-Jaj Binnie! Úgy örülök, hogy látlak - pattant talpra a kis szeplős és szorosan magához ölelte meglepett hyungját. A fiú ösztönösen viszonozta a gesztust és egy gépies mozdulattal végig simított Felix hátán.
-Én is örülök neked Bokie - suttogta és hitetlenkedve fonta karjait az ausztrál köré.

Képtelen volt felfogni, hogy ily' hosszú idő után újra látja a fiatalabbat.

Felix vigyorogva eltolta magától Changbint, majd tekintetével jó lassan és alaposan végig mérte a fiút, aki sokat változott az eltelt évek alatt.
-Látom sok időt töltesz az edzőteremben hyung - mondta miközben megmarkolászta a bicepszét és ha lehetséges a mosolya még szélesebb lett. Changbin zavarában elnevette magát és a fülét kezdte el piszkálni. Van ami nem változott az évek alatt... Pl az sem, hogy az idősebbnek mindig a torkában dobogott a szíve Lixie közelében.

-Mi szél hozott erre? - köszörülte meg a torkát Bin. Az asztalnak támaszkodott, hogy lazának tűnjön és karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt. Felix  visszaült a helyére és nagyot kortyolt a kávéjából. A bögréje fölött mosolygott hyungjára, miközben egy kérdés visszhangzott a fejében.

Tudják ott folytatni ahol abba hagyták...?

-Changbin nem azért kapod a fizetésed, hogy Felixel flörtölj - kiáltott feléjük Jisung és szélesen vigyorogva integetett Lixienek. A mókus fiút nem lepte meg az ausztrál érkezése, ugyanis ő már a pletykás Hyunjinnak hála régóta tudott arról, hogy Felix visszaköltözik.
-NEM FLÖRTÖLÖK! - háborodott fel Changbin, de a fülei vörösen égtek, ezzel lebuktatva őt. A kis szeplős nevetve nézte a civakodásukat, hiányoztak neki az ilyen pillanatok.
-Na persze... Inkább a mosogatásnál legyél ilyen lelkes - forgatta meg a szemeit Han és szorosan magához ölelte Felixet. - Hozzád pedig az egyik szabadnapomon felugrok, úgy gondolom bőven van mit megbeszélnünk - somolygott rá.
-Alig várom hyung - felelte a fiatalabb és végig simított Jisung hátán.

Han vissza sietett a pult mögé, hogy elkészítse az újonnan érkezők rendelését, majd jelentőség teljes pillantással Changbinre nézett. Az idősebb fiúnak semmi kedve nem volt folytatni a munkát, amikor helyette Felixel is lehetett volna...

-Két óra múlva végzek - jegyezte meg Bin és a kis szeplős rögtön vette az adást.
-Akkor szólok Hyunjin hyungnak, hogy vacsoránál lesz  plusz egy fő.
-Mondd meg annak a girhes létrának, hogy legyen behűtve soju!
-Mindenképp hyung - tisztelgett  vigyorogva Felix. - Főzök valami finomat mire jössz.

Changbin válasza erre csak egy önfeledt nevetés volt és neki állt a szabad asztalokat takarítani, mielőtt Jisung megint kellemetlen helyzetbe hozta volna. Az ausztrál gyorsan megitta a maradék feketéjét, majd intett egyet a fiúknak és elhagyta a kávézót. A lemenő nap sugarai kellemesen melengették az arcát és boldogabbnak érezte magát, mint valaha. Tele volt reményekkel, álmokkal és tervekkel, úgy érezte, hogy semmi nem állhat az útjába.

Beütötte a Hyunjintól kapott kódot és a tömbház kapuja rögtön kinyílt. Hevesen dobogó szívvel liftezett fel a kívánt emeletre, majd kopogott újdonsült otthona ajtaján. Hiányzott neki Hyun is és utólag már kezdte bánni, hogy csak Channal tartotta a kapcsolatot míg Ausztráliában volt...

-Helló idegen - nyitott ajtót vigyorogva Hyunjin, mire Felix könnyezve a nyakába ugrott. - Téged is jó látni, de ne fojts meg - nevetett a magasabb és félszegen átölelte a kis szeplőst.
-El sem hiszem, hogy végre itt vagyok - suttogta Lixie, mire Hyunjin eltolta magától és elvette tőle a bőröndjét.
-Gyere be! Rendelek valami kaját, biztos megéheztél.

Felix mosolyogva nézett körbe a lakásban. Nem volt hatalmas, de volt benne fürdő, nappali, konyha, két hálószoba és egy pici festő szoba, így tökéletes megfelelt neki és Hyunjinnak.
-Bin átjön vacsira és azt ígértem neki, hogy főzni fogok - jegyezte meg csakúgy mellékesen, miközben levette a kabátját és a cipőjét. - Ja és azt üzeni, hogy legyen behűtve soju.
-Micsoda? - pislogott - Mikor beszéltél te Changbinnel?
-Nem rég a kávézóban, beugrottam egy kis koffeinért - vonta meg a vállát Felix, mintha egyáltalán nem lett volna fontos számára a dolog.

Pedig nagyon is az volt...

-Aha, értem - somolygott sokat tudóan Hyunjin, mire a kis szeplős megpróbálta elővenni a legártatlanabb arckifejezését. - Hát sajnos itthon jelenleg csak instant rámen van, szóval maximum azzal tudod lenyűgözni Changbint - jegyezte meg szemtelenül az idősebb.
-Nem akarom lenyűgözni Changbint - morogta az orra alatt Lixie.

-Hát persze - csipkelődött Hyun, majd átkarolta az ausztrál fiú vállát. - Megmutatom a szobád és a fürdőt. Rendezkedj el és zuhanyozz le nyugodtan, addig én leugrok a boltba.
-Köszönöm hyung - mosolygott a fiúra Felix, majd hagyta, hogy a másik irányítsa és körbe vezesse  új otthonában.

Másfél óra elteltével már vidáman beszélgetve sürögtek-forogtak a konyhában. Pontosabban csak Felix, mialatt Hyunjin a pulton ülve lógatta a lábát és különböző történetekkel szórakoztatta a kis szeplőst. Jó kedvük volt, önfeledten nevettek és nem volt köztük egy cseppnyi feszültség sem. Ott tudták folytatni a barátságukat, ahol abba hagyták és bár Hyun oldalát furdalta a kíváncsiság a két évvel ezelőtt történtek miatt, de nem piszkálta vele Lixiet. Úgy gondolta, majd a fiú magától elmondja, ha szeretne róla beszélni.

-Azért mégis csak jobb ötlet volt a sült husi, mint az instant rámen - sóhajtott elégedetten Hyunjin, majd mélyen a levegőbe szippantott. Egyik kezével szemtelenül a hús szeletek felé araszolt, mire Felix a spatulával rácsapott. -NAAA! - méltatlankodott az idősebb.
-Ne is álmodj róla - nézett rá rosszallóan a kis szeplős. - Megvárjuk Binniet is!

Hyunjin már  készült a becenév hallatán valami csípős megjegyzést tenni, de Changbin azt a pillanatot választotta a megérkezésre. Lixie egy bespurizott gepárdot megszégyenítő sebességgel rohant ajtót nyitni és a nagy igyekezetében majdnem orra esett a saját lábában.

-Szia hyung! - Felix arcán azonnal ezer wattos mosoly jelent meg és karjait az alacsonyabb köré fonta. Bár Changbin viszonozta a gesztust, de ölelésük nem tartott sokáig. Mindketten onnan akarták folytatni, ahol abba hagyták... Csak tartottak a másik reakciójától.
-Szia Yongbokkie - köszönt csendesen és attól a pillanattól kezdve képtelenek voltak nem a másikat nézni. Tekintetük, mint a mágnes, úgy vonzották egymást.

Ahogy Changbin ott állt előtte szégyenlősen mosolyogva, akaratlanul is azt a bizonyos napot juttatta Felix eszébe. Ezerszer megfogadta már magában, hogy törli az emlékeiből és túllép rajta, de képtelen volt rá...

Hiszen hogyan is felejthette volna el az első szerelmét?