Amióta Husk a hotelben "dolgozik" nem sűrűn megy el helyéről. A bár pultként szolgáló asztal mögött tevékenykedik ami egy-egy pohár törölgetése közben általában, ám akad viszont olyan nap is mikor Husk elmegy onnan, hogy hova, azt senki sem tudja. Vagy is, egy valaki tudja, hogy hova megy hetente el a macska démon. Bár, ő is csak azért tudja, mert egyszer összefutott vele Pentagram utcáin. Persze, mint egy alkukötő démonként nem hagyhatta ki, hogy ebből ne kovácsoljon magának előnyt, ezzel is biztosítva magának egy újabb segítő kezet, ha szüksége lesz rá.

   A mai napon ismét elhagyja helyét, amit Angel Dust nem fogadott jól. Pár naponta szoktak beszélgetni egymással, ám most, hogy Husk "összebarátkozott" egy bizonyos valakivel, inkább tölti vele szabad idejét, mint a perverz pók démonnal.

-Már megint elmész?-kérdezi csalódottan Angel. Rá könyököl a pultra és felsóhajt. Husk morogva néz vissza az ajtóból a másik démonra.

-Igen. Majd holnap jövök.-a pók démon ismét felsóhajt ahogy a Husk ki lép a hotel kapuján. A hűvös idő ellenére nincs felöltözve valami jól, bár igazából nincs rá nagyon szüksége bundájának köszönhetően.

   Husk a szokásos útvonalon halad előre. Szokásos módon halad el a démon lány mellett akinek a hajából mindig ki lopja a virágot a hajából. Gyorsan halad mikor ezt most is megteszi, majd mikor a lány ismét utána kiabál és próbálja utolérni, szárnyai segítségével felemelkedik a levegőbe. Innen pedig már nincs sok hátra, hamar meg is érkezik a találkozó helyre. Sajnos az illető akivel találkozna még nem érkezett meg, így kénytelen várni. Hátát az omladozó, koszos sikátor falának dönti, kezeiben pedig szorosan tartja a lány hajából lopott rózsát. Útközben már letépkedte a virág tüskéit, bár azért egy-egy még is csak felsértette ujjait, ráadásul az idegesség miatt kicsit reszket is. Ez az első, hogy ilyet csinál, s kicsit fél, hogy talán csalódást okoz neki.

-Helló, Huky! Bocs a késésért.-érkezik meg végül a róka démon. Mosolyogva áll meg Husk előtt aki zavartan teszi kezét tarkójára, majd nyújtja felé a lopott növényt. Michael elkuncogja magát.

-Végre itt vagy.-morogja a macska démon. Mike mosolyogva veszi el a virágot, majd lábujjhegyre állva egy puszit ad a másik démon arcára.

-Gomen.-mondja, megfogja Husk kezét, s elindulnak a szokásos útvonalukon. Ott nem jár egy démon se. Nyugodtan foghatják egymás kezét, adhatnak egymásnak csókokat és beszélhetnek olyan dolgokról, melyeket másoknak soha nem mondanának el. Ilyen például az, hogy miért kerültek a pokolba, vagy, hogy milyen életük volt, mielőtt a pokolba kerültek volna.

-Nem akarsz mesélni?-kérdi a macska démon, ezzel egyetemben a másik jobban rászorított a kezére ami miatt kicsit felszisszent.-Hé!

-Sajnálom.-mondja halkan a róka démon miközben elengedi Husk kezét.-Örülök, hogy ennyire többet akarsz tudni rólam.-vigyorodik el. Husk dühösen áll meg, szárnyait széttárva. Sosem szerette amikor így viselkedik vele Michael.

-A fenéket! Ha már én is meséltem magamról akkor a minimum az, hogy te is mondasz magadról dolgokat!-kiabálja dühösen, mire a róka démon elkuncogja magát. Miután befejezi alsó ajkát beharapva próbálja visszatartani ami egyenlőre megy is neki. Végül, vesz egy mély levegőt.

-Az igazi nevem Noah. 25 éves voltam mikor meghaltam. Az első szerelmem egy fiú volt, Williamnek hívták. Magas volt, kedves, aranyos és...-a macska démon dühösen löki neki a mellék utcában lévő mocskos ház falának. Dühös, iszonyatosan. -Mi a baj, Husky?-kérdezi ártatlan hangon. Tudja, hogy feldühítette őt, de egyszerűen nem tudott másképp reagálni. Utálta ha az életéről kellett meséljen. Ezért a lehető legrövidebb és érdektelenebb információkat említi meg, aztán mond valamit amivel feldühíti, ezzel elvonva a figyelmét magáról. Fél, hogy ha tudomást szerez valaki a bűnéről akkor megfogják utálni.

-Miért csinálod ezt?

-Mit?-a macska démon fogait csikorgatva lép el tőle. Valahol megérti, tudja, hogy Mike nem akar a múltjáról beszélni. Csak az zavarja, hogy ő bezzeg elég sok mindent elmondott neki mert valahol -még ha nem is vallja be de- megbízik benne.

-Tudod, ha ennyire nem akarsz mesélni, egyszerűbb lenne ha el mondanád.-mondja halkan, szárnyai pedig vissza állnak eredeti pozíciójukba.

-Sajnálom. Ki engesztelhetlek?-kérdezi, ám a választ meg sem várva megfordítja a kockát, s a következő pillanatban, a macska démon háta ütközik a hideg fallal. -Tud, az én múltamról jobb nem beszélni.-suttogja majd büszkén rámosolyog Huskra, akinek jobban tetszene ez a póz fordítva. Utált a kiszolgáltatottság érzését amit most is érez. A róka démon megnyalja alsó ajkát, szándékosan feltűnően hiszen tudja, hogy ezzel mennyire feltudja izgatni a másikat. Pont ahogy gondolta, Husk egy nagyot nyelt, s egy pillanatra lábai megremegtek. Michael lassan hajol a másik démon szájához. Mosolyogva áll meg pár centire tőle. Husk idegesen hunyja le szemeit, majd meglepődve nyitja is ki, amikor megérzi az alacsonyabbik érintését a fülén. Meleg, és jó érzés amint a füleit kényezteti. Azt hitte már nem is lepődhet meg, ám tévedett. Szemei szintén majd ki ugrottak a helyükről, amikor megérzi Mike másik kezét a mellkasánál amint kis bundáját simogatja. Jólesően felsóhajt, majd szemei lehunyva élvezi az érintését. Anélkül, hogy észrevette volna még dorombolni is kezd, miközben egyre jobban próbál belesimulni az őt kényeztető kezekbe. Michael elkuncogja magát, majd még inkább dögönyözni kezdi démonát. -Olyan aranyos vagy.-suttogja mire Husk jobban felmordul.

-Ne rontsd el a pillanatot.-a róka démon elneveti magát, majd nem szól inkább semmit. Ki élvezi a helyzetet ami nem sokszor adatik meg neki. Most az egyszer végre nem ő van abban a helyzetben, hogy legszívesebben eltűnne örökre. Gonoszan elvigyorodik ahogy eszébe jut még valami amivel zavarba hozhatja a másikat. Ehhez viszont kicsit lábujjhegyre kell állnia. Kihasználja, hogy Husk szemei le vannak csukódva, hisz ha látná rögtön megállítaná. Utálta ha látja amint zavarba jön, pedig olyan nagyon aranyos tud lenni olyankor. Végül Mike apró puszikat ad a macska démon arcára. Ide is, oda is amivel ismét csak meglepte őt, még sem tolta el magától, így a róka folytatta. Már nem csak arcára adott apró puszikat, ha nem szájára is.

-Tényleg olyan vagy, mint egy igazi macska. De, természetesen csak az én macskám.-mondja majd mikor megcsókolná, Husk morogva löki el magától.

-Inkább te az enyém.-morogja, majd megragadja a kezét.-I-inkább menjünk tovább. Hamarosan vissza kell mennem a hotelbe.-Michael ugrándozva halad kedvese mellett, nagyokat mosolyogva. Imádta ha Husk próbál birtoklóan viselkedni. Kicsit eltér tőle ez a fajta viselkedés, bár azért egyszer szívesen átélné amikor Husk teljes mértékben birtokló vele szemben, vagy majd' felemészti őt a féltékenység. Magában nevetni kezd ahogy elképzeli a macska démon féltékenységtől csillogó szemeit. Igen, határozottan jól állna neki.

Sziasztok! Remélem ez a rész is tetszett nektek :) Ha igen akkor azt egy vote-all és kommenttel jelezd nekem :D

Mondjátok, mit gondoltok Michaelről? Legyen még Husk x Michaelről részek?

Huh mit akartam írni...? Jah, igen! Srácok, ha titeket is b*sztatnak a Charlastor shipperek nyugodtan küldjétek el melegebb éghajlatra! Komolyan azok a shipperek be vannak kattanva vagy nem tudom, de minden egyes RadioDust fant bele akarnak kötni, meg mondják nekik, hogy mennyire sz*r (igen, nekem is írtak, bár... Ma volta "sétálni" szóval nem hiszem, hogy fog többet pofázni xd) Na szóval, ha csesztetnek szóljatok és együtt, mi RadioDust fanok összefogunk ellenük! <3

Hamarosan hozom a kövi részt, addig is legyetek jók, sziasztok! <3