-Szia hyung! - jelent meg az ajtóban Hyunjin is, majd finoman odébb tolta a küszöbön ácsorgó Felixet. - Gyere be - intett fejével, mire Changbin halványan elmosolyodott és belépett a számára jól ismert lakásba.
-Ahh nem tudom mit csináltatok, de isteni illata van - sóhajtott a legidősebb.
-Felix műve - jegyezte meg Hyunjin és jót vigyorgott lakótársa "lányos" zavarán.

Changbin gyorsan levette a cipőjét és a kabátját, majd rögtön megcélozta a konyhát. Rutinosan vette ki a hűtőből a sojut és szedett elő három poharat, mintha otthon lenne. Felix arcán ezer wattos mosollyal figyelte hyungját és lelkét átjárta a nyugalom.

Minden a régi, legalább a többiek kapcsolata nem romlott meg...

-Milyen napod volt? - kérdezte Hyunjin Changbintől, majd lazán felült a konyhapultra.
-Lassúúú - nyújtotta el a szót Bin, miközben kényelmesen hátra dőlt és karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt. - Még soha nem vártam ennyire a műszak végét - sóhajtott fáradtan, majd egyik kezével világos tincsei közé túrt.

A fiú nem csinált semmi érdekeset, de a kis szeplős mégis képtelen volt a szemeit levenni róla. Kissé eltátott szájjal bámulta az izmos hyungját, aki az elmúlt időszakban rengeteg változáson ment át. Changbin az első pillanatban megragadta Felix figyelmét és mikor jobban megismerték a  másikat, idővel egymásba szerettek. Nem hirtelen, mint a villám csapás, hanem szépen lassan... Pont úgy, mint amikor nyakig elmerülsz egy kád vízben.

-Felix? Hahó - rántotta vissza a földre Hyunjin hangja az ausztrált.
-Igen? Mi? - rezzent össze riadtan és magában serényen imádkozott, hogy nem nézte túl feltűnően Changbint. A gondolattól, hogy esetleg nyálcsorgatva bámulta hyungját, az arcába szökött az összes vér és szégyenlősen lehajtott a fejét.
-Minden rendben Yongbokkie? - kérdezte kedvesen érdeklődve Changbin, majd közelebb lépett Felixhez és finoman az álla alá nyúlva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

Ám amint pillantásuk egybe fonódott, megszűnt körülöttük a külvilág...

-Úgy látom ti nem vagytok éhesek - köszörülte meg a torkát Hyunjin, mikor kb 2 perc után megunta a két fiú szemezését. Bin és Lixie úgy rebbentek szét, mint a lopáson kapott bolti tolvajok és kínjukban azt sem hirtelen, hogy hová nézzenek.
-Én egy fél disznót feltudnék falni - nevetett Changbin, majd könyökével finoman oldalba bökte Felixet. - És te Yongbokkie?
-Nem igazán laktam jól a repülőn osztogatott mogyoróval - vallotta be a fiatalabb somolyogva, majd leült az asztalhoz, de szemét egy pillanatra sem vette le Binről. Csillogó tekintettel nézte, ahogy hyungja izmai megfeszültek a hófehér pólója alatt.
-Király! Akkor együnk végre - csapta össze a tenyerét Hyunjin, majd jó házigazdához méltóan megterített mindenkinek, mialatt Changbin a sojut töltötte ki.

Hyun nem volt se hülye, se vak. Nagyon jól tudta, hogy mi történt a múltban a két fiú közt és az is világos volt számára, hogy bőven vannak még elvarratlan szálak a páros közt. Nem akart gyertyatartóként funkcionálni, ezért elhatározta, hogy a vacsora végeztével rögtön visszavonul a saját birodalmába. Igazából, ha nem lett volna farkas éhes, már rég nem rontotta volna ott a levegőt... Úgy gondolta, hogy két barátjának rengeteg megbeszélni és pótolnivalója van.

Bár az elvesztegetett két évet már nem hozza vissza semmi...

Az evés végeztével Hyunjin elégedetten nyújtózott egyet és megpaskolta jól lakott pocakját. Bin felé nyújtotta a teletöltött sojus poharát, amit a magasabb illedelmesen elutasított.
-Köszönöm én mára megvagyok. Azt hiszem itt az ideje, hogy lefeküdjek aludni - jegyezte meg egy sejtelmes mosollyal az ajkain. Felix kétségbeesetten nézett a magas szőkére, Changbin pedig csak lazán megvonta a vállát és megitta a fiúnak szánt italt.
-Akkor jó éjt és köszi a vendéglátást Jinnie - vigyorgott Bin.

Ám Changbin sem volt hülye, vagy vak és amikor Felix nem figyelt hálásan eltátogott egy "köszönöm"-öt Hyunjinnak.

-Nos, tudod hol találod az ágyneműt - köszörülte  meg a torkát Hyun. - Ha meguntátok ezt a féktelen házibulit akkor pihenjetek egy kicsit azért ti is.
-Most nem alszom itt - csóválta meg szomorúan a fejét Changbin. - Holnap én nyitok, ezért jóval korábban kelek - húzta keserű mosolyra az ajkait.
-Jól van srácok, jók legyetek - intett Hyunjn és ezzel kettesben hagyta őket.

Felix idegesen piszkálta az ujjait, majd lassan Changbinre emelte a tekintetét. Annyira mondani szeretett volna neki valamit, de hirtelen a feje teljesen üres lett. Hatalmas szemekkel bámulták a másikat, egészen addig amíg az idősebb nem töltött még egy pohár sojut mindkettejüknek. Bin hasonlóan kínban volt, mint a kisebb... Rengeteg kérdése lett volna Lixie felé, de nem akart "rárontani", vagy esetleg elijeszteni őt. Félt, hogy az izgatottság hevében vádló, vagy esetleg sértő dolgok hagyták volna el a száját.

-Köszönöm... - szólalt meg csendesen Felix és poharát Changbin felé emelve koccintott a fiúval. Egy húzásra eltüntette a sojut és az alkohol kesernyés ízétől kissé megborzongott. Érezte, hogy kezd a fejébe szállni az erős ital és tudta, hogy annak soha nincs jó vége, ha lerészegedik. Nem szeretett volna meggondolatlanul cselekedni és olyan dologba keverni magát, amit később esetleg megbán... Ezért felállt az asztaltól és elmosta a poharát, ezzel jelezve, hogy az este folyamán nem óhajt többet inni. - Egyébként mikor szoktatok kinyitni? - kérdezte könnyedén, mintha csak kedvesen érdeklődött volna, de a fejében már kirajzolódott egy terv.
-Reggel 7kor, de mindig bemegyek legalább fél órával előbb - felelte somolyogva az idősebb.

És remélte, hogy Felix értette a célzást...