Felix rohant,  mint mostanában mindig. 2 hete költözött vissza Szöulba és az első estét  leszámítva nem igazán volt szabad ideje. Minden napjait az egyetem, tanulás és munkakeresés töltötték ki, ami miatt a kis szeplős igencsak szomorú  volt. Szeretett volna több időt tölteni Hyunjinnal, Jisunggal, végre újratalálkozni Chrissel és a többiekkel.

De legjobban Changbin társaságára vágyott...

Minden reggel Changbin és Jisung munkahelyén kezdte a napját, aminek az oka nem az volt, hogy isteni koffein bombát lehetett volna kapni a kávézóban. Bár nem volt rossz a fekete nedű, amit árultak, de Felix akkor is odajárt volna, ha ihatatlan trágyalét raktak volna a poharába. Hamar szokásává vállt, hogy mikor Bin  nyitott, akkor ő is odament korábban, hogy együtt kávézhassanak, a többi napokon pedig zárásra is bement. Mindig megvárta hyungját, segített neki takarítani és bár Changbin teljesen az ellenkező irányban lakott, az ausztrál fiú mégis minden alkalommal elkísérte őt egy darabig.

Felix sokszor a kávézóban tanult és képes volt korábban kelni és később feküdni, csak azért, hogy cserébe fél órát a fiúval tölthessen. Hiányzott neki Binnie és szíve minden vágya az volt, hogy a dolgok teljesen a régiek legyenek  köztük... De amíg ezt nem kaphatta meg, beérte annyival, hogy hyungja legalább nem küldte el a fenében és hajlandó volt vele szóba állni.

Changbin a szabadnapjain is gondoskodott a kis szeplősről és arról, hogy jól induljon a napja. A raktárban elrejtett pár előre feliratozott poharat és Jisung szigorúan csakis azok egyikében adhatott  Felixnek kávét. Olyanokat írt rá, hogy "legyen olyan szép napod, mint amilyen te vagy", vagy "ragyogd be a mosolyoddal mások borongós napját". Az idősebb fiú maga sem értette, hogy mi ütött belé. Még mindig ugyan úgy szerette a kis szeplőst, hiába hagyta el őt... Hiába fordított neki hátat egyik napról a másikra és tűnt el szó nélkül. Bár Binnie úgy érezte, hogy meghalt belül, de valójában szíve nem szűnt Felix iránt dobogni.

Sokszor felejtette szemeit az ausztrál szeplős pofiján, csoda szép mosolyán, csillogó íriszein,  karcsú  alakján. Észrevett minden egyes apró változást rajta, így hát azt is, hogy mennyire kimerült volt Felix és milyen sötét karikák húzódtak a szeme alatt.

De Changbin  őszintén úgy gondolta, hogy Lixie a leggyönyörűbb teremtés az egész világon...

Sajnos a mai nap nem az idősebb fiú nyitott reggel, így ismét csak annyi idejük volt amíg Felix kikérte a kávéját, Bin pedig kiszolgálta. De természetesen ezt a pár percet is kitudták használni és nem szalasztották el az alkalmat arra, hogy  flörtöljenek egymással... A kis szeplős alig tudta levenni a szemét a neki háttal álló alakjáról. Összefutott a nyál a szájában, ahogy látta Changbin minden izmát megfeszülni fehér inge alatt és egy vágyakozó  sóhaj szakadt fel belőle, mikor végre szembe fordult vele.

-Jó reggelt hyung - köszöntötte vidáman az idősebbet, aki féloldalasan mosolyogva végig mérte az ausztrál fiút.
-Most már jó, hogy látlak - kacsintott Felixre, majd azon nyomban fordult is vissza a kávégéphez, hogy elkészítse a pici szokásos reggeli italát. A kis szeplős zavarában csak kuncogni tudott és próbálta kapucnija biztonságába rejteni kipirult arcát. Imádta, hogy Changbin ilyen hatással volt rá, de azért nem volt túl kellemes dolog füstölő fejjel ácsorogni a kávézó közepén. Sokkal jobban szerette azt, mikor a másik volt kínban miatta...

-Tessék Lixie - rántotta ki az álmodozásból az idősebb hangja Felixet, aki egészen addig azzal volt elfoglalva, hogy szívecske alakú pupillákkal bámulja a másikat.
-K-kösz-köszönöm hyung - dadogta kissé megszeppenve, majd megköszörülte a torkát és mosolyogva Changbinra nézett. - Legyen szép napod! - mondta egy fokkal határozottabban, de Bin nem bírta ki, hogy ne hozza újra zavarba a kisebbet.
-Ha csak fele  olyan szép lesz, mint te, akkor már boldog leszek - vonta fel kacéran az egyik szemöldökét, mire Felix arca ismét pipacs színűvé változott.
-Holnap találkozunk - intett nevetve hyungjának, majd miután elköszönt Jisungtól is sietős léptekkel elhagyta a kávézót. Úgy érezte menten felgyullad és szüksége volt egy kis levegőre.

-Mit művelsz velem Changbin...? - suttogta maga elé bárgyún vigyorogva, mikor már lábait kapkodva az egyetem felé igyekezett. Nagyot kortyolt a kávéjából, majd ahogy elemelte a szájától a papírpoharat, körbe forgatta, hogy elolvassa a szokásos napi üzenetet, ami most más volt mint a többi... Egy egyszerű, rövid, lényegre törő kérés volt odafirkálva, mely' pillangók ezereit keltette életre Felix gyomrában.

"Kérlek tedd magad szabaddá holnap! <3"

A kis szeplősnek ötlete sem volt, hogy mit tervezett hyungja, de elhatározta, hogy ha törik, ha szakad a holnapi napot Changbinnal fogja tölteni és ebben senki és semmi nem akadályozhatja meg. Fenébe a tanulással és a munkakereséssel, ennyi pihenő neki is jár! Az már csak mellekés volt, hogy Lixie szíve szerint mindennapját így töltötte volna...

Kettesben, az ő szeretett hyungjával.

Pont úgy, mint régen...