Husk mindig is imádott a figyelem középpontjában lenni, főleg ha az a szerencsejáték miatt történik. Szereti látni a beképzelt emberek arcát amikor rá jönnek, hogy bizony a porba lettek alázva. Ilyenkor pedig mindig egy győzedelmes mosollyal az arcán várta, hogy ki lesz a következő ember aki ki mer állni ellene. Mindig jöttek újak és újak, míg végül egy nap, eljött hozzá egy kissé különc fiú. Normálisnak tűnt. Emberibb kinézete volt a sok torszülötthöz képes. Egyedül a pici fülei a feltűnőek a fején. Ha Husk nem lenne olyan makacs, akkor még ki is mondaná, hogy aranyos.

Egyenesen felé közeledett, léptei lassúak, tekintete kissé félénk, mintha nem találná a helyét. Husk jól ismeri az ilyet. Ez csak a látszat, s mikor eljön az idő megmutatja foga fehérjét. Az ilyenek a legravaszabbak.

-Beszálnék ha nem gond.-mondja mosoylogva a macska démonra. Végig néz az előtte állón, majd lemondóan sóhajtva egyet elkezdi a kátyákat keverni.

-Felőlem.-ezután megkezdődött a meccs. Új fiúnal tűnik. Ezelőtt sosem látta itt a fiút, mondjuk az is lehetséges, hogy eddog csak nem akart ilyen helyekre járni. De ha mondjuk így is van akkor miért pont most kezdene el ide járni és játszani...?

A játék végén Husk döbbenten néz maga elé. Sosem gondolta volna, hogy valaha is lefogják őt győzni. Őt, aki már gyerekkora óta ebben az életben nőtt fel. De most még is megtörtént. Ez az egész bosszúért kiált.

-Nos, köszönöm ezt az igencsak izgalmas játékot.-mondja mosolyogva, miközben fel áll a helyéről.

-Várj egy percet!

-Mi az?-kérdezi a fiú egy halvány mosollyal az arcán.

-A nevem Husk. Csak, hogy tudd kit keress amikor visszajössz a visszavágó miatt.-az idegen fiú szíve zakatolni kezd. Nem titkolja magának, hogy a macska démon ellopta a szívet amikor előszöt megpillantotta őt még pár nappal ezelőtt.

-Michael vagyok. De te nyugodtan hívhatsz Mike-nak.-a macska démon egy vicsorra húzza ajkait, míg az idegen fiú győzedelmes arckifejezéssel elsétál.

Husk még sosem várt semmit sem ennyire, mint most valakit.Már két hete annak, hogy nem látta a fiút aki legyőzte őt. Az elmúlt két hétben morcosabb és idegesebb volt, mint valaha. Többet is vedelt, megállás nélkül. Nem bírt nem a fiúra gondolni. Valahogy így vissza gondolva emberibb külsején tovább nézve még is csak van valami rajta ami megfogja őt az ember. Ezeket Husk is észre vette még ha két hétbe is telt neki. Nem tudott nem vissza gondolni vörös színű hajára, bolyhosnak tűnő füleire, s azokra a büszkén csillogó barna szemekre. Miért gondol ilyesmire? Talán többet ivott a kelleténél.

-Na, ki akar ismét játszani?-kérdezi a macska démon egy öntelt vigyor kíséretében. Vár pár másod percet, majd a ismét inni kezd sörös korsójából.

-Én szívesen játszanék veled, ha szabad, Husk.-a macska démon pupillái azonnal kitágulnak amint meghallja az ismerős hangot. Szinte azonnal meg is fordul, s a fiú barna tekintetével találkozik. Kedvesség sugározik tekintetéből, olyan, mint egy angyal a pokolban lévőkhöz képest. Nem, annál sokkal kedvesebb aura veszi őt körbe. Vajon miért került ő ide?

-Már vártalak.-mondja vicsorítva, míg az előtte álló helyet nem foglal. Ismét keverni kezdi a kártyákat, s a körülöttük lévő démonok őket figyelték. Már alig várták, hogy elkezdődjön a kis játékuk.

-Fogadjunk.-mondja Mike, arcára pedig egy kissé vészjósló mosoly húzódik. A macska démon kíváncsi tekintettel néz a másik szemeibe.

-Mibe?-kérdi kíváncsian, majd elkezdi osztogatni a lapokat.

-Ha te nyersz vissza kapod a pénzed. Ha én megiszol velem valamit.-Husk értetlenül húzza össze szemeit, szárnyai kissé vészjóslóan engedi ki. Utálta ha valamit nem értett ez pedig testbeszédében meg is mutatkozott. Mike felkuncog a másik értetlenségén.-Ne aggódj, nincs semmi hátsó szándékom. Egyszerűen csak...-mondja a mondat felét félbe hagyja. Jól láthatóan végig néz a macska démonon.-...megakarok inni veled valamit.-fejezi be mondatát. Ismét a szemeibe néz, s beharapja alsó ajkát. Husk szíve zakatolni kezd, míg a körülöttük lévő démonok gúnyosan huhogni kezdenek, mint valami idióták.

-Azta, lehet még a végén a drága macska démonunkat ma jól megfogja döngetni a kis róka.-kiált fel az egyikük, a többi pedig hangos nevetésben tör ki. Husk, össze húzott szemekkel néz ennek az egésznek az okozójára, aki ezek után meg sem mer mukkanni. Kínosan nevetgélve áll hátrább. Mindezt az előtte ülő mosolyogva néz végig. Emlékszik, hogy mikor először tért be erre helyre csak messziről nézte a macska démont. Nem mert oda menni hozzá. Persze, pár nappal később barátja unszolására, s egy kis stílus változtatáson át esve végül oda ment hozzá. Közelebbről pedig helyesebb és aranyosabb, mint távolról. Olyan, mint egy cuki mérges (alkoholista) kis cica. Ő pedig szereti a cicákat.

-Benne vagyok.-mondja sóhajtva, s végre bele kezdenek a régóta várt játékba.

A játék végén idegesen csap az asztalra a macska démon. Egyszerűen nem bírja elhinni, hogy hogyan jár túl az eszén ez a kis ártatlannak tűnő róka. Fogait csikorgatva tolja ki székét, majd áll a másik elé.

-Én nyertem.

-Ja.

-Nem vagy valami bőbeszédű. Ami azt illeti halkabb is vagy, mint általában.-mondja a magáét, ezzel cukkolva Huskot, akinek tűrőképessége határait súrolja már. legszivesebben most neki menne a másiknak. -Na gyere, igyunk valamit.-mondja mosolyogva, majd amint fel áll székéről megragadja a macska démon karját, s magával rángatja a bár pulthoz. Husk orra alatt morogva türi a másik rángatását. A pulthoz ülve a kis róka kér italt mindkettejük számára.-Mi lenne ha mesélnél magadról, Husky?

-Ne merészelj még egyszer így hívni. Másodszor pedig mi a ló faszért mesélnék én bármit is egy idegennek?-Mike halvány mosollyal az arcán húzódik közelebb székével a másikhoz. Mély levegőt vesz.

-Michael vagyok. Azért ez a nevem, mert mikor ember voltam volt egy kis balhém az ugyanilyen nevű arkangyallal. 25 évesen haltam meg. Öngyilkosság. Úgy egy éve vagyok halott. Szeretem a művészetet ja, és a macskákat.-mondja a végét kuncogva. Huskban megalad a levegő. Nem tudja mit kéne mondania, vagy reagálnia erre. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos mértékig ő is egy macska...-Mond Husk. Ha jól nézem hasonlítasz egy macskára. A macskák pedig szokták kergetni, tudod a piros kis fényt. Ha te is látsz egyet akkor te is megpróbálod elkapni?-kérdezi kíváncsian, mire a macska démon dühösen néz a másik barna szemeibe aki kínosan vetve  húzódik kissé hátrébb.-N-nos ne-nem muszáj válaszolnod...-Husk felsóhajt majd a pont ebben a pillanatban megérkezett alkoholért nyúl, s inni kezdi.

-Nem kergetem. Csak sokáig összpontosítok rá.-motyogja mire a róka démon meglepődik, hogy egyáltalán válaszra méltatta őt. Persze Husk is csak azért válaszolt neki, mert valamiért nem akarta, hogy a gyerekes kívancsisága tovább basztassa őt. De azért egész szórakoztató a hozzá képest még kölyök démon...

   Pár óra elteltével már úgy beszélgettek egymással mintha már ezer éve ismernék egymást. Husk pedig mar rég nem érezte ilyen jól magát, mint most. Önfeledten nevet, s jól szórakozik egy olyan társaságában akit eddig nem is ismert. Nehezen bízik meg emberekben, de érez benne valamit, ami meg engedi neki, hogy ezuttal bizalmatlanságát félre dobhatja. Meg hát ha érzi ha őszinte vele a kis róka, akkor ő is az lesz. Amíg normális addig ő is.

-Azt hiszem itt az ideje mennem most már.-mondja mosolyogva a róka. Ezúttal egy kissé kényes témához érnek. Miért lett öngyilkos? Erről nem akar beszélni. Husk oedig megértette de nem akarta, hogy a róka démon elmenjen. Még beszélni akart vele. Többet tudni róla, többet inni vele.

-Ne menj!-nyúl utána mikor már épp elment volna. Megfogta a karját, Michael pedig megremegett a másik hirtelen érintésétől. Szemei ki kerekednek.-Mike. Be-beszélgessünk még.-motyogja, le sütött szemekkel. Lassan engedi el a másik démon karját.a szíve majd' ki ugrott a helyéről, a pulzusa az egekbe szökik, a levegő vétele pedig gyorsabb, s érzi ha nem tudná vissza tartani akkor bizony arca vörös lenne, mint egy hülye paradicsomnak.

-Még vissza jövök, Husky.-mondja mosolyogva, majd oda hajol a másik démonhoz, s szája szélére ad egy puszit.-Jövőhéten ugyanitt.-ezzel el is köszön tőle. Amint elfordul tőle, arca rögtön vörössé válik, Huskéval egyetemben aki már alig várta a jövőhetet.

Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett ez a kis különkiadás Husk-ról. Ha akartok még egy részt róla azt írjátok meg a komment szekcióba :)