A Rádió démon. Neve említésére a démonok elmenekülnek, félnek, remegni kezdenek, s borzongás fut végig gerincük mentén. Alastor hozzá szokott már ahhoz, hogy így állnak hozzá a kárhozott lelkek, élvezi ha azt látja, hogy valaki a szeme láttára esik össze a félelemtől de amit a legjobban szeretett talán az a tekintetük. Az emberi szem sok mindent elárul, nem kellenek szavak, a Rádió démon anélkül is megértette az emberek. A démonok szemén keresztül találja ki a gondolatukat, látja kivetülni a félelmüket. 

   Ebből kifolyólag nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy bárki is vissza beszéljen neki. Neki, a nagy és hatalmas Rádió démonnak aki akár a tekintetével ölni képes. Éppen ezért van most éppen ki akadva (persze vigyorát magán hagyva ami csak még egy ok lehetne, hogy féltse a bőrét). De Angel Dust nem fél tőle. Mérges, s nem féli magában tartania a haragját. Nem kiabál, de maga stílusa meg van, pontosan tudja jól, hogy hogyan idegesítse fel az embereket (vagy egyeseket, hogyan csábítson el).  A pók démon remekül értett valóban az ilyen dolgokhoz ám még is, a szarvas démonnal mindig meggyűlt a baja. Nem szereti a szexvicceit, a flörtölős dumáit, sem amikor néha (tényleg csak néha) letapizta. Azért be kell vallania, hogy Alastor valóban ijesztő kicsit. Főleg azzal a tipikusan széles vigyor ami jobb esetbe csak a rémálmaiban fordul elő.

-Megmondta, hogy ne érj hozzám, nem?-kérdezi a Rádió démon vigyorogva, vérben forgó szemekkel, kissé oldalra döntött fejjel, s a furcsa, ritkán elő jövő szimbólumok is ott vannak háta mögött pont ahogy fekete-vörös aurájával együtt.

-De én csak megérintettem a füled.-mondja Angel értetlenül, fel vonva egyik szemöldökét. Mind a négy karját karba teszi és láthatóan a feszültség csak nő és nő. A pók démon azóta sem tanulta meg, hogy az alkujukon kívül sehogy sem érhet hozzá, még a kisujjával sem. Ám Angelnek mindig is a gyengéje volt a puha dolgok (meg persze a rózsaszín és drága kis állata Fut Nuggets).

-Az is éppen elég. Te is tudod, hogy-

Tudom, hogy aszexuális vagy. De nem gondolod, ha valóban az lennél akkor nem kötötted volna meg velem azt a kibaszott alkut?-kérdezi okoskodva amivel még jobban felhúzza a másikat aki valójában maga sem érti miért is csinálta azt amit. Nem szereti Angelt ahogy ő azt elvárja. Nem érez semmit már évszázadok óta és nem várhatja el tőle, hogy most azonnal változtassa meg érte az élet stílusát csak mert történt egy kis dolog köztük. Még akkor sem ha valójában élvezi a napnak azt a részét amikor mocskos ajkaikat egymásénak tapaszthatják. Undorító, valahol pedig élvezi. Ez nem éppen normális, de hát már emberként sem volt az. Miért is változnak ez valamit a pokolban?

-Ha tudod akkor tartsd tiszteletben ha már nem vagy képes másra.-mondja sziszegve, s ekkor pedig valami elpattant Angelben. Kezei ökölbe szorulnak, s kérdőn tekint Alastorra, idegességét elrejtve. Utálja a tényt, hogy ő egy szóval is képes ennyi érzést kiváltani belőle. Még olyanokat is amelyeket utoljára emberi korában érzett.

-Ezt még is, hogy érted?-a Rádió démon vigyora ijesztőből hirtelen pökhendivé vált. Alastor azonnal felismerte az érzést amelyet kiváltott a másikból ez pedig egy remek lehetőség a számára, hogy vissza fizessen neki a ki akciójáért.

-Hmph pontosan tudod jól szerintem Angel Dust.- a fiú egy pillanatra megrémült, Alastor sosem ejtette ki a teljes nevét még így, ez pedig rohadtul nem tetszett neki. Úgy érzi, hogy a nem létező szívét vájják ki. -A híres pornósztár aki bárkivel képes szexelni egy kis pénzért cserébe.-Angel Dust beharapja alsó ajkát, hogy visszatartsa feltörekvő kiabálást. El akarja mondani neki, hogy...-Igazam van, nem? Ráadásul a legjobb fellépő is. Énekes és táncos. Nem is értem miért kéreted magad a múltkor.-hangosan nevet, a pók démon pedig igyekszik visszatartani azt amit bent kell tartania. El akarta mondani neki, hogy többé nem fog miatta dugásból megélni, többé nem fogja hagyni magát Valentinóval szemben, ha cserébe...-Arról nem is beszélve, hogy rögtön az azutáni napon is akadt egy ügyfeled, igaz? Ha jól tudom elég gazdag és miden bizonyára szép munkát végezhettél hisz, aztán másról sem volt képes beszélni mikor elment mellettem, hogy milyen jó cica vagy.-hanngja semmit mondó még is, ahogy a pokol hercegnője őket nézi a távolból, látja Alastoron, hogy majd' felemészti a féltékenység. Bizonyára új érzés lehet neki. Évszázadokon keresztül soha senkivel sem alakított ki érzelmi kapcsolatokat, elutasította a bárminemű érintést erre megjelenik egy pók démon és felkavarja az álló vizet. Nehéz lehet pont, mint Angelnek aki bár nem mutatja, de egy világ tört össze magában. Charlie pedig nem érti, hogy hogy lehetnek ilyen hülyék. De ebbe nem avatkozhat bele. Ezt nekik kell megoldaniuk. Az egyetlen amit tehet az az, hogy támogatja őket. Beszélnie kell velük.

-Te szemét. Azóta nem is feküdtem le senkivel.-sziszegi a pók démon. Alastor felnevet.

-Mióta? Hogy összefeküdtél azzal a pöcsfej démonnal aki a kis fellépésed után magához hívott?-Angel idegesen áll meg Alastor előtt közvetlenül, mind a nyolc karjával pedig a hotel mocskos falának löki.

-Hogy lehetsz ekkora rohadék?-kérdezi, szemeiben pedig könnyek gyűlnek, nem képes visszatartani. A Rádió démon vigyora pedig mintha arcára rohadt volna, a szemei pedig aggódást tükröznek. Mit tett vele?-Amióta meg kötöttük azt a kibaszott alkut nem dugtam senkivel sem te utolsó rohadék!-kiabálja, Alastor pedig meglepődik. Soha nem hallotta még kiabálni őt, vagy így kikelve magából. De sikerült neki össze hoznia. Egyáltalán miért tette? Nem volt rá szüksége. -Különben is, döntsd már el végre, hogy egyáltalán mi is az igazi bajod velem! Az, hogy hozzád értem, vagy mert te azt hiszed, hogy hozzám ért valaki az alkunk megkötése óta!-sírva tolja el magát a faltól, egyik kezével igyekszik takarnia arcát, s felsiet a szobájába ezzel magára hagyva a szóhoz sem jutó Alastort.

   Angel Dust szipogva öleli magához kisállatát aki gazdájához dörgöli magát akár egy kiscica. A pók démon pont ezért szereti Fut Nuggetset.  Jobban megérti őt, mint bárki más a pokolban. Pontosan tudja jól, hogy mikor mire van szüksége. Most pedig a kis állatkájának szeretetére aki ezt meg is adja neki. Röfög egyet- kettőt ami talán az ő nyelvén azt jelentheti, hogy 'minden rendben lesz'. Angel sajnálja amiért nem értheti meg hőn szeretett állatkájának beszédét, de talán így a jó. Mosolyogva öleli magához immár, a malacka pedig egyik kis hurkás lábát Angel arcára teszi, mintha csak le akarná törölni az ott maradt könnyeket. Igen, Fut Nuggets remekül ért a vigasztaláshoz ellentétben gazdájával aki még a barátjának tartott Charliet sem tudta megvigasztalni amikor szomorú volt, hogy miatta beégett a tv-ben.

-Mit kéne most tennem, Fut Nuggets?-kérdez szomorúan Angel, malaca pedig válaszul röffent párat. A pók démon mosolyogva fekszik le ágyába és felsóhajt.-Jó lenne ha értenélek, de azt hiszem nincs rá szükségem. Köszönöm, Fut Nuggets.-motyogja, s eközben összegömbölyödik kis állatkáját magához ölelve. Igen, Fut Nuggets még az értelmes szavak ellenére is határozottan megérti Angel Dustot, mellette van, neki pedig ennyi éppen elég. De azért reméli, hogy valamikor Ő is megfogja érteni őt és, hogy mit miért tesz. Fut Nuggets ismét röffent egyet, mire Angel ijedten ül fel ágyában, s nézi kis állatát aki mintha most éppen nagyon büszke lenne magára.-Miről beszélsz, Fut Nuggets? Még, hogy szerelmes? Én? Én nem vagyok szerelmes.-mondja összehúzott szemekkel, mire malaca röfögni kezd, mint aki érveket mondana, hogy bizony neki van igaza.-Én nem vagyok szerelmes Alastorba.-mondja majd végül fáradtan fejét a párnájába fúrja.-Nem lehet, hogy szerelmes legyek belé...-motyogja, s lehunyja szemeit abban a reményben, hogy holnap kibékülhet azzal az ostoba szarvassal.

Tudooom, ez most egy kicsit szomorú rész de nem kell aggódni! Tudjuk, hogy ez a kettő kicsit dilis de meglesznek hehe :D Remélem mindenki örül, mert most Fut Nuggets kapott egy kicsit nagyobb szerepet és ezek után már többször fog megjelenni és akkor mindenki fangörcsölhet xd

Akinek tetszett a réz az egy vote-al és egy kommentel jelezze nekem :) Hamarosan hozom is a következő részt amelyben... Nos, történni fog egy-két dolog ;)