- Nem értem miért gondolkodsz ilyeneken. - rázta a fejét Draco. Éppen a könyvtárból sétáltunk a klubhelyiségünk felé mikor megemlítette, hogy ma kifejezetten csöndes vagyok. Erre én elmondtam neki, hogy egész nap azon gondolkozok, hogy vajon mi történik akkor, amikor egy növényevő állat találkozik egy húsevő növénnyel. - Inkább az órára kellet volna figyelned. Akkor nem kellet volna elmagyaráznom neked a könyvtárba és már rég aludhatnánk.

- Túl primitív vagy ahhoz, hogy megértsd ezeket a világmegváltó gondolatokat. - húztam fel az orrom.

- Világmegváltó?- nevette el magát. - Primitív?- akadt ki egy kissé. -Ha nem lennénk barátok... - rázta a fejét.

- De barátok vagyunk. - vigyorogtam rá.

- Az az egyetlen egy szerencs...- akadt meg mondatában és a hátam mögé bámult.

- Mi az?- fordultam meg kíváncsian. A távolban Potter, Weasley és Granger futott valamerre. - Hová mennek ezek ilyen későn.

- Derítsük ki. - ragadta meg a karomat Draco és indult a hármas után.

- De hát ezek ki mentek - pánikoltam.

-És?-vonta fel a szemöldökét.

-Sötét van.-motyogtam.

-Te félsz a sötétben?-vigyorgott gúnyosan.

-És ha igen?-löktem meg egy picit.

-Semmi.-nevetett fel halkan.-Nincs mitől félned.

-Aha..-néztem rá amolyan "ezt te se hiszed el" stílusban.

-Nem lesz semmi.-bizonygatta.- Nézd be mentek a nagy melák házába.

-Nincs itt semmi érdekes menjünk vissza.-rángattam a talárját közben meg folyamatosan az erdőt figyeltem.

-Nyugi már. Csak benézek az ablakon. Biztos nem teázni jöttek ki ijen későn.-ment az ablakhoz. Nagyot nyelve kukkantottam be én is.

-Az egy...-akadt el a szavam.

-Sárkány.-fejezte be Darco ám abban a pillanatban Hágrid észrevett minket és a három másik is felénk fordult. Azonnal futásnak eredtünk és meg sem álltunk a Roxfortig.

-Most mi lesz?-lihegtem.

-Mi lenne? Megyünk McGalagonyhoz.-vigyorgott gonoszan.- úgy tűnik a Griffendélesek nem is olyan jó gyerekek.- alig pár perc múlva már mind az 5-en a tanárnő irodájába voltunk ahol éppen leszídták az arany triót.

-ezennel mind az ötüket büntető munkára itélem.-jelentette be McGalagony. Összeráncolt szemöldökkel néztem Dracora aki ugyan olyan értetlenül nézett rám.

-Elnézést tanárnő. Azt mondta mind az ötünket?-kérdezte.

-Igen. Bár nemes cél vezérelte önöket ugyan úgy megszegték a házirendet. -fonta össze karjait.

-Remek.-mormogtam.

-Filch úr majd útbaigazítja magukat.

***
-A régi módszereket hatásosabbak voltak. Az lenne az igazi, ha a hüvelykujjatoknál fogva fellógatnálak titeket.-mormogta már-már betegesen.-De szépen ordítanátok.

-Ez nem normális.-suttogtam magam elé.

-A büntető munkátokat Hágriddal végzitek el.-értünk oda a kis kunyhóhoz ahonnan éppen kijött az említett személy.- Van egy kis elintézni valója a tiltott rengetegben. Itt vannak a jó madarak Hágrid.-álltunk meg. -Csak nem még mindig az miatt a koszos sárkány miatt emészted magad.-fintorgott.

-Norbert elment. Dumbledore elküldte Romániába. -szipogta.

-De hát ott jó neki.-mondta Granger.

-És mi van, ha nem tetszik neki Románia. Mi van, ha a többi sárkány bántja őt?-kérdezte. Fura hogy egy ekkora ember és ilyen érzékeny.

-A ménkűbe is szedd már össze magad jó ember.-szólt rá Filch.- ne feled, hogy a rengetegbe készülsz! Jó lesz, ha oda figyelsz.- figyelmeztette.

-A rengetegbe?- lepődtem meg.

-Miről beszél!?-akadt ki Malfoy.- mi nem mehetünk a rengetegbe!

-Azt hittem az előbb csak viccel.- hátráltam egy lépést. Filch lassan felénk fordult.

-Ott szörnyetegek laknak!-mondta Draco.- Például...-akadt meg ám ekkor hirtelen valahonnan farkas üvöltés hallatszódott.- vérfarkasok.

-Rosszabb dolgokat is rejt az az erdő a vérfarkasoknál.-mondta a gondnok ezzel még jobban ránk hozva a frászt.

-Oké, én biztos nem megyek be odaoda!-jelentettem ki.

-Nincs mitől félnetek.- mondta megnyugtatóan Hugrid.- nah gyertek. Jön velünk Agyar is.-intet a kutyája felé.

-Nah jó éjt.- ment el Filch.

Már jó ideje sétáltunk a rengetegben. A köd és a holdfény, ahogy át süt az ágakon rendkívül ijesztően hatott. Szinte minden egyes ágreccsenésre felkaptam a fejem, minden egyes apró zajra összerezzentem és bújtam Dracohoz aki bár szerintem ugyan úgy félt igyekezett erősnek mutatni magát. Aztán Hagrid végre megállt és valami ezüstöt sűrű folyadékba mártotta az ujját.

-Hágrind. Mond meg mi az.- mondta Harry.

-Emiatt jöttünk. Ez itt.-mutatta az ujját.- egy unikornis vére. Pár hete már megöltek egyet és ez..-nézett le a vérrtócsára.- egy újabb sebesült példány vére.

-Tök mindegy mehetünk már vissza?-kérdeztem el nem engedve Dracot. Úgy szorítottam a talárját mintha az életem múlna rajta. Olyan rossz előérzetem van.

-Nos, az a feladatunk, hogy megkeressük az állatot.-jelentette be Hagrid. -Ron, Hermione ti velem jöttök.

-Rendben.-mondta Weasley egyből.

-Harry, te Malfoyal és Miss Pitonnal mész.

-Mmmm...-temettem bele nyüszögve az arcomat Draco vállába mire ő megnyugtatóan a hátamat kezdte simogatni.

-Jól van, de velünk jön Agyar!-jelentette ki szőke barátom.

-Rendben, de előre szólók. Nagyon gyáva.-mondta Hagrid.

-Lehet még ennél rosszabb?-motyogtam. Végül elindultunk hárman plusz Agyar egy random irányba.

-Szolga munkát végeztetnek velünk. Ha ezt apám megtudja!-méltatlankodott Draco.

- Halkan még meghall valami és meghalunk.- szorongattam a talárjának az ujját.

-Ha nem tudnám, hogy milyen bátrak vagytok, azt hinném, hogy féltek.-jegyezte meg Harry.

-Fél aki mondja Potter!-mondta gúnyosan Draco.

-Leszarom én félek és büszke vagyok rá. Én fogok legkésőbb meghalni!-mondtam mérgesen mire láttam, hogy Harry kicsit elmosolyodik

-nincs itt semmi, amitől félni kéne.-mondta.

-Hah, hallottátok?-rezzentem össze.

-Csak egy bagoly volt.-nyugtatott meg Draco.-gyere Agyar.-szólt a kutyának.

Miközben sétáltunk igyekeztem csak a földet nézni úgy nem volt olyan ijesztő az erdő. Éppen azzal szórakoztattam magam, hogy Draco mandzsettáit piszkálom mikor a tulajdonosuk hirtelen megállt és Agyar is morogni kezdett.

-Mi az?-emeltem fel a fejem ám egyből le is fagytam. Előttünk pár méterrel egy unikornis feküdt mögötte pedig egy fekete csuklyás valami, ami az állat vérét itta. Lefagyva álltunk mind a hárman mikor is Harry a fejéhez kapott és abban a pillanatban a csuklyás is felénk fordult.

-Ááá...-egy apró sikoly kíséretében megszorítottam Darco kezét.

-Ááááhhh!-kiáltott ő is és karon ragadva futni kezdett velem, de szinte egyből elestünk a fák gyökereiben, amik behálózták a földet. Harry is hátrálni kezdett mire az csuklyás alak megindult felénk. Már szó szerint sírtam a félelemtől. Próbáltam felállni, de a félelemtől szinte megbénultam. A fekete árny repülni kezdett felénk mire én automatikusan becsuktam a szemem és Dracohoz bújtam. Vártam a halált, a fájdalmat, de nem történt semmi. Trappolást hallottam és kinyitva a szemem láttam ahogy egy kentaur elkergeti a lényt.

-Harry Potter..-fordult felénk.- el kell mennetek innen. Túl sokan ismernek. Veszélyes ilyenkor az erdőben járni.

-Mi nem is akartunk.- szipogtam.

-Még is mi volt ez az izé?-lélegzet nagyokat Darco.

-Egy igazi szörnyeteg. Borzalmas gaztett megölni egy unikornist. Az egyszarvú varázserejű vére életben tartja a halandót bármi gyenge, de iszonyú árat fizet. Az, aki megöl egy ilyen tiszta lényt attól a perctől, ahogy a vére az ajkához ér, átok verte életet, fél életet él.-magyarázta a kentaur.

- ah jézus ereje. -vettem egy nagy levegőt. -azt hittem meghalok.

-Harry!-figyeltünk fel Garanger hangjára és Agyar ugatására.

-Szervusz Firenze.-köszönt Hagrid a kentaurnak. -Minden rendben gyerekek?-nézett ránk.

-Nem! Semmi sincs rendben!-Álltam fel - azt hittem itt halok meg!-mondtam kétségbeesetten.

-most már nincs mitől félned.-próbált megnyugtatni Hagrid.

-Harry Potter!-szólt Firenze.- én most elbúcsúzom. Most már boldogulsz.-vágtatott el.

-A nagybátyámat akarom...-motyogtam.

-az állat meg van. Most már mehetünk vissza.-tette kezét a vállamra Hagrid.

Mivel késő volt nem igazán akartam zavarni Persyt. -Majd holnap elmesélem neki mi történt-gondoltam magamba és lefeküdtem aludni. Azonban sehogy se tudtam elaludni. Akár hányszor lehunytam a szeme magam előtt láttam azt a sötét valamit. Hallom azt a morgó hangot, amit kiadott, hallom, ahogy szívja ki az unikornis vérét. Nem bírom! Kikeltem az ágyból és pániklova mentem egyenesen nagybátyám lakrésze felé. Dörömbölni kezdtem a festményen, ami a rajta lévő nőnek nem igazán tetszett, de jelen pillanatban pont leszarom. Egy perc se telt el a festmény kinyílt és nagybátyám jelent meg meglepetésemre az az napi ruhájában és nem pizsamában. Nem kicsit lepődött meg mikor meglátott, épp szóra nyitotta a száját gondolom, hogy lecsesszen, de én szorosan megöleltem és mellkasába fúrtam a fejem.

-Becca...mi történt? Miért nem vagy ágyba?-kérdezte lágyan és kicsit el is tolt.

-Félek...-mondtam rekedtes hangon.

-Mitől?-húzta fel egyik szemöldökét.

-Hah...-sóhajtottam.- Bemehetek?-kérdeztem mire ő egyből félre állt így beengedve engem. Ott aztán leültünk egy kanapéra.

-Szóval?-tette keresztbe lábait.

-Ma büntetőmunkán voltam...-motyogtam.

-Hogy micsodán? Mit csináltál?-akadt ki egy kicsit.

-Dracoval épp a klubhelyiség felé tartottunk mikor láttuk Potteréket hogy mennek valahova. Követtük őket, egészen Hagrid házáig mentek ahol meg ott volt egy kicsi sárkány.-meséltem.- Azonnal szóltunk McGalagonynak aki meg velük együtt minket is büntető munkára ítélt.-mérgesedtem be.- A büntető munka pedig az volt, hogy Hagriddal együtt el kellet mennünk a rengetegbe, mert valaki gyilkolja az unikornisokat...

-A rengetegbe!?-emelte fel a hangját mire nekem muszáj volt nyelnem egyet pedig nem is rám mérges.

-Igen...ott pedig külön kellet válnunk. Garanger, Weasley és Hagrid mentek egy irányba, a másikba pedig mi Dracoval és Potter mentünk. -remegett meg a hangom. -Ott pedig...már mentünk egy ideje amikor...Ott volt egy halott unikornis és valaki vagy valami éppen a vérét itta. Csukja volt rajta olyan volt, mint egy árnyék. Elakartunk futni, de elestünk a gyökerekbe az a valami meg egyre csak közeledett én...-kezdtem el pánikolni.- Nagyon megijedtem és mozdulni se tudtam remegett mindenem aztán hirtelen megjelent egy kentaur, ami elkergette azt a valamit. Utána Hágrid is megérkezett és visszajöttünk a kastélyba.-lélegeztem nagyokat.- Próbáltam elaludni... de akárhányszor lehunyom, a szemem látom magam előtt hallom, ahogy az unikornis vérét issza és..

-Jó értem...-szakított félbe Perselus és magához vont egy ölelésre.- Nem, hiszen el hogy az a nőszemély a rengetegbe küldött...-sziszegte mérgesen. -Ezért tuti számon fogom kérni.

-Mi volt az, amit láttunk?-néztem fel rá.- A kentaur..Firenze.-emlékeztem vissza a nevére.- azt mondta, hogy egy igazi szörnyeteg, és hogy aki megissza egy unikornis vérét az átkozott lesz, hogy fél életet él vagy mi.

-Nos igen, ez igaz.- bólintott Persy.- Nem tudom mi lehetett Becca de az biztos hogy hatalmas veszélyben voltatok.-szorult ökölbe a keze.- McGalagony...-sziszegte.-még is hogy képzelte...-mérgelődött.- Hah..-sóhajtott végül.- Akkor gondolom virrasztunk.-mosolygott le rám.

-Fent maradsz velem?-csillant fel a szemem.

-Van más választásom?- nevette el magát.

-Nem nincs.-kezdtem el fészkelődni. Végül a fejemet a lábára hajtottam a lábaimat pedig felhúztam a kanapéra.- Simogatsz?-pillantottam fel rá mire ő csak megforgatta szemét és a hajamat kezdte simogatni.

-Teljesen olyan, vagy mint Hanna...-mondta alig hallhatóan.-Csak a hajad és a szemed...

-Az apáé...-mosolyodtam el.- Sose beszélsz róla..-jegyeztem meg halkan.

-Már mondtam. Ő kérte, hogy...

-Tudom de miért kért ilyesmit?-akadtam ki.

-Azért hogy megvédjen.

-Mitől?-horkantottam fel.- Persy..-néztem fel rá.- Még egy képet se láthatok róla? Semmi?

-Hah..-sóhajtott.

-Kérlek mesélj róla. Tudni akarom milyen volt. Csak egy kicsit. Ő is halálfaló volt, mint anya?

-Mondhatni.- bólintott.- Rendben mesélek.-határozta el magát.

-Tényleg?- csillant fel a szemem.

-Igen. -bólintott.