78.Kitartás
(Az utólsó "kitartás" rész)
Ugyan már írtam egyszer egy hasonló részecskét, de megemlítem még egyszer, még máshogy.
Először is, szívélyesen meleg üdvözletem azoknak a közmunkásoknak akik az iskola előtti betonlépcsőt elfelejtették (pontosabban NEM) szórták le sóval. Ugyanis a hó megfagyott, és csupa jég a lépcső. Megyek a nulladik órára, reggel, sötét,hideg, és egy picig fázok is erre egyszer csak érzem hogy az egyik lában kiszalad alólam. Próbálom menteni a menthetőt a másik lábamat arréb rakom hogy ne csússzak el, de az is megcsúszik és elhasalok a lépcsőn. Utána az iskolában, háromszor mostám le a sót a nadrágonról vizes zsepikkel. Mondjuk szerencsére hála a hájnak, nem ütöttem meg magam, inkább visszapattantam.😂😂 Maradok annyiban hogy nem szeretek a jégen hasalva indítani egy napot😂
Mindenki vigyázzon, vagy közlekedjen síléccel, szánkóval, korcsolyával, esetleg hegymászó bakancsban.😉
Másodszor is: Szintén egy nagy idegi kitartást igénylő dolog:
Kedves buszon ülő emberek!
Tudom hogy nem vagyok egy modell, de kérlek ne nézzetek rám úgy mint egy űrlényre amikor nagykabátban, kapucnival, kesztyűstül,vacogva felkászálódok a buszra. És igen azzal is tisztában vagyok hogy úgy nézek ki, mint jégkockába ragadt hóember de akkor sem kell olyan csúnyán megnézni. Köszönöm!
(Csak engem zavar amikor az egész busz engem néz?😅😂)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top