Miután Bangchan haza ment Felix és Hyunjin leültek beszélgetni egy üveg soju mellett. A kis szeplős vonakodva, de végül elmesélte hyungjának, hogy mi nyomja a lelkét és milyen jelenetet rendezett Changbin. A magas szőke teljesen kiakadt barátjukra és elhatározta, hogy majd ő jól elbeszélget a mufurc nyúlmalaccal...

És talán arra is ráveszi, hogy vallja be az érzéseit Lixienek.

Reggel mire Hyunjin visszaért a reggeli sétából az ausztrál fiúnak már csak hűlt helyét találta, valamint egy cetlit a pulton, hogy dolga volt és elment otthonról. Ott volt a tökéletes alkalom, hogy beszéljen Binnel és már épp hívta volna a fiút, amikor valaki rátenyerelt a csengőre.
-Szia Hyunjin. Felix it... - kezdett bele Changbin mikor a fiú ajtót nyitott neki, de a magasabb nem hagyta, hogy befejezze a mondandóját és szabályosan berántotta a lakásba.
-Pont téged akartalak hívni - közölte hűvösen Hyun és meg sem várva, hogy Bin levegye a cipőjét a konyhába terelgette az idősebbet.

Egy-egy bögrébe kávét töltött maguknak, az egyiket letette Bin elé, majd a konyhapultnak támaszkodva kortyolgatta a sajátját.
-Beszélnünk kell - mondta komolyan a szőke.
-Szakítani akarsz? - poénkodott Changbin, amit Hyunjin egy gyilkos pillantással jutalmazott.
-Meglep, hogy a tegnapi fasz viselkedésed után van kedved viccelődni... - csóválta meg a fejét, mire Bin tekintete is elkomorodott.
-Szóval Felix elmondta - suttogta, mire a másik egy aprót bólintott. - Tudom, hogy egy fasz voltam és azért is jöttem ide, hogy bocsánatot kérjek Felixtől - vakarta meg kínjában a tarkóját és tekintetét Jinniere emelte. - De ha jól sejtem nincs itthon.
-Így van. Ezért is szerettem volna beszélni veled - mosolyodott el halványan Hyunjin, majd leült Changbinnal szemben. - Mi lenne ha végre őszintén elmondanád az érzéseid neki?

-Milyen érzésekről beszélsz? - vonta fel az egyik szemöldökét Bin, mire a másik fiú flegmán megforgatta a szemeit.
-Legalább előttem ne játszd már az agyad - sóhajtott fásultan Hyunjin. - Szereted még Felixet, igaz? Más különben miért is lettél volna féltékeny?
-Nem voltam féltékeny - morogta maga elé Changbin és nagyot kortyolt a kávéjába, de Hyun csak sokat tudóan elmosolyodott.
-Hát persze, hogy nem voltál - csóválta meg a fejét a szőke. - Nem is értem miért pont Bangchanra... Aki nem mellesleg tök heteró - húzta oldalra a száját keserűen Hyunjin és ez az apró reakció nem kerülte el Bin figyelmét.

-Wohoho! - vigyorodott el az időseb diadalittasan. - Mióta is érdekel téged Chan szexuális irányultsága? - vonta fel az egyik szemöldökét Changbin és kérdése hallatán Hyunjin majdnem belefulladt a kávéjába.
-Egyáltalán nem érdekel - köhögte a szőke és a mellkasát finoman ütögetve próbált meg levegőhöz jutni.

-Ja, annyira nem érdekel, mint ahogy én nem vagyok féltékeny - bukott ki a meggondolatlan "vallomás" az idősebből.
-HAH! Szóval beismered!!! - bökte meg a mellkasát közelebb lépve a fiúhoz, aki dühösen lökte odébb Hyun kezét.
-NE TERELD A TÉMÁT! - ordított vissza Bin. - Csak vald be, hogy tetszik neked Bangchan!
-Majd ha te bevallod, hogy féltékeny voltál rá! - makacskodott a magas szőke.

Annyira belemerültek a vitatkozásban, hogy nem vették észre az ajtóban ácsorgó fiúkat...

-Őőő... Hyungok? - szólalt meg bátortalanul Felix. - Mi folyik itt? - A két veszekedő fiú rögtön oda kapták a tekintetüket és Hyunjin azonnal falfehérré vált, amint észrevette Bangchant. Egy darabig szótlanul néztek egymásra, majd a magas szőke fiú berohant a szobájába és hangosan becsapta maga után az ajtót.
-Utána megyek... - közölte nagyot sóhajtva Chris, majd kettesben hagyta a megszeppent Changbint és az összezavarodott Felixet.

-Yongbokk-ah - szólította meg félénken a picit és óvatosan egy lépést tett felé.
-Menjünk hyung, hagyjuk őket kettesben - mosolyodott el keserűen Lixie. - És szerintem nekünk sem ártana beszélgetni egy kicsit - jegyezte meg csak úgy mellékesen, de a tekintete ijesztően komoly volt.
-Átmenjünk hozzám? Útközben veszek valami reggelinek valót - dobta be az ötletet Bin, amire Felix csak egy bólintással reagált. Hosszú idő után először beállt náluk a kínos csend és egészen addig nem szóltak egymáshoz, amíg Changbin lakásába nem értek.

Az egyik pékségben vajas croissant vettek amit sétálás közben el is fogyasztottak. Bár az út alig tartott 20 percig, mégis mind a ketten óráknak érezték. Felix sokszor pillantott oldalra és egy-egy pillanatra elmerengve hyungjában gyönyörködött, miközben Bin a fiatalabb kezeit szuggerálta.

Annyira meg akarta fogni azokat a pici mancsokat...

Changbin lakásába érve az idősebb rögtön a konyhába ment, hogy kávét készítsen mindkettejüknek. Felix az ajtófélfának támaszkodva nézte a fiút, majd hirtelen ötlettől vezérelve mögé osont, dereka köré fonta a karjait és fejét az alacsonyabb hajába temette.
-Elmondod végre, hogy mi bánt hyung? - suttogta Bin fülébe, aminek hatására a fiú gerince mentén jól eső borzongás futott végig és kissé belesimult a kis szeplős karjaiba, majd lassan szembe fordult vele.
-A tegnapi viselkedésem - mosolyodott el keserűen Changbin és kezeit Lixie csípőjére helyezte.

Képtelen volt elszakadni az ausztrál fiú látványától, oly' ámulattal nézte a szeplőkkel tarkított pofiját, hogy a szemei helyen már csak két hatalmas szívecske volt. Legszívesebben mézédes párnácskáira tapadt volna és ahogy erről fantáziált a pici csípőjén pihenő ujjainak szorítása ösztönösen erősödött. Annyira meg akarta csókolni Felixet...

De még gyáva volt ehhez.

-Yongbokkie - sóhajtott egy nagyot az idősebb. - Annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belém tegnap...
-Féltékeny lettél - mosolyodott el halványan Lixie, mire Bin heves tiltakozásba kezdett.
-NEM VAGYOK FÉLTÉKENY! - kiabált Changbin, mire Felix az alsó ajkába harapva próbálta meg leplezni egyre szélesedő vigyorát. - Én csak... - kezett bele a magyarázkodásba, majd végül csak megrázta a fejét és vissza fordult a kávéfőzőhöz.
-Semmi baj hyung - mondta csendesen a fiatalabb, majd a pultnak támaszkodva nézte az idősebbet, ahogy elkészíti a koffein bombákat.

És ahogy Changbin végtelenül szomorú arcát tanulmányozta, tudta már, hogy a kék lesz a következő szín a festmény szívében.