Másnap reggel bár nem Changbin nyitotta a kávézót, de sajnos kénytelen volt bemenni dolgozni és Felix készségesen bekísérte. Volt még egy kis ideje az állásinterjúig és addig is minden percet hyungjával szeretett volna tölteni.

-Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást hyung  és a tegnapi napot. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire jól éreztem  magam - fordult vigyorogva Binhez.
-Én köszönöm, hogy eljöttél velem Yongbokkie - mosolyodott el az idősebb is. - Máskor is szervezhetünk ilyen programokat, ha lesz kedved hozzá.
-Veled bármikor - vallotta be a kis szeplős. - Csinálnál kérlek nekem egy kávét mire visszajövök? Gyorsan haza szaladok átöltözni.
-Persze - bólintott Changbin, majd a kávégéphez fordulva rögtön neki is látott Felix  kérésének. A fiatalabb hangtalanul hyungja mögé osont és karjait gyengéden a fiú dereka köré fonta.
-Köszönöm hyug - suttogta az idősebb fülébe. - Akkor mindjárt jövök!

És ezzel magára hagyta a lesokkolódott Changbint.

-Láttam ám - kuncogott a raktárból ép kilépő Jisung és amint meglátta a fülig vörösödött fiú arcát a mosolya még szélesebb lett.
-NEM LÁTTÁL SEMMIT! - kiabált Changbin mérgesen és a mókusarcúhoz vágott egy rongyot.
-Én soha - tért ki röhögve a textil támadása elől Han, majd diadalittasan nyelvet öltött. Bin legszívesebben megverte volna ilyenkor a fiatalabbat, aki közvetetten a főnöke volt, ugyanis Jisung apjáé volt a kávézó, de inkább minden figyelmét Felix elviteles poharának a dekorálásának szentelte.

Az ausztrál fiú, ahogy ígérte perceken belül visszament a kávézóba és a sorból kiállva várta a koffein bombáját. Changbin öles léptekkel megindult felé, miközben szemeit képtelen volt levenni róla, pedig Felix nem csinált magával semmi extrát... Egy csíkos inget vett fel, hozzáillő vászon nadrággal és szőke haját copfban fogta össze a feje tetején.

-Ügyes legyél Lixie - biztatta mosolyogva az idősebb, majd a fiú felé nyújtotta a poharat. Felix úgy vette el, mint egy lassított felvétel és ujjaival finoman simított végig hyungja kezén. A kis szeplős tekintetét mélyen Changbinéba fúrta, miközben a legédesebb mosolyát villantotta rá.
-Köszönöm - mondta lágyan, majd egy lépést hátrált az alacsonyabb fiútól és vidáman integetve elhagyta a kávézót. - Legyen szép  napotok hyungok!
-SZIA FELIX - köszönt el hangosan kiabálva Jisung is.

Changbin egy darabig kővé dermedve állt és meredten bámulta a bejárati ajtót, még azután is, hogy a kisebbnek a hűlt helye volt csak ott. Ujjaival automatikusan kezdte el cirógatni a kézfejét, pontosan ott pár perccel korábban Felix simította meg.

Annyira hiányzott neki az ő kis Bokkieja érintése...

Gyorsan összeszedte magát, hiszen a sor egyre hosszabb lett, neki pedig a kiszolgálással kellett foglalkoznia, nem a magánéleti gondjaival. Éveken át bevált számára a munkaterápia, de a kis szeplős felbukkanásával ez is felborult. Changbin élete ismét megváltozott, nem találta a helyét a világban, dekoncentrált lett és sokszor ő sem tudott kiigazodni saját magán. Egyik pillanatban elmondhatatlanul dühös volt Felixre, a másikban pedig legszívesebben magához ölelné és soha többé nem engedné el. Úgy érezte, hogy ebbe szépen lassan belefog őrülni, ezért minden erejével megpróbálta elterelni a figyelmét a fiúról.

A nap Changbin számára lassabban telt el, mint eddig bármikor. Azt hitte soha nem lesz végre este és jön el a záróra... Nagyot sóhajtva törölgette az asztalokat, amikor az ajtó  kinyílt és belépett rajta az a fiú, akinek a társaságára vágyott egész nap Bin.

-Szia Bokkie - köszönt vidáma a fiúnak, de a mosoly azonnal lehervadt az arcáról, mikor meglátta pici kisírt szemeit. - Jaj istenem, hát mi történt? - lépett oda hozzá és rögtön két keze közé fogta Felix fejét.
-Elutasítottak - szipogott, majd újra keservesen zokogni kezdett. - Nem kaptam meg az állást.
-Ugyan, emiatt ne bánkódj! Hamar találsz másikat - bátorította Changbin, majd finoman magához ölelte a kis szeplőst és a hátát kezdte el simogatni.
-De ez nagyon fontos lett volna, már fogytán vannak a tartalékaim - bukott ki Felixből az az információ, amit senkivel nem akart megosztani.

De hyungja  előtt valamiért képtelen volt titkolózni...

-Talán tudok segíteni - mondta az idősebb, mire Lixie azonnal tiltakozni kezdett.
-Nem fogadok el kölcsönt - rázta meg a fejét makacsul, mire Changbin felnevetett és leültette az egyik asztalhoz a kisebbet.
-Ez eszembe sem jutott, tudom  milyen önérzetes vagy - mosolyodott el halványan, majd magára hagyta a fiút és raktárba ment, ahol  éppen Han pakolt.

-Jisung - köszörülte meg a torkát. - Szükségem lenne a segítségedre.
-Ojaj, sokba fog ez neked kerülni - fordult felé szemtelenül vigyorogva a mókusarcú.
-Ne hülyéskedj, ez most komoly téma - csóválta meg a fejét Changbin.
-Csupa fül vagyok - nézett rá a másik és lazán az egyik doboznak támaszkodott.
-Kérlek vedd fel ide Felixet dolgozni - tért rögtön a tárgyra, egy pillanatig sem kertelve. Jisung egy darabig hallgatott, de végül beadta a derekát.

-Rendben, de ha a jelenléte rossz irányba fogja befolyásolni a munkamorálodat, akkor páros  lábbal foglak kirúgni mindkettőtöket
-Miért befolyásolna? Felix semmilyen hatással nincs rám -  támadt vissza rögtön Bin.
-Én nem is állítottam ilyet - vonta fel az egyik szemöldökét szemtelenül Jisung.
-DE CÉLOZTÁL  RÁ! - emelte fel a hangját védekezően.
-Még csak azt sem... - vigyorgott tovább a fiatalabb. Egyszerűen imádta Changbin vérét szívni,  főleg ha Felixről volt szó. - De kérlek az előbbi mondataidat ismételd meg, hogy felvehessem diktafonnal és majd visszajátszhassam, amikor először fogod megégetni a kezed, mert a dolgod elvégzése helyett Lixien legeltetted a szemed - cukkolta, mire Bin csak bemutatott neki és hangosan trappolva vissza ment a kis szeplőshöz.

-Gratulálok Yongbok-ah - hajolt meg faarccal a fiatalabb előtt Changbin.
-Mihez? - pislogott semmit sem értve Felix, mire Jisung az ölébe dobott egy olyan kötényt, amit a kávézó alkalmazottai hordanak.
-Fel vagy véve - vigyorgott szélesen a mókusarcú.
-Ez komoly??? - tátotta el a száját csodálkozásában az ausztrál, majd talpra szökkent és szabályosan a két fiú nyakába vetette magát. - Nagyon szépen köszönöm hyungok! - motyogta meghatottan, miközben egyre szorosabban ölelte őket.

De Changinnak még egy arcra puszit is adott...