog.
-Persze, hogy nem félsz - felelte Bin, majd oldalra dőlve magához húzta Lixiet és szorosan átölelte törékeny alakját. - Hiszen itt vagyok neked készen állva arra, hogy elkapjalak, talpra állítsalak, megvédjelek.
-Soha nem szerettem még úgy senki mint téged! - suttogta meghatottan a kis szeplős és arcát Changbin mellkasába fúrta. - Tőled vagyok élő, tőled vagyok egész, hiszen te vagy a lelkem másik fele.

Changbin egy darabig a gondolataiba merült és nem szólt egy szót sem. Elmerengve simogatta Felix hátát, felkarját és derekát, majd a hajába puszilt.
-Yongbok - szólította meg csendesen, mire a pici rögtön ráemelte a tekintetét. - Nem hittem ebben a lelki társ dologban, amíg meg nem ismertelek - vallotta be szégyenlősen somolyogva és arcát enyhe pír öntötte el. - Amikor pillantásunk találkozott tudtam, hogy nagyon különleges leszel számomra - suttogta meghatottan, majd szájon csókolta a kis szeplőst.

-Így érzel az első perctől kezdve? - kérdezte Lixie és szerelmesen csillogó lélektükrei láttán a Changbin szíve köré épített falnak az utolsó téglája is elporladt. Lelkének világa ismét színes és élettel teli lett, hála a kezei közt fekvő fiúnak.
-És így fogok érezni az utolsóig! - ígérte meg és lassú, szenvedélyes csókba invitálta Felixet.

-Olyan édesek az ajkaid Bokkie - szusszant fel elégedetten Changbin. Már hosszú percek óta gyötörték a másik száját, de még mindig nem tudták abba hagyni. Nem bírtak leállni, egyszerűen képtelenek voltak megunni egymás csókjait, amik kellemesen lavíroztak a vadság és az ártatlanság vékony mezsgyéjén.
-Mmm, a tieid is hyung - sóhajtotta Felix és játékosan végig nyalt Binnie alsó ajkán. - Nem is vágyom most más finomságra rajtad kívül - udvarolt tovább, ám hangosan korgó gyomra lebuktatta őt, hogy ez azért nem teljesen volt igaz.
-A pocakod nem ezt gondolja - nevette el magát az idősebb és óvatosan felült az ágyon, majd megsimogatta Felix hasát.
-A szemét áruló... - mérgelődött kisfiúsan, amit Changbin eszméletlenül cukinak gondolt.
-Gyere, első körben csillapítsuk a hasad  éhségét - vigyorgott féloldalasan a kis szeplősre, de a hangjában bujkáló huncutság buja ígéreteket hordozott magában.